Lukács

A színpad bizalmi dolog

2008.11.04. 00:00

Programkereső

Az Operaház októberi Fidelio-bemutatójának egyik legnagyobb ötlete, hogy Kovalik Balázs kettéválasztotta Leonora és Fidelio figuráját, megszüntetve ezzel a nadrágszerepet. Fidelio adja a szerep testét, Leonora pedig a hangját, és ezzel együtt a lelkét. Rálik Szilviával beszélgettem a bemutatója előtt néhány nappal.

Rálik Szilvia (fotó: Éder Vera)

Fidelio Súgó: A főpróbádat néztem, és rögtön az jutott eszembe, hogy ez olyan energiákat igényelhet, mint egy színházi előadásban a néma főszerep. Te ugyan nem vagy néma, cserébe nincs partnered, egyedül, magadból kell fölépítened a Leonorában végbemenő lelki folyamatokat.

Rálik Szilvia: Sokaknak könnyebb lenne ez a szituáció, de nekem kicsit nehezebb. Én az a típus vagyok, aki szeret játszani, színészkedni. Ha pedig jó partnerem van, az kifejezetten inspirál. El nem tudom mondani, ilyen szempontból érzés volt például José Curával Otellót énekelni Szegeden! Egy jó partner a színpadon, talán egy olyan játékhoz hasonlítható, mint a tenisz vagy a pingpong: oda-vissza adogatunk. Most egyedül dobálok magamnak, „fallabdázom”. Nem is látom, hogy mi történik a színpadon. Kicsit nagyok a távolságok, előfordul, hogy jobban hallom a zenekart, mert közelebb vannak.

FS: Kaptál a megoldáshoz segítséget?

RSz: Kovalik Balázs szakmailag nagyon felkészült, pontosan tudja, hogy mit miért csinál. Mindent megtesz azért, hogy kihozza azt, amit és ahogy látni, hallani szeretne. Több oldalról közelít mindenhez, és azonnal meglátja, hogy mi az a kis részlet, amitől valami még nem az igazi. Ezek olyan apróságok, amiket a közönség észre sem vesz. De ahhoz, hogy meg tudjam formálni, magamévá tudjam tenni a szerepet, nagyon kellenek ezek a cizelláló munkák. Vele dolgozni mindig igazi műhelymunka. Rengeteg olyan szituációnk volt most is, hogy kértem, próbáljunk ki valamit, mert szerintem úgy jobb lenne. És ha azt látta, hogy valóban jobb, mert én jobban érzem magam benne, akkor igazat adott. Hagy szabadságot, bizonyos kereteken belül. Ha megértem, hogy mit miért akar, akkor partner vagyok. Viszont most – abból a helyzetből adódóan, hogy végig egyedül vagyok – voltak olyan helyzetek, ahonnan kezdve magamban kellett továbbvezetnem a figurát. Aki nem szeret sokat mozogni a színpadon, annak könnyebb az ilyen. Én pedig szeretem az igazi színpadi játékot. Az Elektrában is azt szeretem, amikor húzom fát, pakolom a zsákokat, odaszaladok a testvéremhez, mert ettől érzem mainak és emberinek.

FS: Nem szerettél volna nadrágszerepet játszani?

RSz: Nagyon örülök, hogy nem lett az! Ha most választanom kellene, hogy nadrágos, de partnerrel, vagy vörös ruhás és egyedül, nemigen tudnék választani. De sosem szoktam előre kigondolni, magamban megalkotni egy szerepet. Nadrágra számítottam, de így sem kisebb a feladat, mert szűk a ruha, a cipő pedig rettenetesen magas sarkú, így elég nehéz leülni, fölállni, feküdni. És furcsa, hogy akaratomtól függetlenül kilátok a nézőtérre. Ilyenben még nem volt részem, nagyon érdekes!

FS: Kell Leonorához valami különös hangi adottság? Mert például általános vélekedés, hogy kevés Elektra van a világon, mivel elég speciális hangot kíván…

RSz: Beethoven kicsit „hangszerszerűre” komponálta az operát, és vannak a Leonorának olyan részei, ami adottság-függő. Mint az Éj királynője. Bírni kell ezt a lágét, ezt az intenzitást. Az Elektra talán egy kicsit jobban hullámzik, viszont ott másfél órát végig kell énekelni. Sokan féltettek is, óvtak tőle, hogy nagyon nehéz, és iszonyú sok… De ez függ az egyéntől, a testétől, a lelkétől. Én nagyon élveztem, néha olyan érzésem volt, hogy az Elektra énrám van szabva, rám varrták ezt a ruhát.

FS: A Fidelio közben ugyanolyan a viszonyod a karmesterrel, mint bármely más előadás esetén? Itt azért jobban rá vagy utalva, azt hiszem.

RSz: A próbák alatt Ádám sokat segített a tempókban, hangarányokban, épp olyan rugalmasan állt a dolgokhoz, mint Balázs. Nagyon emberiek mind a ketten. Ez az egyik legfontosabb ezen a pályán, az emberség. Tudni kell bánni a kollégákkal. A színpad bizalmi dolog: akkor születhet jó előadás, ha szeretet és harmónia van körülötte.