Vendel

Érzelmes történelem

2008.11.06. 00:00

Programkereső

A Theater Bremen ajánlotta Julia Haeblert a Mezzo Operaverseny és Fesztivál rendezői közé. Eddig a fiatal német rendezőnő jórészt elfeledett operákkal foglalkozott, Brémában pedig az év elején egy világpremiert, a most Szegeden is bemutatott Raoult állította színre. INTERJÚ

Julia Haebler

- Csak néhányat említek eddigi operarendezései közül: Offenbach: Ba-ta-clan, Glanert: A három rejtvény, Krása: Brundibar. Egyik sem tartozik a repertoár legismertebb darabjai közé. Miért ezekkel foglalkozott?

- Nem mindegyiket én választottam, de eddig valóban mindig különleges operákkal kerültem kapcsolatba. Régóta izgat, hogyan lehet a közönséghez a lehető legközelebb vinni az operát. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsam, a profi énekesek mellé gyakran hívok gyerekeket vagy félig amatőr közreműködőket. Az utóbbiak rengeteget tanulnak a magasan képzett énekesektől, a gyerekeken pedig mindig látni, mennyire büszkék a közös munkára. A hivatásos énekesek számára a kreativitás új élményét kínálja a nem profikkal való találkozás.

- Ezek szerint a közönséget és az énekeseket is könnyen meg tudja győzni arról, hogy Puccinivel nem zárult le az operairodalom.

- A Turandot történetét szokatlan módon feldolgozó, A három rejtvény című nagyszabású kortárs operát például rendkívül jól fogadta a közönség. Egy csöndes német kisvárosban játszottuk, ahol olyanok is eljöttek az előadásra, akik még sosem jártak operában. Az énekeseknek pedig a szokásos repertoárjuk után valódi felüdülés volt Detlef Glanert operája, amiben mást csinálhattak, mint amit megszoktak. A következő munkám illeszkedik a sorba: jövő júniusban háromszáz tagú gyerekkórussal, színészekkel és énekesekkel a Faust II. része alapján írott operát fogok Brémában rendezni.

- Mi a tapasztalata: a kortárs operáknál a szerző beleszól a műve sorsának színpadi alakulásába?

- A Raoul esetében erről nem volt szó, a zeneszerző Gershon Kingsley és a szövegíró Michael Kunze gyakorlatilag szabadkezet adtak. Igaz, Kingsley a próbák alatt, hat héten keresztül velünk volt Brémában, végig látta, hogy mi történik a művével, de tetszett neki a végeredmény. Az év eleji, még más szereposztással lezajlott bemutató után ötször adtuk elő a Raoult, aztán májusban az operaverseny szereplőivel háromszor, és most egy jókora szünet után Szegeden mutatjuk be újra. A brémai színház a repertoárja szűkítésére és az új premierek számának növelésére törekszik, ezért az idei évadban sajnos nem játsszák.

- A Raoul Wallenberg életéről szóló opera szerzője, Gershon Kingsley úgy határozta meg saját stílusát, mint amikor "Mozart találkozik a Beatles-szel, miközben Carl Gustav Jung azért harcol, hogy az emberi lélek ellentéteit kibékítse egymással." Ez nagyon jól hangzik, de hogy jön ide a holokauszt?

- A holokausztról való közbeszédben lényegi változást hozott Az élet szép című olasz film, ami egy gyerek szemén keresztül ábrázolta a koncentrációs táborok világát. Kingsley operája valami hasonlót idézhet elő: tudomásom szerint nincs más zenemű, ami nem a dodekafónia felől közelítené meg a témát. A Raoul viszont zenéjében főleg a kései Kurt Weillt idézi, ami rendkívül izgalmas döntés.

- A holokauszt kapcsán megkerülhetetlen a bűnnel kapcsolatos állásfoglalás. Mi erről az ön véleménye?

- 2002-ben könyv alakban is kiadták németül az Opa war kein Nazi (Nagypapa nem volt náci) című szociológiai felmérés eredményeit. A felmérés azt vizsgálta, egy-egy családon belül a különböző generációk hogyan értelmezték a holokausztot. Az interjúkban a legidősebbek nyíltan beszéltek arról, mit követtek el a koncentrációs táborokban, bár azt is elismerték, valójában nem tudták, miért teszik mindezt. A szülők generációja még tisztában volt szüleik tetteivel, viszont megdöbbentő, hogy a legfiatalabbak, a mi generációnk tagjai képtelenek gyilkosként tekinteni a nagyszüleikre. „Lehet, hogy a nagyapám gyilkolt, de valójában egy hős volt, akit csupán a rendszer kényszerített arra, hogy ezt megtegye” – ilyen és hasonló véleményeket olvashatunk a könyvben. A tévének és Hollywoodnak nyilvánvaló szerepe van abban, hogy ez a hazugság megerősödhetett, az viszont a mi felelősségünk, hogy a fiatalok ne felejtsék el a múltat.

- A Raoul a történelmi tényekkel szembesíti a nézőt?

- A túl sok adat és tény eltávolítaná a nézőt a témától, a számokkal telezsúfolt történelmi ismeretterjesztés sokszor éppen ezért nem éri el a célját. A Raoul érzelmes, bárki által átélhető történet, amivel egyszerű, de lényeges kérdéseket teszünk fel a ma emberének. Miért történt meg mindez? Megtörténhet-e újra? Ha bekövetkezne, hogyan tudjuk megállítani? A legfontosabb, hogy emlékezzünk.