István, Vajk

"...mint a főnix..."

2008.11.23. 00:00

Programkereső

Azt mondják, Mozart utolsó vígoperája, a Così fan tutte a nőkről szól. Valóban, a cím, bár frappáns fordítást egyelőre nem találtak, annyit tesz: "Mind így csinálják (a nők)". Az alcím azonban már valamivel beszédesebb: La scuola degli amanti – avagy "A szerelmesek iskolája". Ez – Mozart korában mindenképpen – mindkét nemet magába foglalta, így belátható az is, hogy a férfiakról legalább annyira szól az opera, mint a nőkről.

A settecento Itáliája sokszínű és gazdag, otthona a pápának és Casanovának, kasztráltaknak és kurtizánoknak. A feleségek cicisbeót, bizalmast tartottak. Nem volt ritka a férj és a cicisbeo közötti barátság, és ugyanígy, a feleségek is jóbaráti viszonyt ápoltak férjük szeretőjével. Ezek ismeretében érthető, hogy Lorenzo Da Ponte, a Così librettistájának vélhetően agglegény Don Alfonsója szkeptikus, cinikus és nőgyűlülő. E tulajdonságok bizonyos pesszimista bölcsességet eredményeznek – mondhatjuk, ha mentséget akarunk keresni.

A történet szerint a két fiatal férfi, Guglielmo és Ferrando szerelmeséről áradozik Don Alfonsónak, az idős filozófusnak, aki kétkedve hallgatja őket, majd felajánlja nekik, hogy egy játékon keresztül bebizonyíthatják, kedveseik hűsége valóban megingathatatlan-e. A két szerelmes elfogadja a feltételeket, melyek szerint 24 órán keresztül engedelmeskedniük kell Don Alfonsónak. A cselszövés kezdetét veszi, Guglielmo és Ferrando színleg a hadsereg kötelékébe lép, majd az elbúcsúzás után álruhában visszatérnek, hogy a filozófus terve szerint meghódítsák egymás menyasszonyának, Fiordiliginek és Dorabellának a szívét.

A mű hat főszereplője közül négy a maradék kettő játékszerének is tekinthető – Don Alfonso és Despina, a két intrikus mozgatják Fiordiligi, Dorabella, Guglielmo és Ferrando marionettbábuinak zsinórjait, ami a commedia dell' arte hagyományaira utal. Don Alfonso csínyének eredményéről illetve következményeiről a fináléban csak annyi a tanulság: mindenkinek olyannak kell elfogadnia a másikat, amilyen.

Persze a filozófus cselszövése nélkül nem lett volna történet, de azért ott motoszkál a kérdés: vajon volt-e joga kihasználni a két ifjú forrófejűségét? Amit az embernek, legyen férfi, vagy nő, meg kell tanulnia, megtanulja azt a maga idejében, külső, pontosabban erőszakos beavatkozás nélkül is – ezt pedig egy filozófusnak, irányzati hovatartozásra való tekintet nélkül is tudnia kéne.

A nők tehát mind így tesznek: esküvel fogadnak hűséget, sóhajokkal bizonyítják szerelmüket, de ahogy fordul a kocka, úgy felednek mindent, és cserélődnek szíveik főszereplői. A férfiak pedig? Kakaskodnak, túllicitálják egymást magabiztosságban, büszkeségükben ugranak az első igazukban kételkedő szóra. Ez további bonyodalmakat teremt, így a végén mindenkinek letörik a szarva. És minden bajt summáz Don Alfonso számító megjegyzése: bizonyítsák be az ifjak, hogy választottjaik erényei valóban feddhetetlenek!

cb5f110c-524a-445e-8912-db77352b9fa5

Azonban Da Ponte és Mozart valószínűleg csak a helyzetkomikumot tartották szem előtt a téma megválasztásakor, a fenti filozófiai kérdéseket nem valószínű, hogy feszegették. Komikus helyzetekből pedig találunk eleget az opera során, a történetben ugyanúgy, mint a keletkezés körülményeiben. A történeti tréfák közül gyakran említik az első felvonás fináléjában megjelenő, doktornak öltözött szobalány (Despina, Don Alfonso intrikustársa) gyógyítási módszerét, a Mesmer-féle követ, ami valójában egy mágnes. A személyes hátteret is ismernünk kell, hogy megértsük ezt a fricskát: Dr. Mesmer a Mozart család barátja volt. Az elsők között vizsgálta az emberi test mágnesességét, valamint ő volt az, aki a helyszínt – kertjét – biztosította a Bastien és Bastienne című opera bemutatójához, melyet Mozart 12 éves korában írt.

A keletkezési körülményekből adódó tréfa lehetősége pedig abban rejlett, hogy a Così fan tutte egyik női szerepét, Fiordiligit a bécsi bemutatón éneklő első énekesnő, Ferraresi del Bene rendkívüli hangi adottságai lehetőséget adtak az őt kevésbé kedvelő Mozartnak, hogy jót szórakozzon a rovására. Az opera során a hölgy hangterjedelméből majd' két és fél oktávot vesznek igénybe az egyes áriák, amelyekben Mozart nem könnyítette meg díszítésekkel és futamokkal a két, gyakran másfél oktávra található hang közötti le- és fellépést, így kényszerítve del Benét a gyakori hangszínváltoztatásra alt- és szopránregisztere között. Ilyen ária a "Come scoglio" az első felvonás harmadik jelenetében, amelyben Fiordiligi hűségéről énekel: "Mint a szikla, megingathatatlan...".
A fenti állítás párja lehet Despina "tanítása": "Bolond, ki férfitől hűséget vár" – és a másik oldal véleménye: "A női hűség olyan, mint a főnix: mindenki beszél róla, de még nem látta senki.” Ki tegyen igazságot?

(2008. november 30., december 2. és 4. 19:00 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Mozart: Così fan tutte, K 588, km.: Juliane Banse (Fiordiligi), Anke Vondung (Dorabella), Tassis Christoyannis (Guglielmo), Topi Lehtipuu (Ferrando): Claire Ormshaw (Despina), William Shimell (Don Alfonso), Budapesti Fesztiválzenekar, vez.: Fischer Iván, rend.: Nicholas Hytner)