Salamon

Frakkos banda

2008.12.16. 00:00

Programkereső

Pár nappal az operaházi Puccini-hét beköszönte előtt, a Nemzeti Hangversenyteremben a dalszínház műsoráról régente hiányzó vadnyugati opera hangzott fel. Szigorúan koncertszerű előadásban.

Mi tagadás, a Művészetek Palotájában megszokott félig, sőt olyik alkalommal egyenesen háromnegyedig szcenírozott produkciók után tagadhatatlanul kissé elidegenítően hatott a kottatartóik elé vonuló frakkos aranyásók látványa, s a kivezényelt recenzensben rögvest feltámadt a kétség, hogy ilyen formában előadható-e egyáltalán Puccini 18 szereplős, teátrális akciókban bővelkedő operája? A meglepő válasz: igen, a hamiskártyázással, plafonról aláhulló vércseppekkel, s félbehagyott lincseléssel kecsegtető cselekmény nemcsak követhetővé, de átélhetővé, s – erősen restelkedve az ómódi pátosz miatt – katartikussá vált hétfő este. S bár jóllehet, egy színpadi változatra lelkesen befizetnének a pesti Puccini-hívők, a félszcenírozás obligát megoldásairól (a kivetítőn korabeli fotográfiák az aranylázról, westernfilm-részletek, pókerjátszma Korda György közvetítésével vagy anélkül stb.) nem is eshet oly nehezükre lemondani.

 

A színpadkép (fotó: Müpa)
 

Az élményszerzéshez mindenesetre áldásosnak bizonyult a címszerepben felléptetett Olga Romanko roppant szerethető, nyílt operai személyisége, amellyel otthonosan belakta Minnie, a férfiszelídítő kocsmatulajdonos figuráját. A független és erős, vagyis hamisítatlanul modern nőalakot nemcsak üzembiztos drámai szopránjával, de – az elomló estélyi ruhára rácáfoló – őrmesteri tekintélyével, s egyszersmind nagyon is eleven asszonyi bájával hitelesítette. Minnie egészen kivételes figura, hiszen nem elég, hogy élve megússza a teljes cselekményt (ez ugye a Puccini-nőalakok többségéről éppen nem mondható el), de még egy rosszfiút is sikerül megjavítania, ami köztudomás szerint a női nem egyik dédelgetett ambíciója. A megtért brigantit ezúttal a koreai Lee Yeong-Won énekelte, s tenorja – az előadás utolsó percét leszámítva – igen szépen szólt. Alakítása inkább botcsinálta megélhetési bűnözőnek, semmint nemes banditának mutatta „Dick Johnson alias Ramerrez”-t, s bár ez jócskán eltér a Plácido Domingo tökélye által népszerűsített szerepfelfogástól, legitim voltához aligha fér kétség.

 

Olga Romanko, Lee Yeong-Won (fotó: Müpa)
 

A klasszikus operai háromszög (lásd Shaw ismert megfogalmazását: opera az, ahol a szoprán és a tenor szeretik egymást, ám ez a baritonnak nem tetszik) maradék beltagja a reménytelenül szerelmes és bosszúra szomjas Jack Rance seriff. Szerepét a szólistagárda nemzetközileg legismertebb tagja, Alexandru Agache formálta: helyenként már színehagyott, de váltig taglózó erejű hősbaritonjával szánandó, s egyúttal undok figurának mutatta a boldogtalan hatósági közeget. A mellékszerepekben (nyolc aranyásó, két indián, valamint egy-egy pincér, postakocsis, vándor énekes és szállítmányozási középvezető) hazai erők bizonyították képességeiket, s bár a frakkos egyenruha nem könnyítette meg a karakterek egyénítését, azért Palerdi András (Ashby) és Haja Zsolt (Sonora) hangzó alakítása így is kivált a karból.

 

Carlo Montanaro és a Nemzeti Filharmonikusok (fotó: Müpa)
 

Az elmúlt napokban a Budapesti Fesztiválzenekar ámultatta operai teljesítményét, most a Nemzeti Filharmonikusokon volt a bizonyítás sora: a temperamentumos Carlo Montanaro által igazított együttes pazar formában, színekben gazdag játékkal emelte a produkció fényét, s hasonló szépeket mondhatunk a két felvonásban is szolgálatot teljesítő Nemzeti Énekkarról.

Bár 1912-ben maga Puccini segédkezett a magyarországi premier körül, A Nyugat lánya hazai népszerűsége sosem közelítette meg a Bohémélet vagy a Tosca ormait, s immár évtizedek óta nem került budapesti színpadra az Andrew Lloyd Webbert dallamkölcsönzésre sarkalló opera. A hétfő esti siker azonban bíztató jel, s ki tudja, talán majd az operaház fantomja is újra reményt nyújt Minnie-nek.

(2008. december 15. 19:00 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Giacomo Puccini: A Nyugat lánya - koncertszerű előadás - a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Művészetek Palotája közös produkciója
Km.: Olga Romano (Minnie), Alessandru Agache (Alessandru Agache), Lee Jeong-Won (Dick Johnson alias Ramerrez), Szappanos Tibor (Nick), Palerdi András (Ashby), Haja Zsolt (Sonora), Kiss Péter (Trin), Lisztes László (Sid), Horváth Ádám (Bello), Boncsér Gergely (Harry), Beöthy-Kiss László (Joe), Clementis Tamás (Happy), Cser Péter (Larkens), Silló György (Billy Jackrabbit), Lehőcz Andrea (Wowkle), Kovács István (Jake Wallace), Gábor Géza (José Castro), Kálmán László (Un postiglione); Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás), vez.: Carlo Montanaro)