Vilhelmina

Mahagonny gyerekszemmel

2009.02.17. 00:00

Programkereső

Hiánypótló kezdeményezést indított útjára a Magyar Állami Operaház az idei évtől: minden premier előtt a darab rendezői, szereplői beszélgetésre invitálják a 10-14 éves gyerekeket, hogy közelebb hozzák az ifjabb korosztályhoz a zenés színház remekműveit.

Kurt Weill, Bertolt Brecht

Így történt ez hétfőn is, amikor a Székely Bertalan-teremben Szikora János rendező mutatta be Kurt Weill és Bertold Brecht művét, a Mahagonny városának felemelkedése és bukását, amit csaknem 30 év után tűz műsorára ismét február 21-én és 22-én az Operaház. Mesélt a bohém, fiatal Brechtről, aki 1927-ben 17 versből álló versciklust adott ki, amelyet zeneszerző barátja, Kurt Weill megzenésített – ez volt a "kis" Mahagonny. 1928-ban aztán bemutatták a Koldusoperát, ami szintén ehhez a szerzőpároshoz kötődik, majd 1929-ben botrány közepette színre került a "nagy" Mahagonny is, aminek premierje botrányba fulladt. Amikor Hitler hatalomra került be is tiltották a darabot, a kottáit pedig bezúzták. Elmondta, hogy a művet a depresszív hangulat jellemzi, nem olyan hálás darab mint a Koldusopera: egy ismertebb slágere van csak, ez pedig az Alabama song, amit számos együttes, köztük a fiatalabbak között is kedvelt The Doors is feldolgozott. Beszélt az énekesekre háruló feladatokról is, melyek összetettek, mivel a történet bonyolult, a színészi képességekre fokozottabb szükség van, ráadásul a songok is igen nehezek énektechnikai szempontból.

A mű aktualitására is felhívta a figyelmet, mivel úgy érzi elértük azt a pontot, amikor íratlan, belső törvénnyé vált a "mindent szabad" elve. Az erkölcsi züllés, a morális gátlástalanság ijesztő méreteket öltött, nyakunkon a gazdasági válság, és a perspektíva nélküli élet. Véleménye szerint konfliktusok mindig is voltak, de hogy az emberek így dolgozzák fel őket, az közel sem szerencsés. De azzal, hogy beszélünk a problémákról, a színpadon látjuk és katarzis formájában át is éljük őket, kissé megszabadít bennünket ezektől a sötét dolgoktól.

Rávilágított arra, hogy maga Brecht is ellenpontoz, és a komor történet mögött a kórus mindig zsoltár- vagy himnusz-szerű zenei anyagokat énekel – így a rendezésbe is belekomponálta a reményt, a kiút lehetőségét. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy pontosan kik is lesznek a mű szereplői és azt is hozzátette, hogy mivel a darab inkább igényli a színpadi intimitást – egy-két tömegjelenettől eltekintve –, szerencsés, hogy átkerülhetett az Erkelből a Thália Színházba. A félórás, könnyed, mégis számos értékes gondolattal teli beszélgetés végén azt hiszem, minden résztvevő kíváncsian tekint a bemutató elé.