Friderika

(Több, mint) Mahagóni-western

2009.02.20. 00:00

Programkereső

Ha valamire, hát Kurt Weill és Bertolt Brecht Mahagonny városának felemelkedése és bukása című munkájára aligha legyinthet a magyar zenebarát: ó, már láttam. Ugyanis csaknem harminc éve annak, hogy idehaza bemutatták, azóta se kép, se hang róla.

Wiedemann Bernadett

Apokaliptikus látképe a kapitalizmusnak? Vészjósló jövőbelátás a második világégés évtizedének küszöbén? Kommunista Amerika-parabola? Modern "mahagóni-western"? Netán különleges opera-színdarab, ahogy a Fideliónak korábban Kesselyák Gergely, a produkció karmestere nevezte? Pár nap múlva okosabbak leszünk, a premierig nehezen derülhet ki bármi. A főpróbahéten már igen nehéz volt elérnem pár villámkérdésre a darab egyik főszereplőjét, Wiedemann Bernadett magánénekesnőt.

– Érdekelne, mire gondoltál, amikor Begbickné szólamát Rád osztották? Én, bevallom, nem tudtam volna hova tenni ezt a szerepet… Egyáltalán mikor tudtad meg, hogy a produkció egyik oszlopa leszel?

– Eleinte én sem. Sőt, azt gondoltam, hogy zeneileg, vagy a sok próza miatt előadásmódban nehezebb lesz. Mindent egybevetve – és az öltözős főpróba felől visszatekintve – örültem neki. Rég volt, de arra még biztosan emlékszem, hogy a szereplistán már jó korán, tavaly áprilisban megjelent a nevem.

– Kellett ez az avantgárd magyarországi bemutató Neked? Azucena jóval egyszerűbb lenne az eddigi pályád tükrében…

– Igaz, hogy nem a szokásos mezzoskatulya része ez a szerep, mint ahogy általában a repertoárból is hiányzik a Mahagonny. Mégis örülök a feladatnak, ahogy illik mondani: kihívásnak érzem. És tényleg érdekes, izgalmas is, és most már állíthatom, hogy a rendezés is fantasztikus.

– Másképp közelítek. Nemrég szemléztem Alessandro Scarlatti-intermezzókat. Azon a spéci barokk lemezen – korabeli hangszerektől kísérve – a Weilléhez képest minimum háromszáz évvel korábbi stílust énekelsz. Most kikaptad a másik végletet. Miért nem egy korra, területre összpontosítasz, hisz befutott mezzoszopránként megtehetnéd?

– Ó, erre igen egyszerű a válasz: mert én valóban mindent szeretek énekelni. Ha rajtam múlna, a koloratúrás irodalmat is elővenném, Rossinit például, csakhogy erről alighanem már lekéstem. Úgyhogy nem kérdés, ha stílust kell váltanom.

– Jó, de mivel a hazai repertoárból is évtizedek óta hiányzó műről van szó, valahogy csak meg kellett ismerkednetek vele. Ez hogy történt: Szikora János hozott egy videót? Vagy Kesselyák Gergellyel leültetek a létező néhány lemezfelvételből egyet lehallgatni? Netán pont ezt tenni tilos?

– A Mahagonny különlegesség, de az előkészítése ugyanúgy zajlott, mintha a Trubadúrt vettük volna elő, ha már arra utaltál az imént. Szikora János, a rendező elmondta, mire gondol, hogy értelmezi a darabot. És természetesen körbejárt egy DVD- és egy CD-felvétel is, Kiss Péter kollégánk jóvoltából. Kár, hogy azt a bizonyos magyarországi bemutatót nem lehet megnézni, hisz akkoriban még semmit sem rögzítettek.

– Szerinted miféle darab a Mahagonny? Internetes fórumokon sokfélét összehordtak róla: opera, operaparódia, esetleg valami keverék, mint kortársa, a Porgy és Bess, vagy a Candide? Netán afféle musical-ős, mint a West Side Story?

– Nem tisztem besorolni a darabot, nem is volna egyszerű, de semmi esetre sem paródia. Témáján túl valóban izgalmas és érdekes a zenei világa is, sok stílus megtalálható benne.

– Hogyan látod özvegy Begbicknét? Ki ő?

– Ha egyszavas választ adhatok: a városalapító. Igaz, vannak társai, de mégis ő a dolgok mozgatója. És persze, csaló, szélhámos, aki csak azért hozta létre ezt a közösséget, hogy mindenkit jól megkopasszon. Mindez pedig azért sikerülhet neki, mert jól ismeri az emberek gyengeségeit, s azokat alaposan ki is használja.

– Mivel gyűlik meg leginkább a bajotok a zenei anyagot illetően, és mi megy a vártnál jóval könnyebben?

– Csak a magam nevében tudok szólni. Nekem mostanra egyetlen bajom van csak, az is a zenekar hangerejével, még oda is fortékat írt a szerző, ahol prózáznunk kell, de a partitúra e problémáját Kesselyák Gergely fantasztikusan kézben tartja.

– Mekkora feladat ez a szerep?

– Nem klasszikusan nagy, inkább abban rejlik a nehézsége, hogy összetett feladat. Ha szétbontjuk elemeire, akkor Begbickné szólama közepesen nehéz énekelnivaló, színészileg viszont tényleg nagy kihívás.

– Hogy a lényegre térjek. Rendben, a művet ne mi, nem most kategorizáljuk. De Tőletek milyen értelmezést kapunk? Bertolt Brecht szokásos kapitalizmus-paraboláját, tehát egy ideologizáló művet, vagy helyenként akár szórakoztató sztorit egy sivatagi városról, amelyben kipróbálták (de hasztalan) a "tökéletes életet"?

– Maradjunk abban, hogy "igen". Mert a valóságos választ majd Te magad fogalmazod meg az előadásunk után.

– Értek a szóból. Még annyit, hogy Herczenik Anna szakadt neccharisnyás plakátfotója láttán elbizonytalanodtam. Kiknek szól a mostani produkció? Nem korhatáros-e?

– Én a 18-ast kitenném az ajtóra, bár korán érik a mai fiatalság!