Előd

Az első megmérettetés

2009.04.26. 00:00

Programkereső

A New York-i és gdanski válogatást követően zajlott a Mezzo Operaverseny és Fesztivál magyarországi fordulója. Idén ugyan valamivel kevesebben jelentkeztek, mint tavaly, de a jelentkezők száma így is száz fő körül volt, és sokan érkeztek határainkon túlról. Az utazás biztos, hogy több időt vett igénybe: az énekesek mindössze tíz-tizenöt percet töltöttek a meghallgatáson.

Beöthy-Kiss László a 2008-as versenyen, a Raoul című operában (fotó: Armel)

A válogatás harmadik napján csak a színfalak mögül kiszűrődő skálázásokból lehetett sejteni, hogy a Francia Intézetben operaverseny folyik. Az épületbe belépők között a nyelvtanfolyamra vagy könyvtárba érkezőtől a versenyzőket a kezükben szorongatott kottákról lehetett felismerni, akik a regisztrációt követően eltűntek az öltözőben, és néhány perccel később „színpadkész” állapotban tértek vissza. Mivel az énekesek megadott időpontra érkeztek, nem kellett sokat várakozniuk, vagy sorban állniuk, aki pedig túlvolt az éneklésen, gyorsan átöltözött, és távozott. Jó szervezésről tehát beszélhetünk, versenyhangulatról nem – ez utóbbinak az volt az oka, hogy a verseny zárt ajtók mögött zajlott. A versenyzők nem hallgathatták meg egymást, nem mérhették fel az erőviszonyokat, a barátoknak, az érdeklődő családtagoknak is az ajtókon kívülről kellett drukkolniuk. (Ezért távozott kissé csalódottan az a hölgy, aki párjáról a meghallgatás közben videofelvételt szeretett volna készíteni.) Volt olyan külföldi versenyző, aki családjával érkezett, ők valószínűleg összekötötték a versenyt egy rövid budapesti kiruccanással.

A versenyszerepek fele férfiszerep, a válogatás harmadik napján azonban a nők voltak többségben. A program szinte percre pontosan a terveknek megfelelően zajlott, csak az okozott némi csúszást, hogy egy külföldről érkező versenyző úgy elfáradt az autóvezetéstől, hogy a szervezőktől későbbi időpontot kért. Erre szerencsére volt lehetőség, a zsűritagok és a korrepetitor pedig szusszanhattak egy kicsit.

A bejárat előtt kifüggesztett listán számos jól ismert nevet, Rálik Szilviáét, Nyári Zoltánét, Beöthy-Kiss Lászlóét lehetett felfedezni.

Beöthy-Kiss László idén másodszor vett részt a versenyen, tavaly döntős volt, Serge szerepét énekelte Kingsley-Kunze Raoul című művében. Elmondása szerint többen azt tanácsolták neki, hogy a tavalyi eredmény után nem célszerű ismét elindulni ugyanazon a versenyen, ő mégis jelentkezett, hiszen más művekről és más rendezőkről van szó, ezért mások az elvárások, mint tavaly. Élvezte a brémai munkát, mert a nemzetközi csapat nagyszerűen összekovácsolódott, idén szívesen dolgozna hasonló körülmények között, és természetesen fontos számára a külföldi fellépési lehetőség is. A versenyben szereplő operák közül az Operaház tagja csak kettőt ismer, az adott versenyszerepről sem tudott sokat, ezért olyan áriákat választott az első fordulóra, melyek összetettebb színészi játékra is lehetőséget adnak: Don Ottavio B-dúr áriáját a Don Giovanniból, és Arlekino áriáját a Bajazzókból. Mivel nem ismerte a versenyzőket, a meghallgatás előtt ötven-ötven százalékra tippelte a továbbjutás esélyét. Nos, az első 50% jött be, amelynek következménye egy szegedi utazás, azaz Beöthy-Kiss László továbbjutott a szegedi második fordulóba.

Rálik Szilvia több Verdi-áriát vitt magával a válogatásra, és csak közvetlenül éneklés előtt döntötte el, melyik legyen az a kettő, mellyel versenyez. Rálik számára a verseny első fordulója azért volt különösen izgalmas, mert egyáltalán nem ismerte a mezőnyt, így az esélyeit sem tudta felmérni. A versenyen azért indult, mert szívesen dolgozna ismét Alföldi Róberttel, nyitott a kortárs operák iránt, és a külföldi munka nagy kihívást jelentene számára. Rálik olyan énekesnek tartja magát, akinek az éneklés a játékkal együtt nyújt igazi örömöt, hangjával akkor tud legkifejezőbb lenni, ha közben adott szituációban van a színpadon, ezért különösen testhezállónak tartja ezt a versenyt. És épp ezért izgul kicsit ez első forduló előtt: szerinte az „utcáról beesve” két áriát elénekelni sokkal nehezebb, mint ha próbafolyamat során, instrukciók segítségével lehet számot adni a színészi képességekről. A szegedi workshopon erre lehetősége lesz, mivel ő is továbbjutott a második fordulóba.

Az előadóteremben Pál Tamás és Vidnyánszky Attila, a két zsűritag kedélyes légkörben, türelmesen hallgatta végig a kevésbé színvonalas produkciókat is – mert azért erre is akadt példa. Egy nyitott versenyen nem lehet elkerülni, hogy olyanok is jelentkezzenek, akikben a szereplés vágya erősebb valós tehetségüknél, és képtelenek felmérni saját képességeiket és reális esélyeiket. Pál Tamás elmondása szerint a zsűrit alapvetően nem érték nagy meglepetések, összességében elégedettek voltak a verseny színvonalával, bár a forduló harmadik napján még egyáltalán nem volt biztos, hogy minden szerepre tudnak jelölni valakit. A karmester kifejezetten örült annak, hogy az ismert illetve befutott énekesek mellett találkozott olyan kevésbé ismert versenyzőkkel, akikre az elődöntőben nyújtott teljesítményük alapján mindenképp érdemes lesz figyelni a későbbiekben. A zsűri az első fordulóban a hangi adottságokat és a muzikalitást vizsgálta, és a versenyszerepekhez megfelelő karakterek kiválasztására koncentrált. Pál Tamás szerint a tizenöt versenyszerep más-más egyéniséget kíván, de különösen extrém szerepek nincsenek közöttük. Zerbinettáé (Strauss: Ariadné Naxosban) az egyik legtöbbet kívánó kifejezetten magas, virtuóz koloratúráival, de van olyan szerep is, ami könnyedséget és humorérzéket kíván, míg Marco Tutino Vita című operájának mindhárom versenyszerepe drámai alakítást követel.

A produkciókat elnézve világos, hogy két ária alapján nem lehet mély következtetéseket levonni a színészi tehetségről vagy az állóképességről, de a személyiség már abban megmutatkozik, az énekes belépés előtt hogyan áll, hogyan néz, milyen mimikával dolgozik. (Ha a versenyzők állóképességükről nem is adhattak számot, a zongorakísérő, Bartinai Gábor állóképessége mindenképp dicséretet érdemel: mivel kevesen hoztak magukkal saját korrepetitort, ő a verseny négy napját gyakorlatilag a zongoránál töltötte.) A zsűri gyakran a versenyzőre bízta, melyik áriával kezd, nem kérte minden esetben mindkét művet, és az is előfordult, hogy a második áriából csak részletet hallgattak meg. Pénteken ez operairodalom leghíresebb áriái hangzottak el Händeltől Rossinin át Dvořákig, az Éj királynőjétől Osminig. Láthattunk énekest, aki földbe gyökerezett lábbal, riadt tekintettel igyekezett eltalálni a magasságokat, míg volt versenyző, aki éneklés közben kedélyesen sétálgatott. Akadt előadó, aki olyan erős jelenléttel énekelt, hogy muszáj volt rászegezni tekintetünket, és olyan is, aki a legmagasabb regiszterekben is bámulatos könnyedséggel mozgott.

Egyelőre négy helyszín továbbjutói ismertek (a budapesti fordulót követően a párizsi is lezajlott), a tavalyi finalisták közül ismét Szegedre utazik Kristin Sampson, Lisa Chavez és Beöthy-Kiss László, aki mellett további magyar versenyzőkért – Nyári Zoltán, Horváth Orsolya Melinda, Altorjay Tamás, László Boldizsár, Gaál Wéber Ildikó, Rácz Rita, Balczó Péter, Ferencz Karolina, Molnár Zsolt, és Cselóczki Tamás – is drukkolhatunk. Azon a megmérettetésen valószínűleg az igazi versenyhangulat és nyüzsgés sem fog már hiányozni.