István, Vajk

Nőből a férfit

2009.04.29. 00:00

Programkereső

Meláth Andrea, aki sokat szerepel oratóriumok szólistájaként, és gyakran láthatjuk opera színpadon is, szinte minden zenei korszakban otthonosan mozog. Kortárs művek előadásáért több alkalommal kapott Artisjus-díjat, egyik leghíresebb szerepe a Kékszakállú Juditja. Jelenleg Händel Xerxesének címszerepére készül a Magyar Állami Operaházban. INTERJÚ

Meláth Andrea (fotó: Éder Vera)

- A Xerxes-premiert több meghiúsult bemutató előzi meg. Mikor kerültél a tervezett produkcióba?

- A két szereposztásban nem történt sok változás. Az eredeti tervek szerint is én énekeltem volna Xerxest az első szereposztásban.

- Milyen élmény volt a mostani próbafolyamat?

- Kovalik Balázzsal szemben elfogult vagyok. Annak idején Eötvös Péter Három nővérében látott és fedezett fel magának. Az ő Kékszakállúján „nőttem fel”, ami meghatározó próbafolyamat volt számomra, hiszen azóta Judit szerepével járom a világot. Balázs évek óta foglalkozik a Xerxesszel, melyben az eredeti tervekhez képest valószínűleg gyökeres változtatás nincs, de biztos, hogy az évek alatt benne is sokat ért ez a produkció. Rendhagyó rendezésről van szó, ami alaposan próbára teszi a szereplőket. Többfelé kell koncentrálnom, és olyan helyzetekben kell énekelni, amilyenekhez nem voltam eddig hozzászokva. Fizikailag is megterhelő. Repülőre szállok, tengeralattjárón, hajón utazom, az utolsó recitativóra pedig egy ejtőernyővel eresztenek le a magasból. Ehhez hozzá kellett szokni, mivel a próbateremben nem lehetett a repülőt vagy a hajót kipróbálni. Amikor nem vagyok a színen, akkor sem pihenhetek az öltözőben, állandóan öltöznöm kell. Ráadásul Xerxes szerepe egészen más éneklési stílust követel, mint például Mozart vagy Wagner. Nagy kihívás tehát, de az ilyen kihívások erősítik meg az embert.

- Azt mondtad, Kovalikban sokat ért, elmélyült ez az opera az évek alatt. De mi történt veled?

- Nyolc évvel ezelőtt biztosan más lett volna ez az előadás. Azóta én is más lettem egy kicsit. Nagyon hiszek a változásban. Az ember folyamatosan fejlődik, és az a feladata, hogy valahonnan valahova eljusson. Ma is ugyanaz a lendület és energia van bennem, mint néhány évvel ezelőtt, de sokkal szabadabb, nyitottabb lettem. Régen másoknak akartam megfelelni, ma jóval határozottabb vagyok.

- Okozott számodra bármilyen nehézséget, hogy egy férfit kell megformálnod a színpadon?

- Nem különösebben. A rendezőtől kaptam utasításokat, hogy járjak férfiasan, és figyeljek, hogy ne legyenek nőies gesztusaim. Ha az ember megpróbál belebújni egy másik ember bőrébe, akkor egy idő után maguktól jönnek a szerep megformálásához szükséges gesztusok. De Xerxes nem csupán férfi, hanem király. Vagyis mindenkit irányítanom kell, és az előadás folyamán végig meg kell őrizni a királyi tartást és méltóságot. Xerxes önfejű diktátor, nem vesz tudomást mások érzelmeiről, és nem érdekli, hogy kit bánt meg vagy aláz porrá. Persze bizonyos pontokon kiderül, hogy van lelke, hogy érzékeny ember. De a státusza nem engedi meg, hogy ezt érvényre juttassa. Csak magányosan tud őszinte lenni. A platánfa pedig azért vonzza, mert az biztos pont számára: nem szól vissza, nem ármánykodik.

- Van-e különösen kedves szereped?

- Mindig az a kedvenc, amelyiket épp játszom. És kedvenc zeneszerzőm sincs. Fontos számomra Mozart, mert egy énekes számára meghatározó, hogyan tud Mozartot énekelni, de azt mégsem mondanám, hogy Mozartot szeretem a legjobban. És nincsenek szerepálmaim sem. Szerencsés vagyok, mert fontos szerepek találtak meg az elmúlt évek alatt. És minden szerepet muszáj szeretni, mert az énekes nem csupán a hangszalagjával dolgozik, hanem a szívével és a lelkével. Csak így tud eljutni a közönséghez. Egy szép hang önmagában kevés, azt a néző megunja, és elkezd feszengeni vagy cukorkát majszolni. Számomra az a legnagyobb kihívás, hogy megtaláljam az utat a közönséghez, és meg tudjam nyerni a figyelmét. Persze fontos, hogy hol lépek fel és mit énekelek. Nagyon örülök például annak is, hogy jövőre eljátszhatom Octaviant a Rózsalovagban. De valójában a soron következő teljesítendő feladat a leginkább lényeges. Ez az, ami iszonyúan doppingol.

- Hogyan lehet eljutni a hallgatókhoz, mikor érzed, hogy „megvan” a közönség?

- A tekintetekből vagy egy dal utáni csöndből. Amikor érzem a közös energiákat. Ehhez nem elég a darab tökéletes tudása, őszinteségre van szükség. De konkrét módszerem nincs. Figyelem a közönséget, igyekszem rájuk hangolódni, és ekkor – ha nem is tudatosan – elkezdem érezni, hogy mivel lehet őket megfogni, hogyan lehet kontaktust teremteni. Ez mindig az adott szituáció függvénye.

- Nemrég elkezdtél tanítani is, a Pécsi Egyetemen. Hogyan tudod kamatoztatni a tanítás során szerzett tapasztalatokat énekesi pályádon?

- Amióta tanítok, sokkal jobban foglalkozom a technikával, hiszen ha mondok valamit, azt nekem is meg kell tudnom csinálni. És érdekes kölcsönhatást teremt, hogy a növendékektől kapott szeretetet vissza tudom forgatni az éneklésbe. Ha az ember foglalkozik valakivel, közben maga is fejlődik. Mindegyik tanítványom más egyéniség, más út kell hozzájuk, más módon kell megérinteni őket. Ha megvan az út a növendékek lelkéhez, akkor fel lehet őket szabadítani a görcsösségből vagy merevségből. Azt igyekszem nekik megtanítani, hogy az éneklésben magukat kell megtalálniuk. Ez a pálya a személyiségről szól. Az énekeseket a képzés során nem egy adott szerepre kell betanítanunk, a szerepek jönnek majd maguktól. De csak akkor, ha az ember érdekeset tud felmutatni magából, ha kitárja a személyiségét.

- A te személyiségedben van-e valami Xerxesből? Mi az, amit leginkább szeretsz benne?

- Xerxest azért szeretem, mert sokoldalú. Szeretem a gyengeségét, amikor érzelmekre vágyik, amikor megjelenik benne az ember. Jól esik eljátszani, de nem tartom magam sem diktátornak sem törtetőnek, ezeket a vonásait nem érzem magamhoz közel. Egy férfi sokkal esendőbb tud lenni, mint egy nő. Így van ez Xerxes-szel is, annak ellenére, hogy nem ez látszik rajta. Egyébként, ha végignézem azokat a nadrágszerepeket, melyeket énekelni szoktam, úgy tűnik, ezek a szerepek sokkal nagyobb érzelmi skálán mozognak, mint a klasszikus férfi vagy női szerepek.

- Eszedbe jutott valaha, hogy jobb lenne férfinak lenni?

- Soha. Isten őrizz.