Jolán

A hét portréja: Enrico Caruso

2009.08.04. 12:20

Programkereső

Enrico Caruso világhírű olasz operaénekes és sztártenor hangját a kor új technikai vívmányának köszönhetően, az elsők között, lemezeken hagyta hátra az utókornak.
Enrico Caruso
Enrico Caruso

Caruso 1873-ban egy műszerész fiaként született Nápoly nyomornegyedében. Nyolcévesen kezdett énekelni tanulni a templomi kórusban, első tanítója Bronzetti atya volt. Tizenegy  évesen beállt inasnak, ahol rajztehetsége miatt nemsokára egy tervezőirodába került. Tizennyolc évesen hangja tenorból bariton lett, melyre többen felfigyeltek. Akkori tanára, Guglielmo Verginé megengedte, hogy a szegény Caruso a sarokból figyelhesse a fizetős énekórákat. A katonaságban hangjával olyan sikert ért el, hogy hat hónap után felmentették a katonaság alól. 1894-ben lépett fel először a nápolyi Teatro Nuovóban, sikert azonban csak négy év múlva, Umberto Giordano Fedora című darabjának milánói bemutatóján aratott, ez volt első operaszerepe. Salernóoba szerződött, ahol Vincenzo Lombardi karmester sokat javított Caruso magas hangjain, melyeket nem tudott kiénekelni.

1897-ben későbbi élettársának, Ada Giacchettinek köszönhetően személyesen ismerkedett meg Puccinivel, aki felismerte tehetségét, és őt ajánlotta a Bohémélet Rodolfo szerepére. Ezután dél-amerikai, londoni és szentpétervári vendégjátékok következtek. 1902-ben készültek el első lemezfelvételei, és akkor lépett fel először a Covent Gardenben. 1903-ban Caruso a mantovai herceget alakította Giuseppe Verdi Rigolettójában a New York-i Metropolitan Operában, mely újabb lemezszerződést hozott számára. A New York-i opera együttesének haláláig tagja volt.

A világhírű tenorista a világ valamennyi fővárosában vendégszerepelt. Nagy kifejezőerejű erős hanggal rendelkezett, operaszerepeit színészi tehetséggel adta elő. Repertoárjába, amelyet közel 250 hanglemez őriz, több mint 60 operaszerep és 500-nál több dal tartozik. Caruso több opera ősbemutatóján is fellépett, így énekelt többek között Alberto Franchetti Germania, Francesco Cilea Arlesiana és Adriana Lecouvreur, valamint Ciacomo Puccini A Nyugat lánya című darabjában. Nemzetközi népszerűségén alapuló fellépései és hanglemezfelvételei élete vége felé lehetővé tették, hogy fényűzőbb életet éljen. 48 éves korában, kétévi betegség után hunyt el 1921. augusztus 2-án. Kilencmillió dolláros hagyatékot hagyott hátra, melyet énekes korábban még sosem.