Emma

Egy halálraítélt utolsó titkai – David Alagna

2009.11.04. 12:13

Programkereső

A 2009-es Operaverseny és Fesztivál a MEZZO Televízióval Roberto Alagna Egy halálraítélt utolsó napja című operájának ősbemutatójával kezdődött. Az előadás után a szerzőt kérdeztük a darabról. INTERJÚ

- Elégedett?

- Igen. Hihetetlen élmény volt! Tudja, jól ismertem a sztorit és a zenét, de a látványt egyáltalán nem. Olyan volt, mint amikor ismersz valakit, de nem tudod, mit várhatsz tőle.

- És így képzelte el színpadon az operáját?

- Arra gondol, ilyen lett volna akkor is, ha én rendezem? Amikor a librettót írtuk - mivel magam is rendező vagyok - néhány rendezői megjegyzést hozzáfűztem a szöveghez. Ezek egy részét elfogadta és megvalósította Nadine Duffaut rendezése, de voltak teljesen új ötletek is, amik nagy élvezetet nyújtottak. Az előadás során valósággal újra felfedeztem az operámat.

David Alagna, Nadine Duffault
David Alagna, Nadine Duffault

- Miért döntött úgy, hogy megkettőzi Victor Hugo 1829-ben megjelent könyvének férfi főhősét, és a cselekményt megosztja kettejük között?  Ha nem tévedek, az elítélt modern női alteregója ugyanúgy a regény férfi főhősének szövegét énekli.

- Igen, valóban minden szó a regényből származik. Ha ma írta volna meg Hugo, bizonyosan gondolt volna a nőkre is, mert a célja az volt, hogy az olvasói érzelmileg azonosuljanak a szereplővel. Victor Hugo rendkívül univerzális, modern karaktert és drámai konfliktust alkotott meg. Én pedig arra kívántam rámutatni, hogy bárki kerülhet hasonló helyzetbe. Azzal, hogy ugyanazokat a gondolatokat, szavakat mondja a férfi és a nő, a történet egyetemes, általános, mindenkire érvényes mivoltát szerettem volna kihangsúlyozni. Azt gondolom, az eredeti elképzelés a vártnál is jobban működött a színpadon. Féltem, hogy nem szorul-e majd túlságosan háttérbe az éppen nem éneklő szereplő, de egyáltalán nem így történt, mindig volt kommunikáció a két főhős között.

- Az ön számára az opera elsősorban tragédiát jelent?

- Miért, olyan tragikusnak tűnt a darab?

- Akárhogy is nézzük, az opera kivégzéssel végződő cselekménye tragédiába illő.

- Pedig nem a tragikus végkifejlet a lényeg, hanem az, ami a szereplők bensőjében játszódik. Victor Hugo A halálraítélt utolsó napját a regény alcímében - és ezt átvettem tőle - "drama intérieure"-nek, azaz belső drámának nevezi. Ez adja meg a zene és az előadás jellegét, ami egyszerre bensőséges és drámai kell legyen. Ehhez a befelé tekintő, önelemző jellegű felfogáshoz mindenképpen hű akartam  maradni. A lélektani mozzanatokat inkább a női karakter bontja ki, míg a drámai részeket a férfi. Azáltal, hogy a férfi mellé női főszereplő társul, és a megkettőzött történet kétféle idősíkon játszódik, a drámai szituáció kétféleképpen válik átélhetővé. De összességében leginkább romantikusnak mondanám az operát, hiszen Victor Hugo és az ő regényalakja is romantikus. Ha a könyv fordulataihoz és stílusához hű akar az ember maradni, akkor romantikus operát kell írnia. A darabom bizonyos színek: a zenekarkezelés és hasonlók tekintetében azonban nagyon is modern. Mondják, hogy a zeném itt puccinis, ott massenet-s vagy épp debussys - valójában azonban olyan, amilyet a szavak megkívántak.

- Megismerte a regényt, és eldöntötte, hogy operát ír belőle? Vagy fordítva: volt egy ötlete, amihez librettót keresett?

- Egyik sem. (nevet) A dolog mesébe illő módon alakult. Chicagóban énekelte Roberto testvérem a Rómeó és Júliát, és mivel hosszú időn keresztül távol volt a családtól, nagyon egyedül érezte magát. Azt mondta, úgy érzi magát, mint egy elítélt a magánzárkában. Erre másik bátyám, Federico elküldte neki Victor Hugo regényét, ami épp erről szól. Roberto elolvasta, és azonnal felhívott, hogy operát kell írnom belőle. Tudta, hogy korábban már foglalkoztam Hugóval (számos Hugo-verset zenésítettem meg), és biztatott, hogy írjak egy operát a számára. Én persze húzódoztam, hiszen korábban sohasem komponáltam ilyen hosszú művet, meg aztán, kit érdekel manapság egy opera. De meggyőzött, hogy legalább a librettót kezdjem el. Amikor elolvasta a vázlatot, odaadta Federicónak, aki képzőművész, de irodalommal is foglalkozik. Annyira megtetszett neki, hogy rögtön el is készítette a végleges változatot.

- És hogyan alakult a kész mű sorsa a mostani szegedi ősbemutatóig?

- Két nagyon fontos előadást ért meg a darab eddig. Az első, fantasztikus koncertszerű előadásra a Théâtre des Champs-Élysées-ben került sor, ennek a felvétele CD-n is megjelent. Azután Spanyolországban, a valenciai új koncertterem megnyitóján is ment egyszer, de akkor is koncertváltozatban. Ezek után meglepetésként ért, hogy a színpadi változat ősbemutatója Bartók országában, Magyarországon lesz, hiszen tulajdonképpen Franciaországban illett volna tartani. Amikor testvéreimmel azon gondolkoztunk, mit kezdjünk a már kész operával, azt hittük, majd én rendezem valamelyik francia színházban, Roberto énekli a főszerepet, és Federico lesz a díszlet- és jelmeztervező. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Mezzo Operaverseny versenyprodukciójának választották, és ilyen kiváló zenészek és énekesek mutatták be. Ennél nagyobb ajándékot el sem tudtam volna képzelni. A gyerek végre megszületett - remélem, nagyra is nő!

 

A párizsi bemutató részlete

Az ősbemutató karmesterével, Kocsár Balázzsal készített interjúnkat erre a linkre kattintva olvashatja el.

A Halálraítélt utolsó napja 2009. november 4-én látható Szegeden, 6-án, 8-án és 10-én Debrecenben, valamint a Mezzo, illetve a Duna Televízió műsorán.