Salamon

Szerepből az energia

2010.03.22. 00:56

Programkereső

Nádasi Veronika mosolyog, de a szeme mintha fáradtnak tűnne. Amikor erre rákérdezek, még szélesebb lesz a mosolya, és azonnal rávágja, hogy ez jóféle, nem panaszkodásra, hanem inkább dicsekvésre sarkalló fáradtság. Ja, kérem, aki két szerepben is feltűnik!

Nádasi Veronika
Nádasi Veronika

- Milyen az, amikor két szerepet játszol?

- Nagyon izgalmas. Szerencsére nem kell meghasonulnom, mert nincsenek azonos jelenetben színpadon, ugyanis eléggé különböző szálakon fut Beatrice és Mrs Danvers története.

- Nemcsak a szálak, de a karakterek is különbözőek. Melyik áll közelebb hozzád, vagy melyiket kellemesebb játszani?

- Egymáshoz képest valóban szélsőséges figurák. Beatrice-t nagyon szeretem, de az nagyjából olyan típusú karakter, amilyeneket játszani szoktam. Számomra azért fontos Mrs Danvers, mert ez akkora szerep, akkora kihívás, ami előtt én ebben a színházban még nem álltam. A legizgalmasabb és egyben a legnehezebb feladat az, hogy a Mrs Danvers keménysége mögötti őrületet igazul játsszam el. Hogy megmutassam, a gonoszsága bármennyire is elvakult, de mégiscsak a szeretetből táplálkozik. Igaz, ez a szeretet annyira szélsőséges, hogy képes felgyújtani egy házat is, hogy képes tönkretenni egy másik, bűntelen asszony, az Én életét csak azért, mert az az általa rajongva szeretett Rebecca helyébe lépett. Nem tudja őt elfelejteni, nem tudja elengedni, és felülkerekedik rajta ennek a ragaszkodásnak az őrülete, az elvakult szerelem, a kielégületlenség, az, hogy a szenvedélyeket nem tudta megélni. Nekem azt kell láttatnom, hogyan pattannak egy egymás után a húrok, és hogyan lépi át a józan ész határait. Fel kell mutatnom az igazságát, nem egydimenziósan, szimplán gonosznak kell ábrázolnom, hanem hús-vér, érzelmekkel teli asszonynak, és az ő helyzetében logikusnak és jogosnak tűnő indokokkal kell valódivá, elfogadhatóvá, a néző számára is átélhetővé és megérthetővé tennem.

- Krimit vagy szerelmi történetet látunk a színpadon?

- Egyértelműen krimit, a szerelmi szálat a musical műfaja "követeli meg". A Lévay-Kunze-darabokban azonban mindig különösek a felnagyított emberi érzelmek, ezért a most sem szokványos szerelmi történetet látunk. Szerencsés kézzel választanak alapanyagot: a Mozart! a művész és a magánember konfliktusát állítja elénk,  az Elisabethben a számunkra különös jelentőséggel bíró történeti témát, a Rebeccában itt ez a furcsa viszonyrendszer. És zeneileg is hálásak, mert emlékezetesek a dalok.

- De legalább könnyűek?

- Jaj, dehogy! De épp ez bennük a jó. Mint ahogy a fáradtság is lehet kellemes. (És nevet egy nagyot, őszintét, olyat, hogy muszáj hinni neki.)