Menyhért, Mirjam

Bevált és új receptek szerint

2010.03.28. 00:00

Programkereső

Náray Erika számára nem újdonság Sylvester Lévay és Michael Kunze világa, hiszen annak idején a Mozart!-tal tért vissza az Operettszínházba. A szerzőpáros új bemutatójában övé a darab egyetlen vicces szerepe.

Náray Erika
Náray Erika

- Ha egyetlen szóval kellene jellemezned a Rebeccát, mi lenne az?

- Izgalmas. Mindenféle értelemben. És számomra bármi, ami a Lévay-Kunze pároshoz kapcsolódik, az szívügy.

- Miben mások ők a többiekhez képest?

Európaiak, és ez nagyon hallatszik a zenén, érezhető a librettókon. Nem a revümusicalt képviselik és nem is a rockos vonalat. Bár Lévay Hollywoodban is sikereket aratott, de az első taktus után felismerhető minden munkáján az európaiság. Pontosan ezért tudunk mi ezekben a darabokban jók lenni, mert más típusú hozzáállást igényel éneklésben és színjátszásban. Lévaynak ráadásul van egy fantasztikus képessége: tökéletesen tisztában van azzal, hogyan kell torokra írni egy dalt. Ha ránézel a kottára, és megállapítod, mi a szerepben legmagasabb hang, az még soha semmit nem mond, mert a lage számít. Ő pontosan tudja, hogy melyik hangfajnak hova kell írni ahhoz, hogy forszírozd a hangokat, ami megvan, tehát munkát ad, és keményen meg kell a sikerért dolgozni, eközben azonban beoszthatod az erődet. A nézőnek pedig az a benyomása, hogy micsoda dalt hall! Ami ezen felül még különösen szimpatikus bennük, az az, hogy míg a Mozart!-ban három, itt négy nagyon jó, jelentős női szerep van. És ez oly ritka egy szerzőnél. Biztos vagyok benne, hogy a Rebecca szerves folytatása a Mozart!-tal indult operettszínházi sikerszériának, amit gyakorlatilag ugyanezzel a csapattal játszottunk: Janza Katával, Polyák Lillával, Szinetár Dórával, Bereczki Zoltánnak, Mészáros Árpád Zsolttal, Szabó P. Szilveszterrel. Az, hogy ismerjük egymás rezdüléseit, másféle energiákat tud felszabadítani.

- Szerelmi történet vagy thriller a Rebecca?

- Mindkettő. Amitől a szerelmi történet izgalmas lenni, az a thriller vonala. Amikor először olvastam a regényt, huszonvalahány évvel ezelőtt, akkor emlékszem, hogy ez életem első bestsellere, ha úgy tetszik ponyvája volt. Minek olvasson az ember ponyvát, ha olvashat Anna Kareninát vagy Mester és Margaritát - gondoltam én, de valamiért ez a könyv ott volt a polcon. Egy este leemeltem onnan, és reggelig olvastam. Nem a szerelmi történet, hanem a krimi miatt. Azért az izgalomért, hogy megfejtsem, ki miért viselkedik úgy, ahogy, rájöjjek arra, kit milyen szálak mozgatnak, mi történt a múltban, és ki mozgatja a szálakat valójában... Az ember olvassa a regényt vagy nézi Hitchcock filmjét, és azonnal beszippantja, mert jó az alapanyag. És ez a színházi változatra is igaz.

- A rendező, Béres Attila és a te elképzelésed mennyire találkoztak Mrs Van Hoppert illetően?

- Ez egy speciális szerep, az egyetlen vicces karakter az előadásban. Megegyeztünk abban, hogy ez egy valódi, hús-vér nő, nem paródia, hanem egyszerűen sok. Furcsák a gesztusai, kilóg az arisztokraták világából, de a vagyona miatt mégis közéjük tartozhat. Mindenről és mindenkiről azt gondolja, hogy pénzzel megvásárolható. Egyszerre vicces és groteszk figura. Olyan, akit ha meglátsz, nem hiszel a szemednek, hogy ilyen létezik. Nincsenek skrupulusai, de nem rosszindulatú, csak épp magával van elfoglalva. Láttatni akarja, hogy van pénze, és ezért öltözékében is eléggé kirívó: elegáns, drága ruhákat hord, az ízlés azonban mégis hiányzik. Kizárólag társaságban és közönség előtt létezik, ezért tartja maga mellett az Ént is, hogy legalább ő ott legyen, ha szerepelni akar.

- A próbák alatt mennyire mehettél el a karakter legszélső határáig?

- Azért volt nehéz magamban megtalálni ezt a karaktert, mert adná magát, hogy elkezdjek bohóckodni. Elmentem a végletekig, de csak azért, hogy lássam, mi az, amit még elbír a szerep, és mi az, amit le kell nyesni, és hogy megtaláljam a figurán belül az ellenpontokat, amitől hitelessé és hihetővé válik. Itt az Operettszínházban voltam bárónő, dajka, orosz és amerikai prostituált, Erzsébet anyja, vénkisasszony, Teamama, ez viszont egy igazi "jó csaj". Nagyon szeretem a Szép nyári nap kortalan Rózsikáját, azt, hogy a Lili bárónőben még öregítenek is, de Mrs Van Hopperként lehetek nagyon szép és extrán nőies. Élvezem például, hogy elképesztően dekoratív ruháim vannak. Ami pedig külön nagy öröm, hogy régen volt olyan bemutatóm, amiben "nagy dalt" énekelhettem.

- A jazz még mindig pihen?

- Nem! Április-májusban jelenik meg a lemez, ami teljes egészében saját anyagot tartalmaz, és három év munkája van benne. Úgyhogy a színház mellett újra beindul a koncertezés is.