Menyhért, Mirjam

Aki itthon szeret énekelni

2010.04.09. 00:20

Programkereső

Gábor Gézával a pályakezdésről, a szegedi évekről és a Rózsalovag nem mindennapi megterhelést kívánó próbafolyamatáról beszélgettünk.

Gábor Géza
Gábor Géza

- Ön a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának tagja...

- Helyesbítek, már nem.

- És a budapestinek?

- Annak sem. Tíz évig voltam Szegeden tag, aztán 2008 óta, köszönhetően az új művészeti törvénynek, "szabadúszok". Oda megyek énekelni, ahova meghívást kapok.

- Hogyan barátkozott meg az énekléssel?

- Már az óvodában kezdődött az egész. Édesanyámnak nagyon jó füle volt, ő tanítónő és emellett furulyát tanított gyerekeknek. Sokat énekeltünk otthon. Gyakorlatilag az óvoda óta, az általános iskolában végig énekkaros voltam, s az ünnepségeken mindig én voltam a "huszárkapitány".

- Mikor szánta rá magát végül, hogy operaénekes legyen?

- Harmadikos gimnazista lehettem, amikor eldöntöttem, merre vigyen tovább az utam. A középiskolában volt egy fiúkórus. Részt vettünk az Országos Diáknapokon, ahol zsűritag volt az egykori kiváló szoprán, Jobbágy Mária is, aki odajött hozzám és azt mondta: tíz fiú közül kiszól a hangom, lenne-e kedvem hozzá járni, szívesen tanítana engem. Jó, hogy szólt, mert egyébként én kerestem volna meg... Elkezdtünk dolgozni. Közben leérettségiztem szülővárosomban, Székesfehérvárott, a zenei tagozatos gimnáziumban, majd felvételt nyertem a Bartók Béla Konzervatórium magánének szakára. Itt Rozsos István volt a mesterem. Egy évvel később felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Keönch Boldizsár és Bende Zsolt volt a tanárom, végül Gulyás Dénesnél diplomáztam 1998-ban. Előtte két évvel, énekművész-tanári diplomát is szereztem. Az első Kovalik-osztályban végeztem.

- Neves mesterei voltak. Mit kapott tőlük útravalóul?

- Rozsos Istvánnal kéthetente felhívjuk egymást, elbeszélgetünk. Most is bejött néhány próbámra, ellátott tanácsokkal, mit hogyan csináljak meg. A szakmához való hozzáállásomban meghatározó szerepet játszott. Keönch Boldizsártól én jöttem el, ez kellemetlen dolog volt, de jó kapcsolatban vagyunk. A tanár úr Hollandiában is tanított, így csak fél munkaidőben dolgozott velünk. Nagyon fiatal voltam még akkor, még húszon innen, és úgy gondoltam, olyan tanárra van szükségem, aki folyamatosan felügyeli tanulmányaimat. Tőle a dalok és az oratóriumok szeretetét, valamit a barokk stílus ismeretét sajátíthattam el. Bende Zsolttól nagyon erős technikai felkészültséget kaptam. Ő volt az utolsó elegáns operaénekes. Amikor meghalt, vele kihalt egy kor. Egyszer meglátott tornacipőben, azonnal megjegyezte: nem tudta, hogy én a Margitszigeten szoktam futni. Mondtam: nem szoktam. Rögtön lecsapott a válaszomra: akkor miért van rajtam tornacipő?

- Gulyás Dénesnél diplomázott.

- És ő volt az esküvői tanúm is. Dénes tulajdonképpen a Bende-módszer szerint tanított. Neki különösen azt köszönöm, hogy a munkához való hozzáállásban semmiféle lazaságot nem engedett. Ha az ember nem beteg, akkor ne markírozzon. Tessék teljes intenzitással dolgozni, a szerepeket minél előbb alaposan megtanulni, hogy később ne érje a művészt semmilyen kellemetlen meglepetés.

- A diploma megszerzését követő évadban már fellépett a dalszínházban.

- A varázsfuvolában léptem fel először, még a Thália Színházban. Ha jól emlékszem, amikor beálltam, Polgár László volt Sarastro, jómagam pedig a klasszikus őrtálló. Aztán a hullarablót énekeltem Ligeti György Le Grand Macabre című operájában, valamint a Szinetár Miklós rendezte Borisz Godunovban a jezsuitát.

- A következő évad már Szegeden találta.

Oberfrank Pétert akkor nevezték ki az ottani Nemzeti Színház fő-zeneigazgatójának. Kérdezte, volna-e kedvem vele tartani. Mondtam: ez nem kérdés, megyek, mert itt továbbra is csak kisebb szerepekben számítottak rám. Péterrel egy koncerten ismerkedtem meg, amelyen Gregor Jóskát kísérte. Itt beszélgettünk, megtudtam, hogy egy új csapat épül. Úgy éreztem, Szegeden biztosítva lehet a további művészi fejlődésem. Eleinte egy-két mondatos szerepeim voltak, aztán egyre nagyobbakat kaptam.

- Tízesztendős szegedi tagsága alatt elénekelhette az operairodalom legkülönbözőbb basszusszerepeit, ugyanakkor számos oratóriumban is szerepet vállalt. Mely feladataira emlékszik a legszívesebben?

- Még elsős koromban mondta Keönch Boldizsár, hogy a Magnificat-áriát tanuljam meg, azzal nagyon sok pénzt lehet keresni, lehet énekelni esküvőn, templomban orgonával, és elég gyakran megy a darab. Régebben sokszor énekeltem Bach h-moll miséjét, amelyre egy baritont és egy basszust hívnak általában. Amíg könnyebb volt a hangom, nagyon sokszor megcsináltam egyedül, már csak virtusból is. Ma már nem merném vállalni a kettőt. Az első színpadi mű, amelyben énekeltem, Pergolesi Úrhatnám szolgálója volt az Óbudai Társaskörben.

- Aztán egyre inkább megtalálták a nagy basszusszerepek...

- Igen, 2002-ben a miskolci operafesztiválon a Kékszakállú, egy évvel később Szegeden II. Fülöp, aztán Gvardián A végzet hatalmában aztán Atilla, Zakariás, majd a Kormányzó, Leporello és Masetto a Don Giovanniban, a Figaróban Bartolo és Figaro. Falstaff A windsori víg nőkben, Brander Berlioz operájában, a Faust elkárhozásában, Colline a Bohéméletben, és Basilio a Sevillaiban, hogy csak néhányat említsek a legfontosabbak közül.

- Gregor József neve összeforrt Szegeddel. Volt alkalma együtt énekelni a felejthetetlen művésszel?

- Verdi Falstaffjában ő a címszerepet alakította, én Pistolt énekeltem. Atya-fiúi barátságba kerültünk, nagyon sokszor találkoztunk civilben is. A mentorom volt. Mindketten sokat mókáztunk a színpadon. A Falstaff főpróbáján ő fönt állt a hordón és énekelte: "birodalmam, ezt növelni kell." Azt kellett volna mondanom: "Falstaff, az óriás", ám én az utolsó szóból kihagytam egy magánhangzót, és a szövegem így hangzott: "Falstaff, az órás". Jóska elkezdett nevetni, úgy, hogy bebilleget rajta a hordó... No, annyiban is maradt a dolog, ám amikor mentünk kifelé, iszonyatosan fenéken billentett. Azt mondta: "Te hülye! Nem elég, hogy magasan kell énekelni és nekem tériszonyom van a hordón, te meg szórakozol velem..."

- Tavaly ősszel a Napfogyatkozásban lépett színre, júniusban a Kormányzó várja a Don Giovanniban, a minap viszont talán eddigi pályafutásának legnehezebb szerepét, Ochs bárót énekelte A rózsalovagban. Eredetileg a másodpremierre jelölték, miért csak a március 28-i, negyedik előadáson állt be a szerepbe?

- Szvétek László kollegám sajnálatos kiesése miatt majd' egy hónapig egyedül próbáltam a szerepet mindkét felállásban, délelőtt és este. Fizikailag és szellemileg roppant megerőltető volt ez az időszak. Igaz, hogy a próbafolyamat utolsó két hetében már itt volt az eredetileg a második szereposztásra hívott német basszista. A főpróbát még megcsináltam, de annyira kimerültem, hogy végül ő csinálta mindkét premiert. Nehéz, fajsúlyos szerep, sok énekelnivalóval, jó állóképességet kíván Nem véletlen, hogy a legalább egy, de inkább másfél év kell a szerep megfelelő elsajátításához, nekünk azonban csak öt hónapunk volt rá. Úgy tudom, az új évadban, ősszel, hatszor játsszuk a darabot, s ha Laci is beáll a szerepbe, úgy könnyebb lesz, mert testvériesen megosztozunk rajta.

- További terveiről mit tudhatunk?

- Még nincs semmi konkrétum.

- Külföldi fellépések?

- Itthon szeretek énekelni.