Erzsébet

Kifordítom, befordítom: kabaré

2010.07.05. 10:54

Programkereső

Az évad harmadik Kabaré-bemutatója volt Nagy Viktor győri rendezése, melyet a két színház közötti együttműködés keretében június utolsó szombatján láthatott a budapesti közönség a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A biztonsági játékra alapozott, megbízható színvonalú előadás kevés meglepetéssel szolgált.

2002-ben volt utoljára Kabaré-dömping Magyarországon. Akkor két budapesti és két vidéki színház három különböző fordításban tűzte műsorára a Kander-Ebb szerzőpáros 1966-ban a Broadway-ről világhódító útjára indult musicaljét. Noha az ősbemutató Harold Prince rendezésében összességében több díjat zsebelt be, mint a Bob Fosse által 1972-ben rendezett nyolc Oscar-díjas filmváltozat Lisa Minelli, Joel Grey és Michael York főszereplésével - utóbbi népszerűsége és ismertsége kétségkívül jóval magasabb. A kiváló feldolgozásnak és a műfaji hordozó örökérvényűségének köszönhetően a film afféle cezúrát képez a mű történetében. Egyrészt viszonyítási pontként oda-, illetve visszahat a darab színpadi életére, másrészt azáltal, hogy - a lényeget megtartva, de teljesen eltérő forgatókönyv szerinti történettel a középpontban - máig releváns értelmezését adja az eredetinek, példát és lehetséges irányt mutat az egyéni interpretációknak. Sikerének titka ugyanis az, hogy miközben a mindenkori társadalmat bíráló éllel ábrázolja a történet politikai és történelmi vonatkozásait, a zenés (vagy musical-) film zsánerének megfelelően élvezetes film is marad, felejthetetlen énekesi teljesítményekkel, alakításokkal és show-jelenetekkel.

Középen Járai Máté - Kabaré
Középen Járai Máté - Kabaré

A színpadi változat és a színre állítás legnagyobb kihívása éppen e kettősség megragadásában, illetve a helyes arányok megtalálásában rejlik. Ez attól függetlenül érvényes szempont, hogy a mai (magyar) színházi gyakorlatban mindez egyet jelent a műfajok (és színházak/közönségrétegek/rajongótáborok valamint struktúra/profit) közötti választással. Azaz majdnem minden ott dől el, hogy a megrendelői és/vagy alkotói szándék kimerül-e a musicaljátszási hagyományokat követő szórakoztató előadás bemutatásában, avagy éppen ellenkezőleg, a formabontó feldolgozás, illetve a darab aktuálisnak vélt kontextusa általi problémafelvetés, ezzel kapcsolatos mondanivaló, kritika megfogalmazása az elsődleges cél. S talán abban sincs semmi meglepő, hogy a rendezők neve jelent - mindkét irányzat esetében - ízlést, minőséget és garanciát.

Nagy Viktor rendezése biztonsági játékra alapozott, megbízható színvonalú előadás, kevés meglepetéssel. A minőségi szórakoztatás jegyében inkább a látványos show-színházhoz áll közel, ám tartalmi koncepciója megreked félúton. Noha az évad másik két Kabaré-előadását nem láttam, jelzésértékű, hogy mind Ladányi Andrea nyíregyházi rendezése, mind Szűcs Gábor székesfehérvári előadása új fordítást használ: az előbbi Sediánszky Nóra, Menszátor Héresz Attila és Tasnádi István munkáját, az utóbbi Orbán Eszterét. A győri előadás ezzel szemben nem erre alapozza az aktualizálást/értelmezést, pedig a szöveg Szinetár Miklós és G. Dénes György fordításában sokszor igencsak porosan szól. A "Hogyan vélekedsz róla?", az „egy kis küzdelembe keveredtem", a "ne hagyja elrontani a tiszta jókedvet" és a "Beszélhetek egy percig?" csak néhány példa a modorosságra. (2002-ben ezt a verziót használta egyébként Máté Gábor színművészetis vizsgarendezése és Tasnádi Csaba debreceni előadása, melynek koreográfusa éppen Ladányi Andrea volt. Keszég László akkori kaposvári produkciójához Eörsi István, Alföldi Róbert Operettszínházi előadásához pedig Vörös Róbert készített új szövegváltozatot Varró Dániel dalszövegfordításaival.)

A győri rendezés legfontosabb eleme a Csík György tervezte díszlet. Egyrészt a - margitszigeti színpadon általam először látott - hatásos forgószínpad-technika miatt, másrészt itt érhető tetten a művészi koncepciót sejtető többletjelentés. A darab Joe Masteroff szövegkönyve szerinti szerkezetét követve Nagy Viktor a látványt is keretezi: a kezdő és záró részben ugyanazt a koromfekete homlokzatot látjuk - középen a Kit Kat klub piros (szíves) feliratával, dupla szárnyas bejárati ajtajával és rózsaüveg formájú vakablakával -, amely egyszerre emlékeztet a háborúban kiégett, lebombázott épületekre és a musical-szcenikából ismerős vérfagyasztó bűnbarlangokra. Miközben a falakon kívül és belül is hullik a (hab)hó, a történet egyik narrátora, a detektívköpenyes -kalapos Clifford Bradshaw (Nagy Balázs), ugyanazzal a monológgal vezeti fel- illetve le a történetet, mintha mindaz, ami e két jelenet között zajlott, maga is álom lett volna. Az elején a német fővárosba érkező amerikai író végül összeverten menekül a náci hatalomátvétel elől. A két végpont közötti, illetve ezen túlmutató folytonosságot kalauzunk, a Kit Kat klub konferansziéja (Járai Máté) képviseli, aki a Kabaré-film konferansziéjának jellegzetes - ördögi, összekacsintó és cinikus - vigyorával az arcán jelenik meg az ajtónyílásban, majd tűnik végleg el.

Radnay Csilla, Járai Máté - Kabaré
Radnay Csilla, Járai Máté - Kabaré

A musicalmesébe oltott történelem képzete máshogyan, de folytatódik a főtörténet során. Míg a szín két szélén mementóként ottmarad egy-egy faldarab, a forgószínpad precízen valóságszerűre berendezett (és tapétázott) terei a realitás érzetét hordozzák. Négy helyiség váltja egymást, egyenlő körszeleteket metszve ki a térből: a Kit Kat klub, a panzió nappalija, Sally és Cliff szobája valamint Schultz úr zöldségboltja. Két dolog zavarja a megszokást: az egyik a színház a színházban dobozszerűsége - mintha a kabaré színpada újabb kis színpadoknak nyitna befelé teret, a szobákból pedig újabb szobák és folyosók nyílnának; a másik a ringlispílszerűen forgó szerkezet tetején látható szobor - a Brandenburgi kapu szárnyas győzelem-istennőjének mása a négylovas szekérrel. Nagy Viktor rendezésének nemcsak azért ez a szobor a legfontosabb eleme, mert a látvány állandó részeként a középpontban helyezkedik el, és a nácik történelmi jelképeket kisajátító uralmának fenyegető közelségére utal (1933-ban ezen a kapun átkelve ünnepelte győzelmét a párt), hanem mert új nézőpontból láttat rá a történetre: az építmény a háború utáni Németország és Európa megosztottságának (majd egységének) jelképe lett, hiszen a Berlini Fal megépülésétől kezdve a lezárt zóna közepére került kapun senki nem haladhatott át. Emberek ezrei évtizedeken át csak elölről vagy csak hátulról láthatták a szobrot, amit a színpad nekünk körbeforgat; a kabaréban látjuk elölről, a panzió nappalijánál hátulról, a szobánál és a boltnál oldalról. Habár az előadás egészére nézve ebből nem olvasható ki érvényes állítás, maga a tény elgondolkodtató.

Ezen kívül minden halad a "hagyományos" mederben: a kabaré-jelenetek élvezetesek; a tánckar jó (Gyenes Ildikó koreográfiái látványosak, a story-line dalbetéteinél viszont egy-egy tárgyhoz kapcsolódva erőltetettek); a zenekar kicsit erőtlen, de megbízható; a jelmezek (Horváth Kata) modernek a kabaréban, korhűen stilizáltak az életképeknél; a játékmód prózában realistán érdektelen, musicalben elnagyoltan mű (udvarlások, verekedés); a kabaré politikatörténeti utalásai direktek és jelmezszerűek (a majom-dalnál a Hitler-bajuszt, csimpánzfület és náci egyenruhát viselő konferansziét). A kabaré közönségének arctalan tömegéből kiemelkedik a Maxot alakító vörös hajú nő (Gerbert Judit), a nemcsere mint identitáskérdés azonban nem kerül be a játékba. Járai Máté időkön és tereken átjáró konferansziéja az előadás legjobb alakítása; s míg Sally szerepében Radnay Csilla kimagasló énekesi teljesítménye és show-szereplése igazi meglepetés, a csitrisen naivra vett figura súlyát a legendás Liza Minelli-s hajformát idéző, vállig érő barna frizura nem tudja megadni; Nagy Balázs pedig laza eleganciával hozza a történelembe belecsöppent idegen értetlen rácsodálkozásait.

Nagy Balázs - Kabaré
Nagy Balázs - Kabaré

Összességében véve kellemes este, ahol a műsor kétségkívül jobb, bár cseppet sem más, mint az életben. A szerzőpáros másik darabját, a Chicagót a margitszigeti Kabarét megelőző hétvégén mutatta be a HoppArt Társulat Zsótér Sándor rendezésében a régi Május 1. mozi üzemen kívüli épületében - rendhagyó feldolgozásban, kisszámú közönség előtt. A siker - a maga relatív formájában - hasonlóan zajos és átütő. Igazán nem lepődnénk meg, ha a közeljövőben szaporodnának az újabb és újabb Kander-Ebb(-Fosse)-bemutatók.

2010. június 26. 20:30 - Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Kabaré - a Győri Nemzeti Színház előadása

Szövegkönyv: Joe Masteroff (John Van Druten és Christopher Ischerwood elbeszélései alapján)

Zene: John Kander

Dalszöveg: Fred Ebb

Fordította: Szinetár Miklós, G. Dénes György

Konferanszié: Járai Máté

Sally Bowles: Radnay Csilla

Clifford Bradshaw: Nagy Balázs

Ernst Ludwig: Forgács Péter

Schultz úr: Rupnik Károly

Schneider kisasszony: Janisch Éva

Kost kisaszony: Agócs Judit

Loli: Mihályi Oorsolya

Lulu: Bartha Alexandra

Vámtiszt/Vendég/Taxis: Jáger András

Fritz: Koppány Zoltán

Max: Gerbert Judit

Lányok a Kit Kat Klubból: Bátyai Éva, Rádler Judit, Sík Frida

Vendég, Matróz, SA-legény: Fehér Ákos, Venczel-Kovács Zoltán, Timkó János, Pingiczer Csaba

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara, tánckara

Díszlet: Csík György

Jelmez: Horváth Kata

Koreográfus: Gyenes Ildikó

Zenei vezető: Kemény Gábor

Karmester: Kemény Gábor

Rendező: Nagy Viktor