Cecília

Három az egyben

2010.07.31. 09:04

Programkereső

Három éve faggattuk utoljára – azóta már hetedik bayreuthi szezonját is lezárta Németh Judit. Neve ma a Wagner-énekléssel jelent egyet – aki pedig e mondattal harcba száll, az inkább oratóriumokhoz kötné nevét, akit pedig tanított (vagy aki tanítani látta), oktatóként nem felejti el. Három pálya egybefogva: és még abban sem lehetünk biztosak, hogy szopránként vagy mezzóként azonosítsuk őt.

- Múltkor a Müpában Brangäneként, aztán pedig a Várban hallottalak, Beethoven-misében - altként. Végül is miféle most a hangod?

- Született zwischenfach, köztes hangfaj. És bár igaz, hogy a Wagner-éneklésnek nemcsak a gázsik terén, de hangilag is megvan az ára, a Messiás és Mozart c-moll miséjének kivételével még mindig szívesen fogadom a nagy alt vagy mezzoszoprán oratóriumszerepekre hívó felkéréseket. Eközben való igaz, operaszínpadon már többnyire szoprán szólamokra szerződtetnek.

- A Zeneakadémián kiderült már ez?

- A Zeneakadémián nem volt egyszerű a helyzet. Kutrucz Éva néni zseniálisan muzikális, elképesztő műveltségű, varázsos légkörű tanár volt - de az énektechnikát nem tudta tanítani. Ha jöttek vendégelőadók, Jevgenyij Nyesztyerenkó, Hamari Júlia, Geszty Szilvia, a kurzusokat mindig látogattam, sőt, nekem Keönch Boldizsár tanár úr is külön kurzust jelentett, annyira másképp áll az énekléshez. Külföldön Anna Reynolds óráit látogattam, de csak huszonkilenc éves koromra hozott össze a jó sors Adorján Ilonkával, aki éveken át, módszeresen vett kezelésbe.

Németh Judit
Németh Judit

- Ki gyanúsított meg először Wagnerrel?

 - Ő, Ilonka néni volt az a szakember, akinek volt hozzá füle és rutinja, hogy egy ilyen típusú hanggal mit kell kezdeni. Kemény volt mindig, de az élet rendre őt igazolta. "Maga nem egy kimondott Wagner-hang, de tud majd ezzel a hanggal Wagnert énekelni" - ez volt a véleménye, és ebben mintha az emlegetett zwischenfach-lét is ott bújna. Ha előbb találkozunk, én is előrébb tartanék.

- Kiket hallgassunk abban a tudatban, hogy mióta ő már nincs, te is őket hallgatod?

- Természetesen ma is fontos az élő kontroll, például Polgár Lászlónak e tekintetben ugyancsak sokat köszönhetek. De hogy kiket hallgatok? Astrid Varnay, Birgit Nilsson és Kirsten Flagstad nagy kedvenceim, még ha nem is fedik egymást, mindőjüket kicsit másért szeretem. A kevésbé ismert régiek közül a hihetetlenül kulturált Martha Mödl lemezeit is szívesen teszem fel. Christa Ludwig bizonyos szerepekben ugyanúgy abszolút favorit nálam: remek Brangäne- és Kundry-felvételeim vannak vele. Talán nem az a varnaysan vérbő, misztikus, őrülésig brutális hang, de pontos és nagy hatású - tanuláshoz például kiváló. Ha viszont "élvezkedni" akarok, jönnek vissza a Varnay-lemezek! A fiatalabbak közül nagyon sokáig etalonként tekintettem Violetta Urmanára: első élményem vele egy olyan bayreuthi Kundry-alakítás volt, amilyet még életemben nem láttam, hallottam. Csak álltam a színfalak mögött, és teljesen lenyűgözött. Később jó barátságba is kerültünk. Ez ma is tart, Violetta hangi útja viszont a direkt szopránregiszterbe vitt tovább, ahol szintén sikeres.

- Kitűnő volt Aidaként abban a botrányos Scala-előadásban, amelyben Komlósi Ildikót magára hagyta a színpadon a közönségre mérges Roberto Alagna...

- ... úgy van, és Ildikó is pazarul énekelt azon a premieren. Visszatérve Violetta Urmanára: szopránként rám már nem hat olyan elementáris erővel, ahogy korábban.

- Visszatérve a te pályádra: magad is jelen vagy a nemzetközi operaéletben. Mik a jelenlegi hídfőállásaid?

- Visszavárnak Oslóba, Izolda szerepére, amelynek megtanulását hamarosan el is kezdem. Mannheimbe egy sor nagyszerű szerepre hívnak, nemcsak Wagner-, de Richard Strauss-művekre is, a régebbiek közül pedig Ortrud (Lohengrin) és Kundry (Parsifal) is előkerül majd ott újra. A Nibelung-tetralógia mindhárom Brünnhildéjével pedig Hollandiában mutatkozom majd be. Először kisebb helyen próbálom ki őket, ezt így kell.

- Az elmúlt évek, a hét bayreuthi szezon mennyi "bőröndből élést" jelentett?

- Átlagban öt-hat hónapot töltöttem távol, egy produkció öt-hat hét próbaidőszakot és a hozzá kapcsolt előadások lefutását jelenti. Ezekben a stagione-színházakban koncentrált, csak az adott előadásra összpontosító munka folyik, azonos próba- és előadási szereposztással, minden más zavaró tényező kizárásával.

- A most startoló évadban nem utazol annyit. Ez is jó lesz valamire?

- Nem szándékos, így alakult. Vannak pechesebb évek, amikor minden felkérés üti egymást időben, én pedig operaházi tagként Budapesten is énekelek meghatározott számú előadást. Mivel a népszerűvé vált Wagner-napok a Müpa és az Operaház közös rendezvénye, ezért például itteni szerepléseim nagy része már ún. szolgálatban történik.

- Külföld nélkül megfulladnál?

- Biztosan. Sajnos, itthonról nehéz bekerülni nemzetközi vérkeringésbe - talán furcsa, amit mondok, de még lelkileg is nehéz. Ahhoz ki kell menni, odakint élni, állásba helyezkedni vagy szabadúszásra berendezkedni. Ha itthon maradsz, gyakran a bizonytalanság is marad: nem tudod megfejteni, mi a baj veled. Ezért a következő évtől kicsit tartok is, de a habilitációmat egyébként is el kell indítani.

- Olyan van, hogy az ember nem engedi el a tűzben tartott vasakat. De hogy egy nemzetközi hírű énekesnő ennyire ragaszkodjon a tanításhoz, mégsem gyakori...

- Pedig szerintem mindenki, növendék és tanár is profitálna belőle, ha az énekesi pályát komolyan vevő művészek tanítanának is.

- Mások meg talán azt mondják: épp a komolyan vett pálya nem engedi az orgánum szétbeszélését, az idő tanításra herdálását.

- Rendben, akkor a magam nevében beszélek: számomra minden tanítási óra izgalom. Amikor foglalkozni kezdek valakivel, például a tenorista Xavier Rivadeneirával, amikor megpróbálom a benne rejlő vocét kibontani, az a legizgalmasabb feladatok egyike.

- Közben tanulhattam volna négy oldalt valamelyik Brünnhilde-partitúrából...

- Biztosan, de ez ilyenkor nem érdekes. Annak is megvan a maga ideje - és ha rászánom magam a teljes külföldi elköteleződésre, akkor tanítani már nem is lesz módom. Addig viszont Létay Kiss Gabi minden éneklésekor borsódzik a hátam. Schöck Atala nemcsak intelligens, remek játékát öröm nézni-hallani a színpadon, vagy Bakos Nelli bravúros koloratúráit, elhivatottságát. Amíg tehetem, róluk és erről az érzésről biztosan nem mondok le.

- Apropó, színpad. Szíved szerint repertoár- vagy stagione-rendszerben játszanál? Mi külföldről hazatérve a benyomásod?

- Először is nemcsak hazai tapasztalataim vannak arról, milyen zenekari próba nélkül beállni egy előadásba. Ami itthon eddigi egyetlen Kékszakállú-fellépésemkor történt, az bizony, Mannheimben is előfordul: ott is zenekari próba nélkül énekeltem Venust. Mindenhol évekre előre kéne ahhoz kiosztani szerepeket, hogy hatalmas szólamokat időnként ne kampánytanulással, fontos próbák híján kelljen elsajátítani. És kell két-három "éles" előadás arra is, hogy az ember összerakja magát. Legutóbb Drezdában ugyancsak az időhiány miatt volt nagy izgalom, három új beállónak sem tudtak próbát biztosítani, még a kórus is össze-vissza volt, és az árokból is furcsa dolgok hallatszottak. Ez a repertoárszínház hátránya. Már vágynék olyan állapotra, amikor huzamosan, jól lehet dolgozni.

- No de mifelénk az Andrássy úton is - ahol húsz éve tag vagy - ugyanúgy repertoárszínház működik, amelyik a színes műsorkínálatot és az énekesek csereszabatosságát hirdeti...

- Tény, hogy én már sokkal jobban érzem magam a két hónapos, egy hónapos próbaidőszakot plusz az előadásokat jelentő stagione-rendszerekben, amelyek a végén öt-nyolc előadást ugyanaz a gárda abszolvál. De volt efféle kísérlet nálunk is: Győriványi Ráth György kilenc évvel ezelőtti blokkszisztémája szerintem ma is zseniálisan működne, mert egyesítené a repertoár- és a stagione-rendszer előnyeit. Ami gond volt vele, az az helyettesítés, a cover-rendszer, ám ezt akkor túldimenzionálták. Aránytalan gázsik születtek, hisz néha a színpadon izzadt a társulati tag coverként annak a pénznek hatodáért, amennyit a büfében másfél órát ülve a vendégénekes megkeresett. Az viszont megint mellette szólt, hogy nem lehetett korrepetíciók nélkül covert sem vállalni, tehát mindenki a szerepek frissen tartásában volt érdekelt. Ma nincs ilyen védőháló nálunk, miközben Bayreuthban magam láttam, hogy a Mesterdalnokokban hogyan kell az utolsó félórában Klaus Florian Vogtot "lecserélni". Anette Dasch fejére pedig az egyik átöltözés során esett egy tükör, s az utolsó felvonást az addig kulisszák mögött várakozó cover-Elsa énekelte el. Nagy szerepeknél erre muszáj gondolni, csak így vannak biztosítva az előadások. Kár volt igazítás helyett kidobni ezt a szisztémát Budapesten.

- Tehát a külföldi tapasztalatok alapján lettél a produkció alapú játék híve.

- Az világos, hogy Németországgal vagy Olaszországgal szemben más a helyzet Magyarországon, ahol csak egyetlen tőről metszett operaház játszik, a többi tagozatként működtet kisebb társulatot. De köztes megoldásnak is jó lenne Győriványi blokkszisztémája. Nekem pedig úgy tud hiányozni itthon a nyugodt, koncentrált munkafolyamat...

- Kéne az Operaháznak valamilyen profil?

- Bizonyára azt kellene erre válaszolnom, hogy igen, méghozzá wagneriánus! És valóban: voltak évek, hogy szinte minden Wagner-mű műsoron volt. Magyarországon nagy hagyománya van a Wagner-játéknak, jó volna ezt most is észben tartani. Amellett, hogy őszintén örülök a Művészetek Palotájában meghonosodott Wagner-napoknak, jó lenne még szorosabban, szervesebben együttműködni az Operaházzal. Végül is miért ne vihetnénk be a Müpában létrejött nyári produkciókat a színházba ősszel?

- Teljesen más: mennyire bánt, hogy a ti generációtok már nem örökül meg rádió-stúdiófelvételeken és lemezeken, legalábbis nem a mesterművekben, legfeljebb ritkaságokban?

- Talán annyi felvétel születik, amennyi majd egy in memoriam-lemezhez elég lesz... Komolyra fordítva: bár például a Bartók Rádió közvetítette a Ringet, de étségtelenül szenvedünk a stúdiófelvételek lehetőségének hiányától. Vagy legalább az élő felvételek sokasodnának ma, a technika elképesztő javulása, egyszerűsödése mellett. Nyilván kellene, persze, jó lenne egy szólólemez, de énekes vagyok, a feléneklésén kívül mást nem tehetek ezért.

- És mi lenne rajta?

- Nem csak Wagner!