Emma

Lubickolva fel a csillagos égig

2010.08.16. 09:09

Programkereső

A Magyar Színház augusztus végén már várja a közönséget. Első premierük egy szvingmusical, a Sweet Charity lesz, a darab főszerepét pedig Auksz Éva alakítja.

Auksz Éva - Sweet Charity
Auksz Éva - Sweet Charity

- Milyen musicaleket szeretsz?

- Mindenevő vagyok, de most, hogy ennyire belekóstoltam a szvingmusicalbe, abszolút kedvencemmé vált. Bár nagyon nehéz, és a klasszikus musicalekkel összehasonlítva sokkal mélyebb, nem annyira rózsaszín a világa, de sokkal játékosabb. Elképesztő érzelmi amplitúdót kell hozzá, ami színészileg többet követel, ugyanakkor több teret is enged mind az éneklésben, mind a prózában. A rendező, Pelsőczy Réka szokta mondani, amit én is érzek, hogy tényleg a csillagos ég a határ.

- A Sweet Charity folytatása a pályád során eddig játszott szerepeknek, vagy egy egészen új utat jelez?

- Azt hiszem, a színészi pályámnak ez egyértelműen a folytatása. Eddig olyan musicalekben játszottam, amelyek a klasszikusabb éneklést vagy játékmódot követelik. A Sweet Charityben is ezek jelentik az alapokat, de túl is kell lépni rajtuk. Ez a szerep tehát arra ösztönöz, hogy megtudjam: mi van még bennem. Szerintem a nézők, akik megszokták tőlem a szeriőzebb, visszafogottabb, naiva típusú karaktereket, egy picit csodálkozni fognak Charity bolondosságán. Amikor a próbatáblán megláttam a kiírást, hirtelen átfutott rajtam, hogyan fogom megoldani ezt a feladatot. Vajon mennyire fogadják el tőlem a nézők? Ám a próbák alatt egyre inkább azt éreztem: a közönség szeretni fogja az előadást. Rékának komoly része van abban, hogy rájöttem: nagyon jó „hülyének" lenni. Mert tulajdonképpen ez a bolondság, szétesettség mindannyiunkban benne van.

- Először dolgoztok együtt Rékával. Milyen a közös munka?

- Fantasztikus! Én még nem dolgoztam női rendezővel, és egy picit féltem attól, hogy milyen lesz köztünk a kommunikáció. A félelmeim azonban mind elszálltak. Hiszen ki érthet meg jobban egy nőt, mint egy másik nő?! Azt persze nem állítom, hogy konfliktusoktól mentes egy ilyen munkafolyamat. De Réka joggal követel keményen. Nem babusgat, nem pátyolgat. Az, hogy gyakorló színésznő, rengeteget segít. Tökéletesen megérezte, melyik próba után mentem haza kudarccal, mikor görcsöltem be, és képes volt átlendíteni a holtpontokon. Sok színész-rendező elfelejti, honnan jött, és nem tud színészaggyal gondolkodni. Rékában azonban megvan ez a képesség. Őszintén mondom, nagyon egymásra találtunk, és már most várom, mi lesz a következő előadásunk.

- Említetted, hogy a Sweet Charity témája, hangulata egy árnyalatnyival talán sötétebb a musicalektől megszokottól, és ez jórészt az alapanyagnak, a Cabiria éjszakái című filmnek köszönhető.

- Mielőtt elkezdődtek a próbák, felelevenítésképpen megnéztem a filmet. Két napig komolyan hatott rám a komor hangulat. Gondolkodtam, hogyan lehet egy ennyire keserű történetet musicalszínpadra átültetni. Amelyben lehetőség sincs a happy endre.  Azt hiszem, a musical szerzői végül szerencsés kézzel nyúltak a sztorihoz, mert az alapéletérzés megmaradt, ettől pedig mélyebben hat a nézőkre. Nagyon gazdagon és boldogan távoznak még akkor is, ha a történet végének kissé furcsa a hangulata, és elmarad a nagy egymásra találás. Charity bártáncosnő vagy konzumlány, ami még ma is eléggé szokatlan egy musical főhősnőjétől, nemhogy 1966-ban, a Broadway-premier idején. Ám nincs ezzel baj, hiszen a főhős egy nagyon helyes, nagyon naiv lány, akivel minden megtörténik, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Vízbe pottyan, megégeti magát, de minden nehézség vagy bukás után feláll. Szerethető. Mert tökéletesen tisztában van azzal, ki is ő. Megy a maga útján, nem töri meg senki. Nem akar megváltozni, azt akarja, olyannak szeressék, amilyen, és így boldog. Rengeteg barátja van, a szerelemmel viszont nincs szerencséje. Azért szép a mese, mert nem a szomorúságról, hanem Charity édes keserűségéről és elképesztő életszeretetéről szól.

- Mélyre kellett ásnod magadban, hogy közös pontokat találj a szereppel?

- Nagyon mélyre nem, mert az útkeresés mindenkire érvényes. Én ugyan kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, ám még a legmegértőbb társ mellett is időnként egyedül érezzük magunkat. Megfejtenivalót azonban bőven tartogatott Charity karaktere, hiszen nem vagyunk egyformák. És van még valami, amit említenem kell. Ez az első olyan próbafolyamat, amelyet Iglódi István nélkül csináltam végig. Furcsa számomra, hogy múlt időben kell róla beszélnem. Pistát a mesteremnek tartom, tükröt tartott nekem és kontrollált, tanácsot adott akkor is, ha nem ő rendezett. A Sweet Charityre elengedte a kezem. De nagy szerencsémre találtam újabb vezetőt.