Salamon

Sing a szingli

2011.03.10. 16:16

Programkereső

A Macskadémon egy négylakásos budai bérházban tengeti napjait. Létének a házban lakók kapcsolatai látják a kárát. Nem tud senki normálisan élni, amíg a Macskadémonnal kell megosztani napjait.

Könnyű lenne persze mindent Macskadémonra fogni: a ház lakóinak problémáihoz hasonló problémákkal minden lakótömbben találkozhatunk. A Macskadémon mese: a mesék az életünket megkeserítő akadályok tudatosítását segítik elő. A mesék erdejébe bevezetve megérthetjük miért is nem voltunk képesek eladdig boldogságban élni. A mese hősével azonosulva nem csak a gyermekek élhetik meg a kiteljesedést, az akadályok legyőzését.

A Macskadémon figurái különös, nem egészen hétköznapi, de teljesen átlagos problémákkal küzdő figurák. Karafiáth Orsolya darabjában a Macskadémonnal kell megküzdeni azért a hősöknek, hogy rendes, konszolidált, teljes életet éljenek. E darab, ha valamiért, hát azért bírálható, mert a küzdelemnek nincsenek stációi: a végső összecsapás ugyan tartogat enyhe izgalmakat (ámbár ezektől sem emelkedik meg a pulzusszám), de az előzmények túl puhák, a Macskadémon macskaléptekkel lép át, könnyedén áldozatain. Azt, hogy az önmegvalósításnak ő a gátja, Karafiáth Orsolya hőseinek lépésenként kellene felfedeznie és megértenie, és együtt kellene összekovácsolniuk az ellene folytatott küzdelem stratégiáját. A Macskadémon legyőzése nem nélkülözi ugyan a fordulatokat, de ezek elég esetlegesek, vagyis a drámai történetszál mintha másodlagos lenne, és elsődlegessé a szöveg, vagyis a jó bemondásokkal, frappáns párbeszédekkel, beköpésekkel megtűzdelt szöveg lépne elő.

Az egyes jelenetek erősek, de maga a dráma kissé elsikkad. A hősök karikatúrák: a Macskadémon - kis túlzással - paródia az életünkről, a mai magyar lakótömbi valóságról. A lakóhelyi kisközösségekről, ahol a mindent figyelő, a kezét mindenen rajta tartó nyugdíj előtt álló tömbbizalmi hölgy a meghatározó elem. Hajlakkjának szaga lengi be a sötét lépcsőfordulókat. A hölgy férje kocsmák mélyén keres felesége elől menedéket. A nyolcvanas években rúgott be utoljára, azóta rátölt. A lakók szédelgő, szenvelgő értelmiségiek. Az Orsi névre hallgató főhősnő kissé esetlen szingli, aki erős hajlandóságot mutat a depresszióra. Az alsó szinten a válsággal küzdő, behúzott lábakkal ülő, impotens író él. Ők a lennének a főhősök: mint az e rövid leírásból is kitetszik, a hősszerepre abszolúte alkalmatlanok, anti-hősök. Karafiáth párkapcsolati zűrjeit a Maffia klubban már megénekelte, lakáshelyzetét Molnár György sajnálatosan félresikerült filmje, a Ki/Be Tavaret mutatta be. A szerző és a főhősnő neve nem véletlenül azonos, Karafiáth Orsolya saját kálváriáját és dilemmáit írta meg. Méltánylandó öniróniával látja magát, jellemei buda(pest)i jellemek, így Karafiáth belvilága leginkább a fővárosban élőknek lehet ismerős.

A Macskadémon szórakoztató, kellemes darab, de nem a történetének, hanem a szövegeknek, a pattogó, szellemes párbeszédeknek köszönhetően. Amikor a dráma csúcspontja, a katasztrófa bekövetkezte után minden szereplő szinte sikítva lót-fut a lépcsőházban, panaszolva sérelmeit, a férj csak annyit nyög ki, „nem találom a szürkebarátom". A kissé morbid szereplők sosem hiteltelenek, aki élt már buda(pest)i lakótömbben, semmin sem lepődik meg (nálunk például önsétáltató kutya is van, meg két bolond nyugdíjas).

A Macskadémon különböző alakokat ölt. Hol svéd barátnőként feszíti az idegek húrjait, hol szerelő, de van, hogy a lakótömb uralkodónőjének kérőjeként tűnik fel a színen. Az est egyik legszínesebb, legérdekesebb alakítása kétségtelenül Szemenyei Jánosé. Szemenyei minden szerepben kicsit sok, de paródiáról van szó, tehát ezt - hogy kicsit túlzóak a gesztusai, és svéd nőként olyan, mint egy sötét lebujokban edződött transzvesztita - inkább a dicséret oldalon jegyezhetjük föl. A szöveg különösen akkor burjánzik, ha Karafiáth neki passzoló karaktert írhat meg. Ilyen a svéd lány is. Sok a csacsogás, a becézgetés, de ismerve a típust, nem csodálkozom (közeli ismerősöm még a tulajdonképpent is tudja tuliképpennek mondani). A szerző Tim Burtont emlegette egy interjúban, és valóban, a Macskadémon világa helyenként Burton világát idézi.

A poénokat lehetett volna ritkítani is kicsit. A boldog végkifejletet - a macskadémon megszelídítését - követően Orsi terhes lesz, ikrekkel, kiknek neve Bella és Máté. A zeneszerző Bella Máté - aki ily módon megidézve lett - az egyik legtehetségesebb kortárs komponista: szerzett már színpadi zenéket, dramaturgiai érzéke tagadhatatlanul van. Zenéje kifogástalanul illeszkedik Karafiáth fanyar stílusához. Kurt Weill és a tangók, Piazzolla hatása letagadhatatlan, az áriák, a betétek valahogy azonban mégsem eléggé jellemzőek, mégsem eléggé érzelemgazdagok. A Macskadémon zenéje ügyes iparosmunka, a legnagyobb baj vele, hogy híján van az igazán ütős, azonnal megjegyezhető slágernek. Bella Máté zenéjét mégis érdemes lenne ismét elővenni, újrahallgatni, így, ebben a félkész állapotban ugyanis nem egyértelmű, hogy nem az előadók miatt sikkad-e el egy jobb dal.

Szemenyei János a "felolvasó-színházi" keretek közt is lehengerlő, hozzá képest Orsi - Mózes Anita - pont olyan szürke kisegér, amilyenre szerepe kárhoztatja. Bajza Viktória Bori néni szerepében a prózai részletekben nagyon hiteles, és hanggal is bírja ugyan - ez nem állítható a férjét alakító Barát Attiláról -, de a dalok drámai tartalmát nem adja át. Az Orsi szerelmét alakító Járai Máté jól adja a magába zárkózott, elkényeztetett neurotikust. A dalokat zongorán Herman Péter kísérte.

A Macskadémon szórakoztató, posztmodern, a műfaj kereteit feszegető musical, ám van rajta még mit alakítani. Ha kész lesz, ha egész lesz, és a beekerülnek - a színpadi - horrorelemek is, mint a Madách Színház musicalpályázatának első sikerét ünnepelhetjük.