Menyhért, Mirjam

Negyven év a Metropolitan Operában

2011.06.02. 15:13

Programkereső

Az Ünnepi Könyvhétre a Holnap Kiadó gondozásában megjelenő kötet Krénusz József visszaemlékezéseire épül, aki az intézmény nézőtéri felügyelője volt.
Negyven év a Metropolitan Operában
Negyven év a Metropolitan Operában

A vi­lág ta­lán leg­is­mer­tebb ope­ra­há­za a New York-i Met­ro­po­li­tan. A híres zenei intézményről az itthoni átlagközönség a háború után keveset tudott A híres New York-i színház fátyolszerű ködbe burkolózott, noha tudtuk róla, hogy a bécsi megpróbáltatások után élete alkonyán befogadta Gustav Mahlert; Toscanini amerikai sikereivel, Székely Mihály és a nagy magyar karmesterek bemutatkozásával is több zenei könyv foglalkozott. A Metről Magyarországon először Carelli Gábor adott átfogó képet: a neves, világlátott énekes nyugdíjas éveiben rendszeresen hazalátogatott, s gyakran közreműködött a rádió és a televízió komolyzenei adásaiban, 1979-ben Utam a Metropolitanbe címmel önéletrajzi írása is megjelent.

A hatvanas évek végén már többet lehetett hallani a Metropolitanről, a vasfüggöny hálójának szakadozásával számos magyar énekes is eljutott a tengeren túlra. Ágay Karolának a Lammermoori Lucia címszerepében elért 1969-es sikeréről sokat beszéltek idehaza. Rudolf Bingnek, az intézmény egykori igazgatójának 5000 este a Metropolitanben című könyve 1982-ben látott napvilágot, és a zenebarátok széles táborának engedett bepillantást az amerikai zenés színház mindennapjaiba.

Mind a régi, mind az új Metropolitant le­gen­dák len­gik kö­rül. A ré­gi Met épülete ma már fo­ga­lom, de ismerői szerint játszani igen ne­héz volt ben­ne. A bel­ső csil­lo­gás mel­lett az ott dolgozók na­pon­ta szem­be­sül­tek az­zal a ténnyel, hogy ki­csi a szín­pad: ami­kor pél­dá­ul az Ai­dá­ban a sta­tisz­té­ria ki­vo­nult az egyik ol­da­lon, nem volt elég hely a szín­pad mö­gött vissza­men­ni, ezért az egyip­to­mi csa­pat - a já­ró­ke­lők de­rült­sé­gé­re - az ut­cán menetelt körbe, és sok eset­ben a dísz­le­tek is a szabad ég alatt áll­tak. A ré­gi né­ző­té­ren négy­ezer em­ber fog­lal­ha­tott he­lyet, de nyolc-ki­lenc­száz olyan ülés volt, ahon­nan nem, vagy csak na­gyon rosszul le­he­tett lát­ni. A hatalmas épület nem szellőzött rendesen, a nyári kánikulában sárga kemencének is hívták. Ha kinyitották az ablakokat, akkor viszont beszűrődött a nagyváros zaja.

1967-ben nyi­tot­ták meg a Met­ro­po­li­tan­nek is he­lyet adó Lin­coln Cen­tert. Az új Met­ben háromezer-nyolc­száz ülő- és két­száz ál­ló­hely vár­ja ide­á­lis kö­rül­mé­nyek kö­zött a ven­dé­ge­ket, akik kis digitális kijelzőn is kö­vet­he­tik az ope­rák szö­ve­gét. Ki­vá­ló az in­téz­mény pro­mó­ci­ó­ja is. A rá­dió­köz­ve­tí­té­sek már rég­óta is­mer­tek, újab­ban pe­dig vi­lágszerte moziban, HD minőségben le­het figyelemmel kísérni az elő­adá­so­kat. Ebben az operában éne­kel­ni rang, s a ve­ze­tő­ség min­dig a vi­lág leg­hí­re­sebb éne­ke­se­it szer­ződ­te­ti. Mára megváltozott az érdeklődő operalátogatók korösszetétele, a közönség az utóbbi években sokat fiatalodott A rádió- és televízió-közvetítéseken keresztül egyre több fiatalhoz jutott el a komolyzene, s az igényes rendezések is bizonyítják, hogy az opera nem múzeumba való műfaj.

Krénusz Józsefnek a Met négy évtizeden keresztül volt otthona. Nézőtéri felügyelőként mindenkit ismert, s magyar emberként különösen figyelemmel kísérte a magyar művészek szereplését. Élete az operában telt el, s páratlan megfigyelőképessége és emlékezőtehetsége révén élő lexikonként véste agyába az intézmény krónikáját. Az Ünnepi Könyvhétre a Holnap Kiadó gondozásában megjelenő Negyven év a Metropolitan Operában című kötet Krénusz József visszaemlékezéseire épül. Az amerikai operakultúra sztárjainak egy része idehaza teljesen ismeretlen, így a válogatás során,­ terjedelmi korlátok miatt,­­ az Európában is nevet szerzett csillagok és a magyar művészek kapnak a könyvben nagyobb teret. Külön munkát jelentett a fényképek kiválogatása, hiszen a szerkesztők a bőség zavarával küzdöttek, szinte minden sztártól rendelkezésre állt dedikált anyag. Szép számban láthatók a könyvben ritka, eddig nem publikált amatőr felvételek, amelyek minőségét ugyan már kikezdte az idő, értékük azonban egyediségükben rejlik.