Orsolya

Kocsár Balázs: Munkamániás vagyok

2011.07.03. 07:24

Programkereső

A debreceni Csokonai Színház operatagozata július 8-án és 15-én a Budapesti Nyári Fesztivál keretében játssza Kocsár Balázs vezényletével Kodály Zoltán: Háry János című daljátékát. A karmesterrel ebből az alkalomból beszélgettünk.

Kocsár Balázs
Kocsár Balázs

- Mióta játsszák a cívisvárosban a dalművet, mi indokolta színrevitelét, és hogyan fogadta a közönség?

Amikor 1993-ban először Debrecenbe szerződtem, éreztem, ahhoz, hogy az operajátszás fejlődjön, feltétlen struktúraváltásra lesz szükség. Elődöm, Szabó László karnagy úr idejében a társulat évadonként két bemutatót tartott, a darabok egy-két hónap után "leültek", "kiégtek". A cívisváros közönsége négy évtizeden keresztül ehhez a rendszerhez szokott. Az volt a szándékom, hogy évadonként két bemutató és két "utánjátszó" opera legyen a játékrendben azzal a szándékkal, hogy így fel tudjunk építeni egy repertoárt. Operakarmesterként ezt megelőzőleg Szegeden kezdtem pályámat 1990-ben. Nagyon tetszett az operatagozatot irányító Gregor József koncepciója, ami etalon volt számomra, az általam elképzelt struktúraváltáshoz. Amikor másodszor Debrecenbe jöttem még ennél is előrébb mutató elképzelésekkel vágtunk neki Vidnyánszky Attilával. Szándékomban állt a repertoár bővítése, új Magyarországon még be nem mutatott művek és a már ismertebb operák tradícióktól leporolt, friss szemléletű előadása. Ilyen igényekkel készültünk a korábban sikerrel játszott Bánk bánhoz és Hunyadi Lászlóhoz hasonlóan a Háry János bemutatására is. Április vége óta játsszuk a darabot. Jóleső érzés, hogy az előadás végi hosszú, lelkes tapsok visszaigazolják munkánkat.

- A színlap szerint a Magyar Állami Operaházzal közösen mutatták be a daljátékot, amely mégsem szerepel a fővárosi dalszínház következő évadjának játékrendjén.

- Való igaz, a tárgyalások kezdetén úgy terveztük, hogy az Erkel Színház megnyitásának centenáriumán, 2011. december 7-én a Háry Jánossal nyitjuk az évek óta okkal hiányolt operai játszóhelyet, Vidnyánszky Attila rendezésében, fővárosi előadókkal. Jelenleg az Erkelt titokzatos csend veszi körül. Sokak véleményét ismétlem meg: Budapesten mindenképpen szüksége van még egy operai játszóhelyre. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. A társulat okkal retteghet egzisztenciális helyzetének elbizonytalanodásától. Őszintén remélem, ha ismét megnyílik az Erkel, vagy ha lesz az Operaháznak végre megint egy második játszóhelye, a budapesti közönség is láthatja majd a produkciót.

- A tervek szerint azonban nem kell sokat várni:  a Margitszigeten a közeli napokban két alkalommal is bemutatják a művet. Mennyiben jelent nehezebb feladatot egy karmesternek a szabad téri vezénylés?

- Július második és harmadik péntekjén játsszuk a fővárosban a daljátékot, külön erre a célra készített meseszerű díszletekkel. Már többször szerepeltünk a Margitszigeten: Verdi Attilájával kezdtük a sort, majd bemutattuk a Manon Lescaut, a Bánk bán és a Hunyadi László ősváltozatát és a Borisz Godunovot, tehát van már rutinunk a szabadtéri szereplésben. A karmester számára a legnagyobb gondot ilyenkor mindig a megfelelő hangosítás elérése okozza, ennek hiányában nem lehet teljes értékű a produkció, bármennyit is dolgozunk annak sikeréért.

- Mi indokolta a címszerep kettéválasztását?

- A helyzet adta önmagát. A fiatal Háryt a Debrecenben indult fiatal, és már nemzetközi sikereket is magáénak mondó Haja Zsolt énekli, az öreg Háryt, aki végig a színen van és kommentálja az eseményeket, a kiváló színész, Miske László alakítja. Ők ketten tanár-diák viszonyban is állnak egymással.

- A margitszigeti két előadás előtt azonban még egy külföldi vendégjáték is vár az együttesre.

- Június 30-án Bytomban, a Sziléziai Operaház vendégeként, az évente rendezett nemzetközi szabadtéri operafesztiválra utazunk, ahol nemzeti operánkat, a Bánk bán eredeti, ősváltozatát mutatjuk be. Az idei fesztivál annak az ünnepségsorozatnak a része, amelynek keretében Magyarország az Európa Tanács elnökségét Lengyelországnak adja át.

- A Háry után hogyan tovább?

- Debrecent is elérte a gazdasági válság. Jelentős anyagi megszorításokkal szembesültünk mi is, éppen ezért nehéz a tervezés. Minden az anyagi lehetőségeinktől függ, ami kihathat a saját, itteni jövőmre is.

- Budapesti Operaház?

- Tulajdonképpen ez is a jövő kérdése. 1992-től folyamatosan dirigáltam az Operaházban. Aztán hosszú „pihentetés" következett, majd a most a hátunk mögött hagyott évadban vezényelhettem a Normát, a Don Pasqualét és a Rigolettót. Jövőre a Simon Boccanegra, a Turandot, az Arabella és a Traviata vár rám. Győriványi Ráth Györggyel már további tervekről is beszélgettünk.

- Külföldi operavezénylések?

- Frankfurtban, Hamburgban, Kölnbe, Lipcsében visszatérő vendég vagyok, de dirigáltam már Belgiumban és Olaszország több operaházában is. Már 2014-re is van aláírt szerződésem, David Alagna Egy haláraítélt utolsó napja című operájára, Roberto Alagna főszereplésével.

- A mű a 2009-es Mezzo Operafesztivál díjnyertes produkciója volt.

- Igen, a címszerepben Nyári Zoltán fantasztikus alakítást nyújtott. Színházunk számára is rendkívüli sikert jelentett a fesztiválon való részvétel és az első díj.

- Amikor nem dirigál, a Pécsi Tudományegyetemen is tanít. Hogy bírja ezt a tempót?

- Munkamániás vagyok, így köszönöm, én jól, kis családom azonban nem örül gyakori távollétemnek.

- A felesége akcentussal ugyan, de hibátlanul, szépen beszél magyarul.

- Olaszországban ismerkedtünk meg, 1995-ben házasodtunk össze, három évvel később megszületett első, majd 2002-ben a második gyermekünk.

- Ha jól tudom, egy ideig Itáliában élt családjával.

- 1999-ig egyszer már voltam a debreceniek zeneigazgatója, de 1997-től Olaszországban éltem. Közben a frankfurti operaház első karmesteri tisztét is betöltöttem. 2002-ben a debreceniek felkértek a Lohengrin betanítására és előadásainak dirigálására. A produkciónak szép sikere volt, ennek eredményeként jelezték, szeretnék, ha segítenék a cívisváros zenei-kulturális életének felvirágoztatásában.

- Ekkor hazatelepült?

- A megtisztelő felkérést kihívásnak tekintettem, ezért "összecsomagoltam" családomat és hazajöttünk. 2005-től lettem ismét a debreceni Csokonai Színház, a Debreceni Filharmonikus Zenekar és a Kodály Kórus zeneigazgatója, illetve művészeti vezetője. A város kulturális vezetésével egyeztettem elképzeléseimet. A kihívás hatalmas volt: többlet anyagi források nélkül kellett a rám bízott együttesek művészi színvonalát a lehető legmagasabbra emelni, olyan produkciókat, előadásokat létrehozni, amelyek méltóan képviselik Debrecent Magyarországon, de akár az ország határain túl is. Olyan feladatba nem vágok bele, amelyben nem hiszek, hogy véghez is tudom vinni. Az operajátszás újra felvirágoztatása nem igényelt több pénzt, csak szemléletváltást. A koncertéletben viszont hatalmas verseny van, megfelelő anyagi háttér kell a hangszerpark biztosításához, a színvonal megőrzéséhez, illetve a további fejlődéshez. Az operatagozat sikeres produkciókat hozott létre, nem ritkán 10-12 perces tapssal honorálta a közönség teljesítményünket. A most már 41 tagú kórus is sokat fejlődött, oly mértékben nagyon, hogy közülük többen kisebb-nagyobb szerepeket is kapnak. Innen indult például Haja Zsolt vagy Kriszta Kinga is. A zenekarnál és a kórusnál tavaly december 31-gyel lejárt művészeti vezetői megbízatásom, idén májustól új hajóskapitány állt a kormányrúdhoz Somogyi-Tóth Dániel személyében, és az együttes ezentúl Kodály Filharmónia Debrecen néven folytatja működését. Bár az új igazgatóval jó a kapcsolatom, sajnos azt kell mondanom, nem kettőnkön múlik, hogy Debrecenben tovább dolgozom-e majd.

- Mit hoz a jövő?

- Szeretném folytatni a megkezdett munkát, de sokat jelent például az is - ezt minden önámítás nélkül mondom -, hogy az Operaházban több lehetőséget kaphatok a jövőben, a külföldi fellépések is adottak, és ezek mellett egy izgalmas új feladat is körvonalazódni látszik. Lassan ötvenéves leszek, szeretnék a pályámon előbbre jutni.