Cecília

Kína nosztalgikus forradalmi kórusai - Forradalom nélkül

2011.08.17. 09:00

Programkereső

Az óvodai musical viharos fináléba torkollott. A japán katonát alakító tanító görbe kardjával lecsapott egy parasztlányra, ugyanebben a pillanatban két vöröskatona egyenruhát viselő figura ráfogta műanyagpisztolyát. Tucatnyi cseresznyepiros selyemruhába öltözött kislány táncra perdült és dalra fakadt az udvaron, egy tanító pedig a hangosbeszélőn figyelmeztette a kardozót, hogy máris elérte a megtorlás: "Kezeket fel, vagy meghalsz!"

A maoista musical megalkotója a Vörös Dal Társaság, amelyet Csang Sü-szen (Zhang Shusen), egy ismert vállalati ügyvéd és helyi politikus hozott létre. A csoport a Kínai Kommunista Párt megalapításának 90. évfordulójára júliusban kibontakozott, a kormány által támogatott  "vörös kultúra" kampány egyik zászlóvivője volt a The New York Times csungkingi (Chongqing) riportja szerint. Az elmúlt hónapokban a virágzó metropoliszból indult kampány végigsöpört az egész országon, elképesztett számos kínait, és szokatlanul erőteljes bírálatot váltott ki a mérsékelt és liberális gondolkodásúakból, akiket megriasztott a retrográd vörös ideológia.

"Amikor ezt a dalt éneklem, mély tiszteletet érzek Vang Er-hsziao (Wang Erxiao) iránt - méltatta az 59 éves ügyvéd a mártír sorsra jutott lányról szóló, Kínában klasszikusnak tekintett dalt az amerikai lapban. - A támadók iránt pedig gyűlöletet érzek. A kínai népnek nem szabad megfeledkeznie a múltról. Ezt a szellemet kell átvennünk, és alkalmaznunk új szocialista társadalmunk felépítésében."

Rózsaszínű dalok

A gazdasági reform három évtizede felvirágoztatta az országot, amely sok tekintetben igyekezett eltávolodni a Mao-korszaktól - attól az időszaktól, amelynek idején tízmilliók haltak meg a nélkülözések és az állam által irányított erőszak következtében. Ám a kommunista párt vezetői még mindig azoknak az időknek a mítoszait és hőseit népszerűsítik, az ő példájukkal buzdítják az egyszerű kínaiakat hazafiságra és a lojalitásra.

A daléneklési mozgalmat Csungking ambiciózus pártvezetője, Po Hszi-laj (Bo Xilai) kezdeményezte, és országszerte sokfelé csatlakoztak hozzá. A pártvezetők arra szólították fel az iskolákat, a vállalatokat és a szomszédság-bizottságokat, hogy hozzanak létre kórusokat az olyan vörös dalok és maoista klasszikus számok előadására, mint A Kelet vörös vagy mint A Kommunista Párt nélkül nem létezne az új Kína!.

A mozgalom jóval túllépett a 31 millió lakosú csungkingi körzeten, amelynek nagyvárosi központja a Jangce és a Csialing folyók mentén emelkedő ködös hegyoldalakon terül el. A Mao-korszakra emlékeztető kezdeményezés keretében a városi kormányzat elrendelte, hogy minden káder egy hónapot éljen egy falusi családdal, szöveges üzenetekben maoista jelszavakat küldött a térség lakóinak, és arra utasította a csungkingi televíziót, hogy a fő műsoridőben vörös oktató műsorokat sugározzon.

A kampány kiváltotta a maoista ideológia bármiféle visszatérésétől tartó liberális elitek kritikáját. A helyzet iróniája sokak szerint abban rejlik, hogy a vörös kultúra ma elsősorban a társadalmi stabilitás növelésére szolgál - egyáltalán nem a forradalom szítására, mint Mao idejében.

"A mai abszurd időkben arra bíztatnak, hogy forradalmi dalokat énekeljünk, de arra nem, hogy forradalmat csináljunk" - jegyezte meg Hö Bing (He Bing), a pekingi politikatudományi és jogi egyetem dékán-helyettese egy diplomaosztási ünnepségen. Meglepő módon az ügyvédjelöltekből, jövendő bírákból és rendőrtisztekből álló közönség lelkesen megtapsolta kijelentését.

Csang Ming (Zhang Ming), a pekingi Zsenmin Egyetem politológusa az amerikai lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy "ezek a most felelevenített számok nem vörös, hanem rózsaszínű dalok. A párt egyáltalán nem szorgalmazza az Internacionálé éneklését, és nem népszerűsíti a kulturális forradalom időszakának jellegzetes dalát sem, amely azt hirdette, hogy Jogos fellázadni! (a hatalom ellen). A vörös dalok inkább a forradalmat és az erőszakot magasztalták, most viszont csak arra szolgálnak, hogy a pártot és a párttagokat méltassák. Vagyis értelmetlenek".

Gondolataink és eszméink helyesek

E bírálatok ellenére a mozgalom nosztalgiát keltett az egyszerű kínaiak egy részében a Mao-korszak iránt - még azok sorában is, akik átélték annak borzalmait. A vörös kultúra annak a kornak az egyszerű ideáljait testesíti meg, és a vörös dallamvilág számukra fiatalságuk zenéje volt.

Ez a történelmi emlékezetvesztés különösen nyilvánvaló Csungkingban, ahol a kulturális forradalom idején véres csaták zajlottak a különböző vörösgárdista szervezetek között. A zöldellő Saping (Shaping) parkban hetente háromszor nyugdíjasok kórusa zeng Maót magasztaló dalokat alig 50 méternyire attól a temetőtől, ahol több száz vörösgárdistát hantoltak el hatalmas sírkövek alatt.

A helyi pártvezető, Po Hszi-laj 2008 júniusában indította el a vörös kultúra felélesztésére szolgáló kampányt, és nagyjából ugyanakkor a korrupció ellen is nagyszabású mozgalmat hirdetett meg - elemzők szerint feltehetően azért, hogy Pekingben jó pontokat szerezzen előléptetéséhez. Csang Sü-szen egy évvel később alapította meg a Vörös Dal Társaságot.

"Gazdaságunk erősödik és életünk egyre jobb, de erkölcsi téren még sokaknál akad kívánni való. Amikor ezeket a vörös dalokat énekeljük, biztosak lehetünk abban, hogy gondolataink és eszméink helyesek" - magyarázta az ügyvéd a város egyik divatos vendéglőjében, ahol a fogások között ő is rázendített. Tizenévesként ő maga is vörösgárdista volt Csungkingban - mesélte -, de a harcokban nem vett részt, mert szülei otthon tartották. "Ezt egész életemben sajnálni fogom" - hangoztatta.

A Vörös Dal Társaság részt vett 2010 szeptemberében egy tévés rendezvényen, amelyen a japán fegyverletétel 65. évfordulóját ünnepelték meg, és azóta is gyakran hallat magáról. Tervei között szerepel többek között az is, hogy száz iskolába önkénteseket küld, akik a klasszikus kommunista művekről tartanak előadásokat a diákoknak.