Gyöngyi

Csákányi Eszter, a 100% nő

2011.09.22. 08:35

Programkereső

Hajtűk címmel zenés előadói estre invitálja az Orfeum közönségét az ezerarcú Csákányi Eszter. A színésznő ezúttal a pop, a rock világában kalandozik, de az est jóval több lesz, mint egy koncert.

Csákányi Eszter
Csákányi Eszter

- Régi álmod volt, hogy hajtűket dobálj az éjszakában. Mit jelent ez a fontos kellék a címválasztás szempontjából?

- A színésznők tudják, mi az a hajtű: azzal szokták felrakni a parókákat. Nem akartam színdarabnak feltüntetni ezt a produkciót, vagy a dalsorokból vett idézeteket használni. Miután az orfeum egy laza hely, ahol a nézők szeretik a váratlan, a furcsa dolgokat, ezért gondoltam, hogy végül is dobálhatnám a hajtűimet.

- Mennyire áll hozzád közel az orfeum mint az éjszakai mulatozások világa?

- Amikor kezdő színésznőként Kaposvárra kerültem, a társulat régi tagjai, az idősebb színészek nem szerettek éjszakázni. A színészklub korán bezárt, egyedül a Kapos szálloda bárja tartott nyitva. Mi pedig, a fiatalabbak állandóan oda jártunk szórakozni. A zenés estéken a színészek felléptek, utána hajnalig lehetett táncolni. Ennek a korszaknak a buja illata vagy érzéke bennem maradt. Mindig is szerettem volna az éjszakában énekelni. Ezért is örültem, amikor az Orfeum mulató vezetői felkértek egy zenés estre. Szinte már másnap vittem nekik a műsortükröt.

- Kurt Weill-daloktól Piaf-sanzonokig eddig is készítettél már nagy sikerű zenés esteket. Milyen zenés és prózai motívumokra épül a Hajtűk?

- Épp úgy a nőről, a női létezésről szól, mint a korábbi önálló estjeim. A Hajtűket Zöldi Gergely barátommal közösen találtuk ki. Vicces, hogy ezúttal úgynevezett mai slágereket énekelek: Stingtől, a Hungária együttestől, Selmeczi Györgytől, Cserháti Zsuzsától, és nagyon szellemes hangszerelést készített Puskás Péter, a Pesti Magyar Színház zenei vezetője. Rengeteg musicalt énekeltem a pályám során, így szerepel a műsorban egy színházi musicalmix is. Az a célunk, hogy a közönség jól érezze magát, mindamellett egy igazi színházi estére számíthat.

- A pódiumműfaj jóval nagyobb lelki lemeztelenedést igényel, mint a színpad. Ráadásul most az énekesnő Csákányi Eszter kerül előtérbe.

- Végre kiélhetem a zenei őrületemet! És valóban, azáltal, hogy nagyon kicsi a pódium, és közel ülnek a nézők, lelepleződsz. Nagyon természetesnek és közvetlennek kell lenni, hogy működjön a dolog. Ilyesmit korábban még nem csináltam. Az is újszerű, hogy színpadi gesztikuláshoz, mozgásokhoz szokott színészként mikrofonnal a kezemben kell előadnom a dalokat. De nem egy stand- up comedyról van szó, Ute Lemper hasonló műsorral lép fel egy picit elitebb szállodában New Yorkban.

- A hét asszonyát neked, rád írta Parti Nagy Lajos. Abban a darabban különféle női sorsokat, érzelmi állapotokat elevenítesz meg. Ezúttal is valami hasonlóról van szó?

- Annyiban talán, hogy a számok rólam szólnak. Van például egy olasz blokk, amelyben Ornella Vanoni számait énekelem. A szöveget hozzá egy dokumentumfilmből vettük, ami Giulietta Masinával készült, és szerencsémre én szinkronizálhattam. Elmesélem azt az abszurd szituációt, ahogy a második Oscar-díját elnyerte a Cabiria éjszakáiért. Egyedül indult útnak egy szál bőrönddel, Fellini nem kísérte el mondván, hogy Az országúton után úgyse kapja meg újra az Oscart. Nem tudott angolul, senki nem várta a repülőtéren. Az Oscar-gálán a tizenhármas székre ültették, pontosan úgy, mint ahogy Az országúton-nál. Amikor a jelölteket felsorolták, már nem volt magánál, ahogy kimondták az első szót, a színpadra futott. Hátranézett, Clark Gable gratulált neki, aztán felkérte őt táncolni. Lánykori álma volt, hogy találkozzon vele és felkérje őt táncolni. Gyönyörű történet, nem?

- A Krétakör felbomlása óta szabadúszóként arra kényszerültél, hogy "kitalálj" egy másfajta Csákányi Esztert?

- Nem lógok a világban, mert bázist nyújt nekem az Orlai Produkciós Iroda és a Kék Művészügynökség. Orlai Tiborral mély művészi kapcsolat alakult ki, nagyon szeretek vele dolgozni, már a negyedik általa létrehozott produkcióval nyertem díjat: a Dolcsaja vitával a Vidor Fesztiválon. Másfajta embert hozott ki belőlem a szabadúszás. Nagy erőt merítek abból, hogy nekem kell kitalálni saját magamat, és ehhez remek partnereket találok. Nagyon boldog vagyok, hogy az idei évadtól a Kamrában játszom A hét asszonyát, az Elnöknők pedig már tizennegyedik éve megy szintén a Kamrában. Tavaly bekerültem a Bernarda Alba háza musicalváltozatába a Müpában, ebből decemberben lesz újabb két előadás, jelenleg pedig tárgyalások folynak Garaczi Lászlóval egy modern Kurázsi mama-történetre. Az úgynevezett siker nem jön magától, nagyon meg kell érte dolgozni. Az egyik vesszőparipám, hogy nyitott szemmel kell járni