Olivér

Csákányi Eszter újra Bernardát játszik a Müpában

2011.11.15. 13:38

Programkereső

A januári sikeres bemutató után december 1-én és 4-én újra műsorra tűzi a Művészetek Palotája Michael John LaChiusa musicaljét, a Bernarda Albát. Egy andalúziai ház lakói a szereplők: a hatvanéves Bernarda Alba, aki férje halálakor kijelenti, a gyász ideje alatt lányai semmit sem tehetnek az ő tudta es beleegyezése nélkül, még a házat sem hagyhatják el. A nők zárt világban vegetálnak, amelyben az elfojtások, a nyomasztó titkok, a vágyakozás és a megalkuvás uralkodnak, mégis minden cselekedetet és gondolatot a férfiak, illetve hiányuk határoz meg. A cselekmény fő mozgatója, Pepe El Romano meg sem jelenik a színen, ahogy semmilyen más férfi szereplő sem.

Michael John LaChiusa írta a zenéjét, szövegkönyvét és dalszövegeit a Bernarda Alba című musicalnek, Lorca színműve alapján, ám annak tömörítésével, hangsúlyainak részleges áthelyezésével. A frissen megözvegyült, zsarnoki asszony és lázadó lányai történetét New Yorkban, a Lincoln Center Mitzi E. Newhouse Színházában mutatták be 2006 márciusában. Rendezője és koreográfusa Graciela Daniele volt, a szereplők között volt Phylicia Rashād és Daphne Rubin-Vega. Lemezen még abban az évben megjelent, a Ghostlight Records gondozásában. A szereplők úgy adták elő a művet, mint egy operát. „LaChiusa és Daniele a szenvedélyre helyezi a hangsúlyt a musicalben, amely dallal illusztrált táncdrámának is felfogható, vagy oratóriumnak, performansznak is tekinthetjük. Elegáns könnyedséggel ötvözi mindezen hatásokat." „Szerintem nem is igazán musical, inkább kortárs operához hasonlítanám. Bár lehet, hogy ez túlzás, ezért inkább azt mondom, hogy olyan, mint egy nagyon jó Bernstein, vagy egy nagyon igényes Kurt Weill" - próbálta a darab műfaji helyét meghatározni a címszerepet alakító Csákányi Eszter. „A csaholás-szerű pontozott ritmusok; a mollban kitartott, hullámzó hangok; a labirintus-szerű belső zenei ösvények; az anti-melodikus élességbe torkolló kitörések - mind olyan motívum, amely inkább jellemzi a huszadik század közepének kamaraoperáit, mint a szokványos musical-számokat...", írta Ben Brantley a New York Times-ban. A Curtain Up kritikusa szerint „Graciela Daniele rendezése és koreográfiája jól hangsúlyozza a zenei anyag flamenco ritmikáját. A lányok szóló áriái gyönyörűen tükrözik személyiségüket."

Csákányi Eszter a Bernerda Alba című darabban
Csákányi Eszter a Bernerda Alba című darabban

A budapesti rendezés Zöldi Gergely fordításában, Böhm György rendezésében varázsolta a 19 zeneszámból álló darabot 2011 januárjában a Müpa Fesztivál Színházába. A flamencotáncosok és a csipkeverő asszonyok komoly előtanulmányokat követően léptek színpadra, hogy az életképek, jelenetek minél hitelesebbek legyenek. Az alapos előmunkálatok meghozták a várt és megérdemelt sikert: nemcsak a színészek szerették meg szerepeiket, de a kritika is elismerte a produkciót. „Böhm György mozgásokat képzelt el, helyzeteket, berendezett szituációkat. Kitalálta, ki hova álljon, hogyan fordítsa maga felé a másik testét" - írta az előadás után Kolozsi László a Fidelio hasábjain. Halász Glória a prózai színésznők jelenlétét értékelte: „Nyilván nem véletlen, hogy a tíz szerepre a prózai színház világából érkező színésznőket választottak; minden esetben pontos és erőteljes alakítások, illetve jelenlétek társulnak a szerepekhez. Ezek közül, már a szerző hangsúlytevésének következtében is, kiemelkedik a Csákányi Eszter alakította Bernarda Alba és Radnay Csilla Adelája, akiknek már említett konfliktusa, a drámai és zenei rétegben egyaránt végighúzódik a darab egészén." A különös gonddal kidolgozott szerepekben Csákányi Esztert, Egri Mártát, Hámori Ildikót, Náray Erikát, Auksz Évát, Ruttkay Laurát, Szinetár Dórát, Radnay Csillát, Lukács Anitát és Uhrik Dórát láthatja a közönség december 1-jén és 4-én.