Magdolna

Hangorgia

2011.11.16. 10:53

Programkereső

Lenyűgöző mesterségbeli tudás, állóképesség, könnyed, sziporkázó előadás - Edita Gruberova Donizetti Lucrezia Borgiaként lépett fel a Müpában.
Lucrezia Borgia - Edita Gruberova
Lucrezia Borgia - Edita Gruberova

Donizetti Lucrezia Borgia című operájának a gyökerei a francia melodrámába és a német végzetdrámába nyúlnak le, oda ahová az alapmű - Victor Hugo - szerzőjének majd minden színdarabja is. Carl Dahlhaus egy, a kor seria operáiról írt értekezésében arra jut, hogy bár a romantikus melodrámának a történetét is a konfliktusok mozgatják, azok nem a dialógokban jelennek meg, hanem drasztikus jelentekben, zenei affektusokban, hangzó tablókban. A Lucrezia Borgia hangzó tablóképek egymásutánja. Ezek a tablók nem egy esetben elég közhelyes, mondhatni: hatásvadász zenei elemekből vannak összeállítva - nem egy négynegyedes ütemű, keringő témát körüljáró -, melyek középpontjában szinte mindig ott van a végzetes asszony, a (mérget szimbolizáló) aranykancsóval...

Ez az opera alapvetően Lucreziáról szól. Hiába Gennaro a főhőse, központi alakja, minden Lucrezia körül forog, ő ennek az operauniverzumnak a csillaga. Egy, a világ legjobb koloratúrszopránjával ékesített, ám nem az élvonalba tartozó társulat megfelelőbb darabot nem is választhatott volna Donizetti művénél. Ezt a melodrámát el tudja vinni a hátán egy Edita Gruberova.

Szinte végig a színen van, a legnehezebb áriák neki jutottak, neki kell végig helyt állnia. Gruberova igazolja azok döntését is, akik nem Gaetano Donizetti feljavított változatát választották, hanem az eredetit. Azt a művet, amit a milanói Scala közönsége kedvencétől 1833 karácsonyára kapott. Meric-Lalande énekművésznő ugyanis kiharcolt egy cabalettát a mű végére. Ez a dramaturgiailag értelmetlen betoldás kissé megnyújtja a végkifejlést, drámai, szép, de teljesen egyértelműen csak és kizárólag az énekesnőt (vagyis nem a drámát, nem a zenét) szolgálja: kutya nehéz egy énekelnivaló, mely után, aki előadta, fölénybe kerül minden megszólalóval szemben. A tapsokat is magának vindikálhatja.

Hallani már, hogy Gruberova nem fiatal, de úgy birtokolja a technikát, olyan elképesztően ügyes, oly rafinált énekes, hogy a hang kopását az összbenyomáshoz képest teljesen jelentéktelenné tudja tenni. Ez a lenyűgöző mesterségbeli tudás egyébként állóképességgel is párosul. Lehetetlennek tetsző feladatokat old meg: a cabalettában egy magas hangról indít - lélegzetelállító, csodás pillanata volt ez az estének, ez a (ha jól hallottam) háromvonalas f hang -, de nem elég, hogy egy szinte képtelenül magas hangra nem fellép, hanem azt könnyedén kinyomja, ebből a hangból indít, és hangja nem elvékonyodik, hanem kiszélesedik, és úgy hömpölyög egyre feljebb. Ez, mint attrakció, mint mutatvány is lenyűgöző. Gruberova azt a benyomást keltve énekel át egy egész nagy létszámú apparátuson, hogy mindazok, akik mögötte vannak, csak támogatják őt. Könnyed, sziporkázó, kolorálni senki sem tud jobban nála. Mégsincs az az érzésünk, hogy csillogó, már-már vérthez hasonló kosztümjében az előtérbe tolná magát, s lélegzethez sem hagyja jutni partnereit. Kik közt, nem mellesleg, számos kiváló énekes akadt.

Hugo, mint a kor számos más írója, megszállottja volt az anagnórisziszeknek, a felismeréseknek: a semmilyen történelmi tényre nem alapítható darabjának cselekményét is azok mozgatják. A megvadultak felismerik Lucreziát a bálon. E felismerés-szcénában a kórus, a Nemzeti Énekkar (a Lucrezia Borgia Művészetek Palotája és a Pozsonyi Művészeti Fesztivál közös produkciója volt), és Gruberova tündökölt. A ferrarai házban Lucrezia rádöbben, hogy a B betűt eltüntető nem más, mint fia: e jelentben a cseh rajzfilmfigurára emlékeztető Josef Benci és Gruberova parádézott. Vérbő felelgetésük, harcuk, olyan volt, mint egy vérre menő házassági ütközet. A Negroni-házban Gennaro megtudja, hogy Lucrezia tulajdonképpen az anyja. A snájdig, de kissé szürke, világos hangú, erőteljes Pavol Breslik méltó partnere lett Gruberovának.

Talán egyedül a zenekar, a Szlovák Filharmonikusok maradtak el, illetve le olykor a Gruberova diktálta minőségtől. Andrij Jurkevics karmester igyekezett, hajszolta őket, de - főleg a keringős epizódokban - ők látszottak e csodás előadás legproblémásabb pontjának. A szenvedélyeket persze még így is, elsősorban persze Gruberovának köszönhetően, sikerült az irracionalitásig izzítani.

Nem a racionálisabb szócsaták, hanem az affektusokkal felkorbácsolt érzékiség adják a Donizetti művek sava-borsát. És Gruberovánál jobban ehhez, az érzékiség énekhanggal, hanggal történő felkorbácsolásához, senki sem ért jobban. Nem csoda hát, hogy a közönség szinte megvadult a cabaletta végén.


2011. november 13. 19:00 - Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Lucrezia Borgia - A Művészetek Palotája és a Pozsonyi Művészeti Fesztivál közös produkciója

Zene: Gaetano Donizetti

Don Alfonso: Jozef Benci

Donna Lucrezia Borgia: Edita Gruberova

Gennaro: Pavol Breslik

Maffio Orsini: Terézia Kružliaková

Jepp Liverotto: Ján Babjak

Don Aposto Gazella: František Ďuriač

Ascanio Petrucci: Daniel Čapkovič

Oloferno Vitellozzo, Rustighello: Ondrej Šaling

Gubetta: Martin Mikuš

Astolfo: Eugen Gaál

Km: a Szlovák Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás)

Vez.: Andrij Jurkevics