Olivér

A vizualitás rengetege

2012.03.23. 11:58

Programkereső

Valóság és vízió, élet és halál fonódik össze Korngold A halott város című zeneművében. A szürreális dimenziókat feszegető lélektani opera Vlad Troickij burjánzó látványvilágú rendezésében kelt életre Debrecenben.

Korngoldra erősen hatottak kortársai, Strausstól kezdve, Puccinin át Schönbergig, műveiben mégis inkább a hollywoodi filmeposzok zenéjére ismerünk rá. Többek között a Brnóban született, de a '30-as években Amerikába vándorolt zeneszerzőnek köszönhető ugyanis, hogy az összetett hangzásvilágú, egész jeleneteken átívelő muzsika a filmek lényegi elemévé vált, a történettel és a képi világgal egy szintre emelkedett.

A halott város - középen Rálik Szilvia - Csokonai Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál
A halott város - középen Rálik Szilvia - Csokonai Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál

A halott város bizarr gazdagsággal hangszerelt opera. Komor alaptónusa ellenére megférnek benne a vígoperai, operettes és musicales elemek is. Az 1920-as ősbemutatót követő három évtizedben Európa és Amerika számos nagyvárosában játszották, és néhány éve ismét gyakran szerepel az operaszínpadokon, a magyarországi premierjére viszont máig kellett várni. A debreceni előadást Kocsár Balázs szorgalmazta, akinek zenei vezetőként ez az utolsó munkája a Csokonai Színházban.

A patetikus, lírai és profán stílusokat vegyítő, német nyelvű librettó a múlt század elején tért hódító pszichoanalízis hatásait mutatja. A címbéli halott város egy feleségét gyászoló férfi lelkiállapotának kivetülése. Amikor felbukkan a nő hasonmása, nagyszabású látomásban csap össze a felmagasztosult, de már élettelen szerelem az újrakezdés lehetőségével.

A rendezésre az ukrán Vlad Troickijt kérték fel - aki dolgozott már Székesfehérváron, Kecskeméten és legutóbb a Bárkában is -, és aki a díszlettervező Dmitrij Kosztyuminszkijjal sötét atmoszférát, síri hangulatot teremtett, ugyanakkor megtöltötte a színpadot élettel, dinamizmussal. Könnyen elveszhetünk a látvány útvesztőjében, olyannyira próbára teszi a figyelmünket a vizuálisan sűrű előadás és a magyar felirat közötti lavírozás. A zenekar a színpad hátsó részében foglal helyet, lenn a vonósok, fölöttük az ütősök. Előrébb egy temetőre emlékeztető szoba helyezkedik el, sírkövekkel, mécsessel, az asztalon két pohárral és egy üveg borral. Legelöl vaskeresztek, házak vázai meredeznek, mintha a városnak már csak a maradványai lennének meg. A sírkert, a város és a halottnak szánt szentély összemosódik. A hátsó falra a hangulatváltásokat követve kivetítik a város folyamatosan változó képeit, a lepusztult, szürke lakóteleptől az élénkebb színű, mediterrán jellegű házakig.

Az énekesek széltében, hosszában, sőt magasságában is besétálják, betáncolják a teret. A Marie és Marietta kettős szerepében feltűnő - A tüzes angyal és a Turandot után Debrecenbe visszatérő - Rálik Szilvia különösen vibráló, ahogyan megformálja a bohém, csábító táncosnőt. Igazán erőteljes, amikor kedvesét győzködve halott vetélytársának emlékét próbálja lesöpörni a színről, önvallomása pedig az egyik legdrámaibb, legemberibb jelenet. A debreceniek számára szintén nem ismeretlen Nyári Zoltánnak is széles regisztert kell bejárnia Paulként: hol könnyed sármőr, hol bánatba süllyedt gyászoló, hol dühödt dúvad. Mariettával közös jelenetei szenvedélyesek és magukkal ragadóak. Mellettük Bódi Marianna (házvezetőnő, egyben a látomás apácája) és Massányi Viktor (Frank és Pierrot) kap nagyobb teret. A nyitójelenetben felvillantott bájos, tiszta szerelmük finom ellenpontozása Paul beteges érzelmeinek, amely a két nőhöz és Bruges városához fűzi. Cselóczki Tamás (a táncos Gaston és a rendező Victorin szerepében), Böjte Sándor (Albert gróf), Rendes Ágnes és Balla Melinda (táncosnők) vízióbeli, komédiás életet megjelenítő kvartettje friss, eleven, a színházi kórus és a Bányai Júlia Általános Iskola gyermekkara pedig tovább színesíti a palettát az egyik legszakrálisabb jelenetben.

A halott város - középen Nyári Zoltán - Csokonai Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál
A halott város - középen Nyári Zoltán - Csokonai Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál

Az előadás misztikusságát egy másik, néma szereplőkkel eljátszott "párhuzamos világ" is gazdagítja. Olykor mintha alteregók lennének egy alternatív valóságból, máskor bőröndöt hurcolva vagy koporsót szállítva látjuk őket, mintha utazókként nem csak városok, hanem dimenziók között is átjárnának. Szemünk elé idézik a halál jelképeit, a túlsó partra evezést, a gyertyalángot, az idő pergő homokját.

Újdonságot, kihívást és persze kockázatot is jelent egy olyan kuriózum bemutatása, mint Korngold műve. Debrecen azonban határozottan építi a profilját, és bővíti a repertoárját ismert operák újszerű előadásával, különlegességek felkutatásával, így sikerülhetett az operaversenyéről és -fesztiváljáról nevezetes Szeged és Miskolc mellett újabb említésre méltó operaműhellyé válnia.

A kritika a debreceni előadásról készült.