Kelemen, Klementina

Somogyi Szilárd: "Történelmi fikció a mának"

2012.03.30. 13:06

Programkereső

A Veled, Uram!-at 2000-ben mutatták be Esztergomban, a bazilika előtt, majd játszották a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében egy évvel később. A Budapesti Operettszínházban Szörényi Levente és Bródy János művét Somogyi Szilárd rendezésében tűzik műsorra.

- Láttad a tizenkét évvel ezelőtti ősbemutatót?

- Csak DVD-n. Akkoriban a Pesti Magyar Színház István, a király előadásában sámándobosként szerepeltem, és amikor arról volt szó, hogy az esztergomi produkcióban is fellépek, közbejött egy római jog szigorlat, úgyhogy maradt a felvétel.

- Az milyen érzéseket keltett benned: vitt magával a zene, tetszett az előadás?

- Voltak olyan részek, amelyek már akkor is mély benyomást tettek rám, de azért ahhoz képest rengeteget változtattunk Kerényi Miklós Gábor dramaturgiai közreműködésével az alapanyagon. Bátran állíthatom, hogy ennek köszönhetően, az alkotók aktív részvétele mellett, igazi, "korszerű" királydráma lett belőle. Van két mű, Padányi Viktor Vászoly-drámája, illetve Sík Sándor István királyról szóló drámája, amiket már 2000-ben is felhasználtak, de most sokkal inkább támaszkodunk rájuk. Padányi tanulmányaiban azt próbálja ok-okozati kapcsolatokból összerakni, ami kimaradt a krónikákból, hiszen azok utólag készültek. Mondok példát: a mai napig nem tudjuk, István vagy Orseolo Péter vakíttatta meg Vászolyt. Az érveket számba véve Padányi arra jut, hogy Istvánnak ehhez nem fűződött érdeke, így Szörényi Leventéék be tudták emelni a darabba azt, hogy Orseolo Péter a tettes. Persze, ez fikció, de ugyanakkor nagyon izgalmas történet. Olyannyira, hogy mikor már megvoltunk az új változat olvasópróbájával nekünk még mindig rengeteg, leginkább a színészi karakterformálást, a viszonyrendszereket illető kérdésre kellett választ találnunk. A tizenkét évvel ezelőtti jóval lineárisabb, egyszerűbben színpadra állítható mű volt, ebbe a változatba viszont bekerült egyfajta szimultaneitás.

Somogyi Szilárd
Somogyi Szilárd

- Újabb fikciókat hoztatok létre?

- Ahhoz, hogy egy jelenet álljon a lábán, hogy a színész megtalálja az adott figura indítékait és hiteles legyen az alakítása, a néző számára pedig érthetővé, átláthatóvá váljanak a motivációk, a kapcsolatok, mindenképp más megközelítést kellett alkalmaznunk. Ezért összeállítottam egy kérdőívet, amit az adott szereplő nevében kellett kitölteni a közreműködőknek, és az így kapott válaszokból, ennek az eredményéből létrejött szociometriai hálóból indultunk ki, ami természetesen rengeteg újabb fikcióhoz vezetett.

- Mondasz erre példát?

- Imre herceg jegyesét Krisztina néven emlegetik, lengyel királylánynak mondják, ami azonban eleve kitaláció, hiszen nem maradt fenn sem a neve, sem a származása. A legutóbbi kutatások szerint I. István horvát király rokonságába tartozott, és a házasságot azért kötötték, hogy arról az oldalról is védve legyen az ország. Szintén nem létezett a darabban szereplő Zobor táltos, de a pogány világ táltosai léteztek. Így amikor  kettejük kapcsolatát feltártuk arra jutottunk, hogy amikor Zobor megvallja Aba Sámuelnek, hogy Imre Orseolo Péter miatt halt meg, ezt Krisztina hallja, de amikor a nő bánatában, a világból való kiábrándultságában, öngyilkos akar lenni ezt éppen a táltos akadályozhatja meg. Vagy rájöttünk arra, hogy Orseolo Péter és Gizella között kellett valamilyen mélyebb kapcsolatnak lenni, hiszen miért áll Gizella Péter mellé? Szerintünk itt valamilyen fenyegetés állhat a háttérben: Gizella ugyanis született keresztény, nem pogányból nevelték azzá. Színházban mindig olyan okot keresünk, ami játszható, és drámaibbá teszi a látottakat. Az eredményt ellenőriztük a drámákban, és ha ott találtunk valamilyen hasonlóságot, akkor megkértem a szerzőket, hogy némileg átgyúrva azt felhasználhassuk a cselszövénnyel, ármánykodással teleszőtt történethez. Mindeközben Imre herceg és Orseolo Péter figuráját is megerősítettük, hogy a néző mindig pontosan tudja kivel "megy".

- Úgy tűnik, fenekestül felfordítottátok az eredeti Veled, Uram!-at. Ettől még ugyanarról a darabról beszélünk?

- Inkább úgy fogalmaznék, Szörényi Levente zenéje olyan dramaturgiai szerkezetet kapott, amiben a zenei megfogalmazás sokkal erősebben tud érvényesülni, ráadásul ennek szellemében született hat új dal is. Az elő-előbukkanó diszharmónia pedig azt jelzi, hogy ebben a széteső világban tűnőben az az összhang, ami az István, a királyban még megvan. Közben arra is törekedtem, hogy legyenek nyugvópontok, ugyanis ha a régi és új "nagy nótákat" nem énekelnék el, ez egy kortárs opera lenne.

- Slágereket kértél Szörényi Leventétől?

- Természetesen slágereket is, amikre ott láttam lehetőséget ahol némi harmónia feltűnik. Ilyen például István és Vászoly új duettje, ahol folyamatosan kibomló dallamokkal, uniszonóvá alakuló ellenszólamokkal fejezi ki Levente, hogy a két férfi megérti egymás gondolkodását, és kölcsönösen elismerik egymást.

- Mennyiben lesz historizáló vagy archaizáló az előadás?

- A díszlet puritán lesz, a jelmezek összekötik az ezer évvel ezelőttit és a mait, mivel a motívumok történetiek, a szabásvonalak és az anyagok viszont modernek. Szándékaim szerint történelmi opera ürügyén kortárs emberi problémákat jelenítek meg a színpadon. Azt szeretnénk elérni, hogy a hatalmi harcokat, a politikai összecsapásokat kiragadjuk a 11. századból, és így egy sokkal univerzálisabb üzenetet közvetítsünk. Összességében mindenképpen úgy érzem, ez zenében-történetben ha nem is nem könnyű,de nagyon jól befogadható, átélhető darab lesz.