Lukács

Kerényi Miklós Gábor: "Halálosan szerelmes vagyok a Bohém Castingba!”

2012.05.22. 07:30

Programkereső

A Budapesti Operettszínház egy jól futó szekérhez hasonlítható – vélekedik az intézmény igazgatója. A direktor nincs egyedül a véleményével, nemrégiben ugyanis döntés született arról, hogy a teátrum a kiemelt nemzeti kategóriába kerül a színházak besorolásánál, aminek előfeltételeként az Operettszínház közszolgáltatási szerződést kötött a Nemzeti Erőforrás Minisztériummal. Hogy ez egészen pontosan milyen kötelezettségekkel jár, és mindeközben mikor volt ideje szerelembe esni Kerényi Miklós Gábornak, arról megkérdeztük az érintett igazgató-rendezőt.

- Az én olvasatomban ez a közszolgálati szerződés azt jelenti, hogy a mércét még magasabbra tették. Ön szerint lehet még emelni a tétet?

- Igen, azt gondolom, hogy lehet, és főleg nagyon érdemes! A minisztériummal kötött közszolgálati szerződés értelmében évadonként 450 előadást kell teljesítenünk, és 300 ezer fizető nézőt kell elérnünk. Azt vállaljuk, hogy a repertoárunk negyven százalékában klasszikus operetteket, hetven százalékában pedig magyar szerzők műveit játsszuk, továbbá évente bemutatunk egy új magyar zenés művet. Emellett egy külön ifjúsági-és gyermekprogramot várnak el tőlünk, fesztiválszerepléseket külföldön, egy nagy jelentőségű zenés színházi esemény megrendezését, valamint vendégjátékokat itthon és egész Európában. Az sem titok, hogy ebben a közszolgálati szerződésben saját vagy koprodukcióban készülő operabemutató is szerepel. Ez így egy gyönyörű program, és szerintem tudjuk teljesíteni. Az pedig, hogy mindezért cserébe az Operettszínház a kiemelt nemzeti kategóriába kerül, annak a visszaigazolása, hogy valóban hungarikum értékű műfajt művelünk, amikor operetteket és kortárs magyar szerzők műveit tűzzük műsorunkra.

Kerényi Miklós Gábor
Kerényi Miklós Gábor

- A paripához pénz is kell. Mindennek meglesz a megnyugtató anyagi bázisa?

- Az anyagi helyzetünk a körülményekhez képest nem rossz. A Budapesti Operettszínház egy jól futó szekérhez hasonlítható, ahol azzal, hogy a kortárs magyar musicalek ennyire népszerűek és az ifjúsági musical programnak ilyen nagy sikere van, megágyazunk a sokkal költségesebb operett műfaj gazdasági biztonságának is.

- A fiatalokat megcélzó musical programba illeszkedik a Miskolci Operafesztivállal koprodukcióban készülő Bohém Casting. Ez az előadás Puccini Bohémélet című operájának mai olvasata. Jól haladnak a próbák?

- A Bohém Casting alapötlete Kesselyák Gergelyé volt, akivel mi nagyon sok éve vagyunk harcostársak. Mindketten mindent megteszünk azért, hogy az opera egy közönségbarát, imádott műfaj legyen. Ennek jegyében kértük fel Zsoldos Bélát, hogy a hangszerelésbe rockos elemeket vigyen bele. A történetet és a szöveget pedig Müller Péter Sziámival és Anger Ferenccel közösen találtuk ki. A sztoriban négy tehetséges srác egy modern Bohémélet-filmet szeretne forgatni, egy kicsit Boris Vian: Tajtékos napok című regényének a stílusában. A fiatalemberek megírják a forgatókönyvet, castingolják a szereplőket és közben várják a csodát, a producert, aki majd pénzeli az ötletet. Az egész történetnek van azonban egy hihetetlenül megrázó ereje: a filmjük színésznője, Mimije ugyanis ténylegesen leukémiás, ezáltal a negyedik felvonásban a fiúk a lány valódi halálát veszik fel. Ez egy nagyon kemény pillanat, amikor a film lesz maga az élet, ahova beteszi a lábát a valóság. Úgy látom, hogy a darabban játszó fiatal művészeink - Boncsér Gergely, Bordás Barbara, Kocsis Dénes, Brasch Bence, Kelemen Dániel, Molnár Ági, Kádár Szabolcs és a velük játszó Szabó P. Szilveszter - mind-mind nagyon szeretik ezt a történetet. Elárulom, hogy amikor belefogtunk, egy érdekes feladatnak tűnt, most viszont halálosan szerelmes vagyok a Bohém Castingba, és remélem, a közönség is így lesz vele.

- Az operaszerelemnél maradva, július végén láthatja a közönség a Dóm téren a Parasztbecsület/Bajazzók produkciót. A szobájában felállított két egyfelvonásos opera parányi makettje izgalmasan árulkodó. Milyen előadásokra készüljünk?

- Ahogy már korábban is említettem, nagyon hiszek abban, hogy az opera közönségcsalogató műfaj kell, hogy legyen. Miközben tudom, hogy szükség van olyan különleges bemutatókra, amelyeket csak vájtfülű és vájtszemű nézők és kritikusok szeretnek, engem mindig is az érdekelt, hogy az előadásokat sokan nézzék és szeressék. A Parasztbecsület/Bajazzókat is így próbálom majd Szegeden színpadra állítani. Úgy érzem, hogy ez a két egyfelvonásos mű - aminek azt a hangzatos közös címet adtam, hogy "Vágyoperák" - nagyon alkalmas arra, hogy bevonzza a közönséget. Khell Csörsz egy egységes díszletet, egy különleges sziklafalakból és tömbökből kivájt díszletet álmodott a színpadra, amiben csillék mozognak, merthogy mind a két darab egy érdekes bányászvároskában zajlik. A Parasztbecsület külön érdekessége, hogy a szereposztás teljesen újszerű, hiszen Frankó Tünde Santuzzája, Perencz Béla Alfiója, valamint Mester Viktória Lolája mellett Dolhai Attila lesz Turiddu, ami számára az első operai szerep. De hát mivel is indíthatna jobban Dolhai Attila, aki hallatlan nagy étvággyal közlekedik a zenés színpadokon, mint ezzel az egyszerű, őszinte, szélsőséges és nagyon szerelmes ember megformálásával?! Szerintem ez egy izgalmas előadás lesz, mert szerelemről, üzletről, hitről és tisztességről szól, aminek a megléte vagy hiánya ma nagyon is aktuális kérdés.

- Miként lesz közönségcsalogató a másik "Vágyopera", a Bajazzók?

- Ennek az előadásnak az lesz az érdekessége, hogy egy nagyon komoly artista csapatot szerződtetünk, akik hozzájárulnak a produkció izgalmához. Ez az opera az én olvasatomban elsősorban a művész nagyfokú kiszolgáltatottságáról szól, egyfelől a közönség felé, másrészt a szélsőséges érzelmeinek. A Bajazzók nagy nemzetközi szereposztása mellett - orosz, német és litván énekesekkel állítjuk színpadra - amolyan "hírmondóként" benne lesz Szegedi Csaba Tonióként és Kerényi Miklós Máté, aki Beppo szerepét alakítja. A népszerűsítés érdekében azt is kitaláltuk, hogy a bemutató hetében a Kárász utcán artista bemutatóval fogunk kedveskedni Szeged város lakóinak. Nagyon remélem, hogy a közönség bejön majd ezekre az előadásokra, mert nagyon szomorúvá tesz az, hogy az operának csökken a nézettsége. Nem szabad, hogy ez egy ennyire pénzfüggő műfaj legyen, és csak azok élvezhessék, akik státuszszimbólum gyanánt mennek operába. Bárki elhiheti nekem, hogy másként tudunk felébredni, ha szimfonikus zenekarral, igazi énekesekkel őrületeket láthattunk és hallhattunk előző este a színpadon. Márpedig az opera maga a totális gyönyörűség, a lehetetlenség és a csoda...

- ... mint ahogyan az operett is lehet az. A beszélgetésünk elején azt mondta, hogy az Operettszínház nemzeti kategóriába sorolása visszaigazolása annak, hogy "hungarikum értékű műfajt művelnek".  Az pedig akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy Fényes Szabolcs születésének 100. évfordulóján Ön kapta meg az egykori direktorról, zeneszerzőről elnevezett elismerést. Mit jelent önnek ez a legújabb díj?

- Számomra ez azt jelzi, hogy amit létrehozunk, az mások szemében értéket képvisel. Mindig is úgy éreztem, hogy bár én kapom a díjakat, ezáltal azt a csapatot is elismerik, amelyik mellettem áll ezekben a történetekben. Boldoggá tesz, hogy átvehettem a Fényes Szabolcs-díjat, mert szerencsémre még dolgozhattam vele együtt, és egy hihetetlenül friss szellemiségű embert ismertem meg benne, aki nagyon jelentős igazgatója volt ennek a háznak. Amikor azt hirdetem az Operettszínházban, hogy egyrészt folyamatosságra, másfelől pedig megújulásra van szükség, akkor én ebben a Fényes Szabolcs-i szellemnek vagyok a követője. Az pedig, hogy ez a civil kuratórium érdemesnek talált a díjra, számomra annak az elismerése, hogy a Budapesti Operettszínház számos kortárs magyar szerző darabját mutatta be az elmúlt évben. Tehát úgy gondolom, hogy ez a díj nemcsak nekem, hanem az egész színháznak szól.