Salamon

Szabóki Tünde: "Imádok beugrani"

2012.06.10. 06:30

Programkereső

Bár nem címszerepet énekel, mégis a 2012-es Wagner Napok egyik főszereplője Szabóki Tünde, aki beugróként alakítja Erzsébetet a Tannhäuserben, és a Ring három estéjén is fellép. A szopránnal a premier előtt készítettünk INTERJÚt.

- Alig két héttel a Budapesti Wagner Napok 2012-es új bemutatója előtt derült ki, hogy Christiane Iven helyett Ön fogja énekelni Erzsébet szerepét a Tannhäuserben. Bár köztudomású, hogy az énekesek állandóan készenlétben állnak, mégis, különleges alkalom, amikor tényleg beugorhatnak egy produkcióba.

- Január 26-án adtunk egy koncertet a Japán földrengés áldozatai és a Sendai-i koncertterem javára, ahol Fischer Ádám vezényelt, és Kelemen Zoltán, Szegedi Csaba, valamint jómagam énekeltünk részleteket a Tannhäuserből illetve a Ringből. Már ekkor felmerült, hogy ráérnék-e "coverelni" (a cover-szereposztásban tartalék énekes, aki a szerepet és a rendezést is megtanulja, hogy a felkért szólista megbetegedése vagy visszalépése esetén beugorhasson - a szerk). Azonnal igent mondtam, mert imádok beugrani! Életem legszebb beugrása volt, amikor még konzis koromban Purcell Tündérkirálynőjét éneltem a Zeneakadémián. A koncert napján - mit sem sejtve - hatgombócos fagyival a kezemben libegtem be a konziba, amikor letámadtak, hogy "Te fogod este énekelni a főszerepet!" Mire én: "Igen? Akkor adjatok kottát!" (nevet) 

Szabóki Tünde
Szabóki Tünde

- Nemcsak Ön, hanem a Tannhäuser minden szereplője most tanulta az új rendezést - ebből a szempontból tehát viszonylag könnyű helyzetben van. Mire és hogyan tudott mint cover előre készülni?

- Erzsébet két áriáját nagyon sokat énekeltem korábban koncertszerűen, és a Csarnokáriát szoktam vinni meghallgatásokra is, tehát gyakorlatilag akármikor - akár négykézláb is, nem vicc! - el tudom énekelni. A Tannhäuserrel kapcsolatban egyébként jó néhány évvel ezelőtt volt egy álmom: Bayreuthban voltam, James Levine vezényelt, és be kell ugranom. Hebegtem-habogtam, hogy én csak a két áriát tudom. Mire ő: "Nem olyan sok az, ami a kettő között van. Gyorsan átnézzük, minden sarokban lesz egy súgó, menni fog!" Amikor másnap hajnalban felébredtem, patakokban folyt rólam a víz. Elhatároztam, hogy nem kerülhetek ilyen helyzetbe, és azonnal elkezdtem tanulni Erzsébet teljes szerepét. Persze a Tannhäuser a szólam elsajátítása után is tartogathat meglepetéseket, hiszen több változata ismert, és a drezdai, párizsi és bayreuthi verziók némileg eltérnek egymástól. 

- Az alábbi néhány perces werkfilm keveset árul el a Müpa-beli verzióról. Mi az, amit a rendezésről tudni kell?

- Nekem kimondottan tetszik a koncepció, és nagyon megkedveltem a rendezőt, Matthias Oldagot. Amikor megérkezett, teljesen világosan megvolt minden a fejében, és mindössze három nap alatt színpadra állította az egész Tannhäusert. Ez komoly teljesítmény! Vettem már részt olyan produkcióban, amit két hónap alatt sem sikerült felraknia a rendezőnek, és még az utolsó héten sem tudtuk, jobbról vagy balról jövünk-e be. Itt most a Budapesti Wagner Napokon egy nagyon összeszedett, nagyon sokat tudó rendezővel dolgozhatunk. Herr Oldag koncepciója jellegzetesen a deutsches Regietheater (a szerzői utasításokat és koncepciót erőteljesen újraértelmező, Németországban különösen divatos, ún. rendezői színház - a szerk.) vonulatába illik. Ennek személy szerint örülök, mert szeretek - és jól is tudok - olyan keretek között dolgozni, amikor nagyjából megmondják, hogy mit szeretnének látni, és az árnyalatokat én rakhatom föl. Abban az értelemben ugyanakkor nem modern ez a rendezés, hogy például nem zuhanyoznak meztelen férfiak a színpadon, és a rendező nem vár el tőlünk semmi fölöslegeset. Mathias Oldag végig arra törekszik, hogy a lényeget mutassa meg - az ő sajátos szemszögéből. De ebben az értelmezésében semmi kivetnivalót nem találok. Persze azt rettentően sajnálom, hogy a piros ágy nem az enyém, hanem Vénuszé, de ez már legyen az én problémám! (nevet)

Lassú netkapcsolat esetén akár 20 másodpercbe is telhet, mire elindul a próbán készült videó - várja meg türelemmel, érdemes!

- Hogyan értelmezik Erzsébet alakját?

- Erzsébet ebben az előadásban kicsit más, mint szokott lenni. Tizenhétéves forma, dacos lányt alakítok, és ez a fiatalítás határozottan megdobja a szerepet. Nagy szerencsém, hogy pont tizenhét éves a lányom, úgyhogy csak az ő reakcióit, gesztusait kell eljátszanom. 

- A 2012-es Budapesti Wagner Napokon másik három szerepet is alakít, hiszen Ön énekli Freia szólamát A Rajna kincsében, Gerhildét a Walkürben, Az istenek alkonyában pedig a 3. nornát. Hogyan lehet egyszerre ennyi feladatra koncentrálni?

- Sehogyan. Freia szerepére jóformán alig tudtam készülni, ugyanis csak néhány hete hívtak fel, hogy megcsinálom-e, mivel Ildiko Raimondi váratlanul lebetegedett. Gutrunde szólamára is rákérdeztek, de azt már nem vállaltam el - tényleg gyorsan tanulok, de azért nem ennyire! (nevet) Persze amelyik szerepet korábban már énekeltem, azt elég fölfrissíteni, és már lehet is beállni.

- A félig szcenírozott előadásnál legalább olyan fontos - ha nem fontosabb - a karmester szerepe, mint a rendezőé. Milyen Fischer Ádám keze alatt dolgozni?

- Fischer Ádámmal egyszerűen imádok együtt muzsikálni. Nem túlzok: Ádám rámnéz, és tudja, mit akarok énekelni. Ezt tényleg ritkán éli meg az ember. Ráadásul a Müpában nyoma sincs az egyes, az Operaházra jellemző, kevéssé inspiráló körülményeknek.

- Oratórium- és operaénekesként is sok felkérése van, csak az elmúlt néhány hónapban hallhattunk Liszt Krisztus oratóriumában, a Szent Efrém férfikar szólistájaként, és Donna Elviraként is az Operaházban. Melyik műfajban érzi leginkább otthon magát?

- Nem igazán lehet őket összehasonlítani. Egy oratóriumban sokkal jobban le vagyok csupaszítva: ott állok egy szál estélyiben, és csak a hangomra figyelnek az emberek. A színpad becsapósabb, mert ha valaki jól játszik, az sok mindent elfed. De számomra mindkét műfaj egyformán kedves!

Szabóki Tünde
Szabóki Tünde

- Visszatérve a beugráshoz, inkább segít, vagy épp ellenkezőleg, zavaró, hogy a szép számú magyar közreműködő között van olyan kolléga, akivel korábban mást játszottak együtt? Bretz Gábor például az operaházi Don Giovanniban volt a partnere.

- Kimondottan jó érzés Gáborral együtt játszani, mert már ismerjük egymást: nagyjából tudom, hogy a gesztusaimra mit fog reagálni, teljesen függetlenül attól, milyen szituációban kerülünk össze. Most éppen a bácsikám lesz - ez persze teljesen más, mint amikor Leporellóként tette nekem a szépet. A Rajna kincsében is lesz közös jelenetünk, de ott megint más lesz a viszonyunk. A Wolfram von Eschenbachot alakító Lauri Vasarral pedig egy énektanárhoz jártunk Grazban, de csak amikor az első próbán találkoztunk, akkor döbbentünk rá, hogy ismerjük egymást. Ez a zseniális pillanat még jobban hozzájárult biztonságérzetemhez.

-Nem véletlenül említettem az előbb a Don Giovannit: az operaházi sajtótájékoztatón ősszel azt nyilatkozta, nagyon megörült, hogy Mozartot énekelhet, hiszen a pályája egyre inkább a Strauss-Wagner repertoár felé tart. Mi a titka, hogyan tud ilyen, hangilag és zeneileg is eltérő követelményeket támasztó szólamokban egyformán magas színvonalon helytállni?

- Az a szerencsém, hogy hangszeres múltam miatt - először zongora szakon végeztem, és hosszú ideig korrepetitorként is tevékenykedtem - olyan stílusismeretre tettem szert, aminek köszönhetően a legtöbb stílusban otthonosan mozgok. Másfajta stílust igen, de másfajta hangképzést nem hiszem, hogy kívánnának ezek a szerepek.

- Az idei "Wagner-dömping" mit jelent a pályája szempontjából? Megállapodik a német repertoárnál?

- Igazi jugendlich-dramatisch szoprán vagyok, nem sötét, de mindenen átjövő hangú. Ezek a hangok szokták énekelni Elsát, Erzsébetet, vagy Agathét - temérdek szerepet írtak erre a fach-ra. És egy percig nem hiszem azt, hogy drámai szoprán lennék. Ahogy az én drága tanárnőm, Astrid Varnay mondta: "El a kezekkel a nagyon nagy drámai szerepektől!" Abigél vagy Turandot nem nekem való.  Ellenben remekül érzem magam a saját hangfajomban - és így Wagnert tényleg könnyű az én hangommal énekelni!