Emma

Érinthetetlenek: Maffiashow a Kozmixtól a Tankcsapdáig

2012.07.02. 12:10

Programkereső

Maffiózók a hatvanas évekből, zenék és tánc a kilencvenes évekből, múlhatatlan érzelmek, valamint a legmodernebb technika tette látványossá és magával ragadóvá az idei nyár első margitszigeti ősbemutatóját. Az Érinthetetlenek popmusical egyszerre kínál szórakoztató táncos show-t, és elgondolkodtató történetet.

A popdalokra épülő musical műfaja nem új keletű, hiszen világszerte és hazánkban is több ilyen előadás fut sikerrel. Az Érinthetetlenek azonban kissé eltér a Szép nyári naptól vagy az ABBA-musicaltől, hiszen ez esetben nem egy előadó vagy zenekar dalai köré írtak történetet, hanem a már meglévő történethez válogatták össze frappánsan a zenéket. A kommersz diszkóslágertől a nyolcvanas évek rockballadájáig számos műfaj jelen van az előadásban, jelenetváltáskor pedig jazz- és rockdallamok vezetnek át az egyes színek között. Simon Kornél rendezésében azonban a zene mellett a látvány és a jellemformálást egyaránt nagy hangsúlyt kap.  A fellépők többsége összeszokott csapatot alkot, hiszen már évek óta együtt játszanak különböző teátrumokban, produkciókban. 

A válságba került maffiafőnök (Egyházi Géza) nyaka körül szorul a hurok. Nagy döntést hoz, felhagy az amerikai üzlettel és Moszkvába költözik családjával. Lánya (Andrádi Zsanett), aki mit sem sejt apja munkájáról, maradni akar, mert beleszeret a családfőt üldöző rendőrbe (Magyar Bálint). A főnök jobb keze, a magyar származású Colton (Gerner Csaba) egyben rendőrségi besúgó is, barátja Froggy pedig igazi együgyű segéd. Az amerikai álom mindenkinek más. Van, aki valóra váltja, ahogyan Sarlós Fedor, az orosz maffiavezér, és van, aki a kocsmároshoz, Jacques-hoz hasonlóan csak az árnyékában él. Tallér Edina fordulatos történetében remekül kidolgozottak a karakterek, még az epizódalakok is.

Egyházi Géza, akit az elmúlt években leginkább Krolock grófként ismert és szeretett meg a közönség, ezúttal elegáns, félművelt maffiafőnököt alakít. Csíkos öltönyében, gengsztercipőjében erőskezű vezető, mégis gyengéd családfő. Játéka hol könnyed komédiázás, hol megrendítően drámai. Két nagy dala, ahogy az előadás többi betéte is, egészen új értelmezést kap. Első pillanatban komikusnak tűnik egy keresztapa szájából az Eddától A kör, ám Egyházi interpretációja kellő komolyságot és más síkú értelmezést ad a slágernek: a színpad két oldalán és a hátsó részen megtalálható három hatalmas LED-falon lángok csapnak fel, a gengszter a bőrkanapés, íróasztalos nappali közepén magyarázza, hogy jelenlegi életüknek vége, ördögi körben vannak. A látvány, mely a falakon megmutatja New York látképét, sőt olykor még a lelki állapotokat is kivetít, Grátz Márk munkája, az intelligens robotlámpákért és a professzionális fénytechnikáért Madarász 'Madár' János felelt. Az ő összmunkájuknak köszönhetően Crash nagy dala a második felvonásban is hasonló vizuális tobzódás: a családfő irodájában őrlődik, melyik utat is válassza. A tépelődést még hátborzongatóbbá teszi a zöldes-vöröses megvilágítás. A P. Box rockhimnusszá avanzsált A Zöld, a Bíbor, és a Feketéje a maghasonlott maffiafőnök szájból még inkább a lemondás, a becsületesség és az újrakezdés lendületét hordozza. Egyházi Géza orgánuma tökéletesen illik a rockballadákhoz, ahogy kifogástalan a könnyedebb dalokban is.

Ilyen popos zenei betét például 2001-ben gigaslágernek számító Hajnal a Groovehouse-tól. Apa és lánya hatalmas veszekedés után elválnak. A lány, Hanna, rájön, ki is az ő hőn szeretett apja, miközben anyja (Fehér Adrienn) megtudja, férje megcsalta a szobalánnyal. Czomba Imre az egyszerű hangzású dalt tercetté formálta és a többihez hasonlóan nagyszerű érzékkel áthangszerelte. Fehér Adrienn, aki a feleséget, Suzant alakítja, ekkor, a második felvonás elején énekel először. A harmadik szólamot hozva is leénekli partnereit. Az előadás első részében unatkozó asszonyként látjuk, mindaddig, míg Maria, a szobalány naivan fel nem fedi előtte, hogy gyermeket vár gazdájától. Ekkor felszínre tör szenvedélye, büszkesége és tartása. A sírig kitartó feleség nagy vallomása megrázó, Demjén Ferenc Hogyan tudnék élni nélküled című dalával. A színésznő nagy ívű, árnyalt alakítása mellett hibátlanul énekel. A drámai pillanatok élét pontosan időzített helyzetkomikum veszi el. Az anya összeomlását - a meg nem született gyermekéért szóló dala, a Kimnowak Gyémántja - például Horváth Erika sziporkázó buta mexikói szobalány alakítása ellensúlyozza.

A modern Rómeó és Júlia történet két főhőse, Nick és Hanna, gyermekien évődnek, majd a többi fő alakhoz hasonlóan nagyot fejlődnek. Andrádi Zsanett, aki az előadást producerként is jegyzi, az énekes részekben kifinomultabban játszott, mint a prózai jelenetekben. Furcsának tűnt Magyar Bálint felnőtt, határozott, ám esetenként sablonos hős szerelmes rendőrfőnöke mellett eleinte durcás, szenvelgő szerelmes tini, de az idő előrehaladtával karaktere érettebbé válik, ami jót tesz játékának is. Duettjeik érzelemmel és gyengéd rezdülésekkel telítettek: Tiltott szerelem, Minden most kezdődik el. Hanna egyik legemlékezetesebb dala, szerelmi vallomása, ultimátuma, Katona Klári Miért nem próbálod meg velem? című balladája. Magyar Bálint a tiszta, becsületes rendőrt formálja, aki két tűz között szenved. Kollégái azonban a legzordabb pillanatban belépve elárulják neki a megoldást: Nincs nő, nincs sírás. Sub Bass Monster klasszikusát karibi karnevál hangúvá hangszerelték, és komoly fizikai erőnlétet igénylő koreográfiát kreált hozzá Fincza Erika. A táncok, bár néhány esetben indokolatlanul hosszúnak tűnnek, idézik a nyolcvanas - kilencvenes évek mozgás stílusát, energikusak és látványosak.

Az Érinthetetlenek ziccerszerepe kétségtelenül Józsa Imrének jutott. Sarlós Fedor, az orosz maffiafőnök látványos és csattanós belépője az előadás egyik fénypontja. Az orosz népviseletbe öltözött táncosok közt megjelenik Fedor, majd a népdalból hirtelen átvált az AD Stúdiótól megismert Álmaimban Amerika soraira. Felesége, Fekete Linda kiváló orosz akcentussal trampliként toppan be, csiricsáré ruhában, zoknit húzva a szandálba. (A hatvanas és a kilencvenes éveket egyaránt idéző jelmezek Földi Andrea munkái.) Józsa parádésan hozza az álmát megvalósító chicaóii családfőt, fesztelen játékában minden poén a helyén van.

A darabban a remek zenei felépítés mellett a prózának is nagy jelentősége van. Gerner Csaba, aki Crash jobb keze, csupán az előadás végén robban be dalával. A kettős ügynök összetett karakter: hatalomra vágyó aljas csaló, akit Gerner kemény hanghordozással, vagány mozgással, behízelgéssel fest meg. A főnök bukása után ő kerül a vezetői székbe, teljesült az ő amerikai álma. A Tankcsapda Agyarországában megfogalmazza, ő lett a fegyver és a törvény. Ám ez az álom is törékeny, ahogy a többieké is. A mű legbölcsebb figurája, az utcaseprő, Janik László, aki a címadó dalban leszögezi, senki sem érinthetetlen.  Ő képviseli az erkölcsi felsőbbrendűséget, habár az aszfaltot sikálja "csilli-villire". Hozzá hasonlóan álmokkal teli érkezett az új világba Jacques, a mulatós, akinek nagy dala az előadás legmegrázóbb vallomása. Pálfalvy Attila szinte eszköztelenül, szétvert kocsmájában térdre rogyva adja elő a Hol van a szó-t a Pokolgéptől. Bársonyos hangja, megrendítő előadásmódja maradandóvá teszi a sorokat: "Szeretném, azt hinni, hogy csodák vannak még,/A szívekben felolvad a jég./Ó, szeretném, ha nem lenne hazugság,/ha egymáshoz nyíltan szólhatnánk!". Üde színfoltja az előadásnak az érzékien táncoló Trokán Anna és a bumburnyákot felszabadultan alakító Békefi László kettőse.

Az Érinthetetlenek ismét olyan magyar mű, mely optimizmusra adhat okot, bizonyítva azt, hogy kőszínházi háttér nélkül is lehet professzionális előadást létre hozni. A margitszigeti bemutató a szórakoztatás mellett azonban komoly kérdéseket is felvet, melyekkel a mindennapokban is szembesülhetünk: megcsalás, a választás kényszere, drogok, erőszak, ám mindezt élvezhetően és érthetően teszi. (Már csak azt reméljük, hogy a nézők is felnőnek a szabadtéri színházak erősödő profizmusához. Hangos vihogás, zenét túlkiabáló beszélgetés és sörért felugrálás helyett a szabadtéri helyszíneken is képesnek kell lenni megőrizni a nézői méltóságot, valamint a színház, az alkotók és az egymás iránti tiszteletet.)