Eufrozina, Kende

Jekyll és Hyde: "Egy őrült mindig formát bont"

2012.07.03. 18:41

Programkereső

A címbeli sort énekli a kórus a Dóm téri színpadon. De nem ezért van mindenki kezében a vasárnap délutáni kánikula ellenére fekete esernyő. PRÓBARIPORT

Hanem mert a Jekyll és Hyde című musical próbáján vagyunk - és ezt bárki könnyedén megállapíthatja, aki a próbaruhás közreműködőkre néz. A színészek és a táncosok közül sokan fekete vagy piros pólóban vannak, s ezen az áll: 1213, Jekyll & Hyde The Musical, a hátukon pedig az érdeklődők végigolvashatják a Győri Nemzeti Színház következő évadának premierjeit. A produkció ugyanis a Szegedi Szabadtéri Játékok és a győriek koprodukciójában valósul meg, s ezért könnyű a mozgás adaptációja, és ezért nincs probléma Kentaur hatalmas - egyébként fekete-piros - díszletével, hiszen az Szegeden és Győrben is passzol a méretekhez. Sőt, ahogy a hozzáértők mondják, a Dunántúlon még valamivel nagyobb is a színpad...

A produkció gyakorlatilag készen érkezett ide, a győri próbaidőszakot egy házi főpróba zárta, majd jó egy héttel a bemutató előtt érkezett a csapat Szegedre. A főszerepet játszók, Molnár László, Janza Kata és Tunyogi Bernadett a 2001-es magyarországi bemutató óta fémjelzik a Jekyll és Hyde hazai előadásait. A próbaszünetben az Emma Carew-t alakító Tunyogi Bernadettel idézzük fel a több mint tíz évvel ezelőtti eseményeket, a darabbal való találkozást:

- Épp a Hello, Dolly! című darabot játszottam az Operettszínházban, és a büfében ültem, amikor odajött hozzám Molnár László, akit akkor még nem ismertem. Elmondta, hogy látott több szerepben, és szeretné, ha meghallgatnék egy CD-t, illetve szeretne meghívni ennek a produkciónak a meghallgatására. A Jekyll és Hyde volt a CD-n. Elájultam a zenétől, és nagy örömömre kiválasztott Emma szerepére. Részemről nagy várakozás előzte meg a próbafolyamatot és a bemutatót, mert nekem az volt az első vidéki kiruccanásom. A Színművészeti alatt az Operettben voltam gyakorlaton, majd ott kezdtem a pályát, aztán Németországban dolgoztam, ismét visszamentem az Operettszínházba, és izgalommal vártam, hogy milyen lesz egy új helyen, egy új közösségben dolgozni. Nagyszerű csapat alakult ki a Musical Színházban, igazi barátságok alakultak ki, sokakkal azóta is tartjuk a kapcsolatot, és hármónkon kívül is vannak olyanok, akik abból a produkcióból kerültek ide, a Dóm térre, illetve Győrbe. Az viszont, hogy Katával és Lacival ismét együtt játszhatunk, nagyszerű érzés, mert egy szemvillanásból értjük egymást. Igazi jutalomjáték.

- Térjünk még vissza egy picit a darabhoz. Mi fogott meg benne?

- Amellett, hogy csodálatos a zene, nagyszerű slágerek vannak a darabban, leginkább az fogott meg, hogy micsoda követelmény elé állítja a férfi főszereplőt. Zseniális ötlet a Stevenson-féle kisregényt úgy dramatizálni, hogy nem két színészre írja Jekyll és Hyde szerepét, ugyanakkor hatalmas feladat ezt a színpadon hangilag is megjeleníteni.

- Eltelt a premier óta jó tíz év, de az előadást azóta is játszottátok kisebb-nagyobb szünetekkel. Miben lesz más ez a felújítás?

- Azt hiszem, nem fog csalódni az sem, aki már látta az előadást, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Győri Nemzeti Színház jóvoltából Kentaur fantasztikus díszlete került körénk, ami Tordai Hajnal jelmezeivel kiegészítve impozáns látványvilágot ígér. A helyzetek, a konfliktusok természetesen nem változtak, a rendező feladata „mindössze" annyi volt - mondom ezt idézőjelben persze -, hogy ebbe belehelyezze az elkészült produkciót.

- Az alakítások alapjaiban nyilván nem változnak, de gondolom, hogy a mostani Emma egy kicsit mégis más lesz a 2001-eshez képest.

- Régen is értettem, ki ez a lány, miért teszi azt, amit tesz, de azt hiszem, mostanra ért meg bennem a szerep. Azt mondják a nagy öregek, hogy a tehetség nem elég. Akkor leszel igazán jó a színész, ha sok mindent megélsz - mondta nekem egy tanárom. Nagy különbség nincs a tíz évvel ezelőtti és a mai Emma között, de a mondatok mögött élettapasztalat mégis mássá teszi a karaktert.

Bernadett negyedik alkalommal énekel a Dóm téren, azt mondja, felemelő érzés ezen a színpadon, ennyi néző előtt játszani. Különlegesnek és a műfaj értőjének tartja a szegedi közönséget, akik elé nem lehet úgy kiállni, hogy az alakításban ne tökéleteset nyújtson. Ám amellett, hogy óriási igénybevétel - már csak a hőmérséklet miatt is - az itteni munka, a város hangulata miatt egy kicsit olyan, mint egy nyaralás.

Miközben a színpadon levők a térformákat gyakorolják, a hangosítás specialistái azon dolgoznak, hogy ne csak a látvány, de a hallvány is monumentális legyen. (A tudósító a poénért elnézést kér, de úgy tűnik, neki is van egy rosszabbik, igaz, csak az olcsóságra hajló, Robert Louis Stevenson teremtményéhez képest kevéssé démoni énje.) Molnár László rendező, aki Szegeden majd a kettős címszerepet is alakítja, egyelőre a nézőtérről, mikrofonnal a kezében instruál: "Kezd alakulni az éneklés! - állapítja meg, majd a szólambeli problémákra utalva, a miheztartás végett hozzáteszi: - Tessék olyan zseniálisan énekelni, mint a teremben!"

A darabeli szöveget kissé módosítva "Itt tartunk a történetben" - illetve tartottunk vasárnap este. Azóta megérkeztek a rockzenekari szekcióval kibővített győri szimfonikusok és a jelmezek is, és már csak négyet kell aludni az első Szabadtéri-premierig.

Így épült a díszlet

És így köszöntötték a születésnapját ünneplő rendezőt a társulat tagjai