Hedvig

Újrafazonírozott Szerencsés flótás

2012.08.02. 14:41

Programkereső

Az 1955-ben bemutatott, és azóta elfeledett operett augusztusban Csipkerózsika-álmából éled újjá a Városmajorban. Lehet-e, kell-e belőle kortárs darabot írni?

Az ötvenes években olyan magyar operettek születtek, mint az Aranycsillag, a Palotaszálló, a Csínom Palkó, a Szelistyei asszonyok, az Állami áruház, a Boci-boci tarka, a Két szerelem, a Párizsi vendég, a Szabadság, szerelem, a Valahol délen..., a Kard és szerelem, a Bástyasétány 77, a Vők iskolája, a Három tavasz. Elenyésző kivétellel csak a premierjeiket jegyzik a színházi almanachok, szinte mindegyikük története a korhoz kötött: villany bevezetése előtt álló falu dolgos munkásokkal és retrográd reakciósokkal, ugyanez a leosztás egy állami nagyáruházban, egykori kastélyból átalakított SZOT-üdülőben nyaraló munkások hétköznapjai, lakodalmi feketevágás a matyóföldi faluban, a bő terméshozam betakarítása előtt álló állami gazdaság segítséget kér az aratáshoz a szomszéd bányászoktól, az emigráns magyar zeneszerző és a disszidens lokáldizőz kalandjai Dél-Amerikában, a lakáskiutalás viszontagságai.

A Szerencsés flótás is ennek az évtizednek a terméke. Bemutatója 1955. március 23-án volt a Fővárosi Kis Színpadon, a Vidám Színpad Kamaraszínházában. (További bejegyzést nem is találunk a darabból a Színházi adattárban.) A szöveget Békeffy István és Szenes Iván írták, a zenét Fényes Szabolcs komponálta. Az előadást a színészként is ismert Horváth Tivadar rendezte, a produkcióban Pongrácz Imre, Madaras Vilma, Kabos László, Lorán Lenke, Kazal László, Alfonzó, Turay Ida, Benedek Tibor, Anday Béla, Viola Mihály, Fehér György, Réti Katalin, Forgács László közreműködtek. "A cselekmény egy fodrászatban és a Csalogány nevű budai étteremben játszódik. A finom humorú korrajz szerelmi egymásra találásokról, lottónyereményről, a munkás hétköznapokról és a jól megérdemelt szórakozásról mesél. A pörgő párbeszédekből helyenként ugyan átsejlenek a hatvanas évek, de a szöveg egészében meglepően mai hangzású" - szól a Budapest Bár zenészei, a HOPPart Társulat, a Katona József Színház és a TÁP Színház színészeinek közreműködésével készülő előadás ajánlója. Arról, hogy mennyire áll meg a lábán a történet, és milyen beavatkozásokra volt szükség ahhoz, hogy ne egy poros, kopogó szövegű sztori vagy negédes nosztalgiadarab, kortárs operett kerüljön a közönség elé, Sebők Bori dramaturggal beszélgettünk.

- Ez egy könnyű, nyári történet, a kor társadalmi és politikai helyzetére való különösebb utalások nélkül. Két szerelmespár, egy fodrászüzlet, egy Csalogány nevű étterem kerthelyisége, és egy lottófőnyeremény - ennyi. Kicsit olyan mintha nem is az 55-ös Magyarországon játszódna, hanem egy külső, zavaró tényezőktől hermetikusan elzárt idilli világban. Egy dolgot leszámítva, amely minden kor minden emberének központ problémája: ez pedig a pénz és méginkább a pénztelenség. Mi erre a szálra rá is erősítettünk. Izgalmas még a darabban, hogy a Péter nevű főszereplőt, akit Fekete Ernő alakít, nem a külső körülmények összejátszása, hanem saját maga, a félelmei és gátjai akadályozzák, abban hogy beteljesítse vágyait és boldogan élhessen szerelmével. Azt képzeli, hogy Ilonka, az imádott manikűrös lány nem szereti őt. Pedig szereti. Péter parázik és gyanakszik, tudat alatti látomásai vannak, amelyek az előadásban életre is kelnek. A konfliktus tehát a valóság és egy paranoiától eltorzult képzeletvilág ütközésében feszül. Ez volt az első, ami megfogott minket a darabban, ezen a nyomon indultunk el. Természetesen belenyúltunk a szövegbe annak érdekében, hogy egy mai néző számára is működjön a humora, és hogy kidomborítsuk azokat az aspektusait, amelyeket izgalmasnak találtunk. Az eredeti darabban vannak olyan mondatok, poénok, amiken ma már egyáltalán nem tudunk nevetni hiányzik mögülük a kontextus, más a beszédmód, vagy egyszerűen nem jók. Ezek helyett mai vicceket, poénokat kerestünk. Vagy éppen a jellegzetes mondatokat meghagyva és ironikusan felmutatva idézzük meg a kort - magyarázza Bori.

A Szerencsés flótás 2012-es változatában az áthangszerelt zene és a zenekar is dramaturgiailag integránsabbá válik, és az előadók, a Budapest Bár zenészei is komoly súlyt kapnak: nem csak kísérik az épp éneklő színészeket vagy a Gergye Krisztián koreográfiájára táncoló táncosokat. A zenészek kisebb szerepekben is feltűnnek, és a három énekes Német Juci, Behumi Dóri és Kollár Laci színészként is megcsillantja tehetségét a produkcióban. Az előadás azzal is reflektál a színházi helyzetre, hogy megjelenik benne egy , kor jellegzetes figurája, akit Fekete Ádám játszik. Ádám, egy mozgássérült fiú, aki a TÁP varieték visszatérő szereplője, hihetetlen színpadi erővel, bájjal és humorral képvisel egy mai nézőpontot. Alakja izgalmasan kapcsolódik a főhős figurájához is. Az ő egészséges önértékelése és kiállása ellenpontozza Péter dadogását és önkorlátozó mechanizmusait.

Adódik a kérdés, hogy a zenészek és a színháziak hogyan kommunikálnak, mennyire értik egymás nyelvét, mennyire azonos vagy eltérő a próbamódszerük. Bori elmondásából kiderül, hogy az olimpia kulturális eseményeit is megjárt zenészek és a színészek összecsiszolódására több idő kellett. A zenészeknek, akikkel egyébként nagyon élvezetes volt a közös munka, meg kellett szokniuk hogy a színházban másféle pontosságra és ismétlésre van szükség, mint az ő próbáikon, hogy itt több dologra, nemcsak egymásra, hanem a színházi jelekre is figyelniük kell, és ez sokszor mechanikus vagy unalmas. Megerősíti azt a feltételezésemet, hogy a két társaság más nyelvet beszél, de mivel Vajdai Vilmos rendezése zenei szerkesztésű, effektek, ismétlések tarkítják, és néhol a szöveget is zeneként fogja fel, szerencsésen találkozott a színháziak és a zenészek világa.

A végeredmény augusztusban három estén látható a Városmajorban, aki esetleg lemarad róla, ősztől a Thália Színházban nézheti meg a slágerekkel teli darabot. A sokféle helyről érkező előadók minden bizonnyal érdekes összetételű közönséget eredményeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lesz poén, ami ne találna célt.