Előd

Megjelennek Schlingensief emlékiratai

2012.08.28. 11:08

Programkereső

A tervezetthez képest szűk egy hónappal később, október 8-án jelenik meg a 2010-ben elhunyt operarendező Tudom, én voltam című könyve.

A könyv beszámol Christoph Schlingensief oberhauseni gyermekkoráról (a szülőváros egyébként ezen a nyáron utcát nevezett el a rendezőről), szól a filmes projektekről, a berlini és a bécsi művészeti életről és nem utolsó sorban bayreuthi tapasztalatairól, ahol Parsifal-rendezése - még Wolfgang Wagner igazgatása idején - nagy feltűnést keltett.

Christoph Schlingensief német színész, rendező, filmes és akcióművész, aki provokatív rendezéseivel hívta fel magára a figyelmet, 1960. október 24-én született Oberhausenben. Münchenben német-, filozófia- és kultúrtörténet-tanulmányokat végzett. Egyetemi évei alatt készítette el első rövidfilmjeit, majd a ZDF-nél dolgozott, és 1989-ben leforgatta első játékfilmjét. 1993-ban a berlini Volksbühnén rendezett A CDU 100 éve - Játék határok nélkül című produkcióval ismerte meg nevét a színházi világ. 2004-től váltak rendszeressé operarendezései. 2009-ben a Berlinale zsűritagja volt.

Christoph Schlingensief előző kötete
Christoph Schlingensief előző kötete

Az 1998-ban megalapított Chance 2000 nevű pártjával a politika és a művészet közti határt kérdőjelezte meg: a négymillió német munkanélkülit arra buzdította, hogy a Wolfgangsee tóban egyszerre fürödjenek, és Helmuth Kohl nyaralójához ússzanak. Az akciót az akkori salzburgi polgármester betiltotta.

2000-ben a Bécsi Ünnepi Hetekre egy konténert állított fel, amelyben menedékjogot kérők élték mindennapjaikat, és a nézők a Big Brother mintájára kiszavazhatták a számukra legkevésbé szimpatikusat, akinek el kellett hagyni az országot. Saját színpadi szövegei mellett jelentősek Elfriede Jelinek-rendezései (Bambiland, Attabambi-Pornoland). A Volksbühne mellett a zürichi Schauspielhausban, a bécsi Burgtheaterben, a berlini Maxim Gorkij Színházban dolgozott. Bayreuthban színre vitte a Parsifalt, Brazíliában A bolygó hollandit, Moritz Eggert Freax című operáját a Beethoven Fesztivál keretében Bonnban. Első alkalommal Schlingensief rendezte Walter Braunfels Jeanne d'Arcról szóló művét a Deutsche Operben Berlinben, míg az ottani Staatsoperben Jens Joneleit Metanoia című operájának ősbemutatója (ezt azonban már nem ő fejezte be) fűződik az ő nevéhez. A Berlini Állami Operaház 2010-es nyitóelőadását már nem vállalhatta, ahogy budapesti munkáját, Nono Türelmetlenség című operájának színrevitelét sem, mert a tüdőrák - amelynek stációit is rögzítette filmen és a naplóban - 2010. augusztusban elvitte.

2008-ban diagnosztizálták nála a tüdőrákot. Betegségéről bestsellert írt (illusztrációnkon ennek a borítója látható), feleségül vette barátnőjét, operafalu-projektjét nagy energiákkal szervezte, számos terven, köztük a 2011-es Velencei Biennálé német pavilonjának tervein gondolkodott.

Tudom, én voltam című kötet, ami egy napló, 150 ezer példányban jelenik meg október 8-án, annak az évfordulóján, hogy az Operafaluban megkezdte működését a művészeti iskola. Az afrikai operafalu alapkövét 2010 februárjában helyezték el Ouagadougou település mellett. Az új épületben van az iskola, ahol filmes és zenei tanulmányokat folytathatnak a diákok, előadásra és műhelymunkára alkalmas tereket alakítanak ki, később operafesztivált rendeznek majd, valamint helyet kap egy egészségügyi intézmény is. A kezdeményezés a 2010-es müncheni operafesztiválon is középpontba került, sőt a tavalyi évadzáró bayreuthi előadáson is adakozhattak az operafalu javára.

A spirális alakú, októberben megnyíló épület tervezője a Berlinben élő, Burkina Fasó-i származású építész, Francis Kere, kezdeményezője pedig a 2010-ben elhunyt rendező, Christoph Schlingensief, akinek halála után a svéd Henning Mankell vette át az irányítást. Mankell színészként, színházi rendezőként, krimiíróként, valamint egy mozambiki színház, a Teatro Avenida alapítójaként ismert. A Goethe Intézet és a német Szövetségi Kulturális Alap által támogatott projekt keretében otthonra lelt egy iskola, ahol filmes és zenei tanulmányokat folytathatnak a diákok, előadásra és műhelymunkára alkalmas tereket alakítanak ki, később operafesztivált rendeznek majd, de lesz egy egészségügyi intézény is a falak között.

A projekt első fázisának elindulásához az ismert mecénás, Peter Raue hetvenedik születésnapján gyűjtötték össze a százhúszezer eurót. Mintegy kilencszáz vendég vett részt az eseményen, ők adták össze a summa felét, egy, a nevét eltitkoló adományozó pedig hatvanezer eurót utalt át a számlára. Ezzel biztossá vált Lango faluban az építkezés mintegy félmillió euróba kerülő első fázisa.

Schlingensief özvegye, Aino Laberenz az iskola megnyitása kapcsán elmondta, hogy a következő hat évben ötven-ötven helybéli fiú és lány tanulhat az operafaluban, a cél az, hogy elsajátítsák a művészi függetlenség kifejezését. Hangsúlyozta, hogy az iskola kiindulópontja Schlingensief ötletének: azt jelképezi, hogy az operafalu művészeti olvasztótégely, a hagyományos európai magas kultúra és az afrikai kultúra találkozása, azt érzékelteti, hogy a különböző kultúrák egyenrangúak.