Vendel

Színikritikusok Díja 2012: A legjobb zenés-szórakoztató előadás

2012.08.30. 07:45

Programkereső

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta a 2011/2012-es évad legjobbjainak névsorát. A díjátadóra szeptember 16-án kerül sor a Nemzeti Színházban. A gála műsorvezetői Kocsis Pál és Molnár Piroska, rendezője Znamenák István. Az elkövetkezendő napokban górcső alá vesszük az egyes kategóriák jelöltjeit. Ön szerint ki a legjobb? Szavazzon!
Színikritikusok Díja
Színikritikusok Díja

Bolha a fülbe - Radnóti Színház - rendezte: Mohácsi János

Georges Feydeau 1890-ben kezdte el a nagy francia vígjátékíró elődök műveinek módszeres tanulmányozását, majd azokból ihletet (és technikai tudást) merítve megírta Champignol malgré lui című vígjátékát (Hamvai Kornél átiratában: A tartalék tartalékos), amivel nemzetközi nevet szerzett magának. Mintegy hatvan komédiájának nagy része bepillantást enged a párizsi félvilági életbe, és közös jellemzőjük a rafinált cselekményvezetés, a szellemes párbeszédek, a félreértések és különös egybeesések végtelen láncolata.

Minden sikere ellenére Feydeau szomorú véget ért. Válása, nagyvilági, pazarló életmódja (a Maximban például saját asztalt tartottak fönn számára), játékszenvedélye miatt súlyos anyagi gondokkal küszködött, míg végül szifilisz okozta idegrendszeri sorvadás miatt zavart elmével halt meg 1921-ben, 58 éves korában.

A rendezőt megkérdeztük arról, hogy amit másodszor rendez - hiszen a művet Kaposváron már színre vitte egyszer -, vajon érdekli-e annyira, mint először. A válasza a következő volt: "nem egy levetett kabátot akarok rájuk fölrángatni. S hát az is izgalmas, hogy másodszorra mit találok meg. Nyilván az a fajta öröme nincsen meg az embernek, mint elsőre, azonban ez a másodszori sem egy méltatlan öröm, pláne, amint látni, hogy az adott társulattal sikerült valamit átlépni. S tudod, a valaha volt Istenítéletből ment huszonhárom, föl is vette a magyar tévé, csakhogy a szalag elveszett - ugyanakkor abban a munkában rengeteg energia és tartalom van, amit nem hajítok el csak azért, hogy ne legyek ciki. Nem tartom kínosnak, hogy a valaha belefektetett erőből egy másik társulattal is dolgozzunk."

Bolha a fülbe - Radnóti Színház
Bolha a fülbe - Radnóti Színház

A csárdáskirálynő avagy 1916 - Vörösmarty Színház, Székesfehérvár - rendezte: Mohácsi János

"Ahogyan az operett egykor az Osztrák-Magyar Monarchia polgárának önértelmezési kísérlete volt - természetesen úgy, hogy a szórakoztató funkciója miatt nem kérhetjük szigorúan számon rajta a realista narratívát -, úgy Mohácsi a rendszerváltozás utáni magyar romlás virágait kötötte egy csokorba, és azt prezentálta kaposvári, majd a tévé jóvoltából az országos nagyérdeműnek. A nép azonban köszönte szépen, de nem kért a két alapszövegből összegyúrt és rendezői, dramaturgi (Eörsi István), társulati kiegészítéssel létrehozott Csárdáskirálynő 1916-ból, mi több: azt inkább kikérte magának.

Hogy ma is égnének-e az MTV vonalai, mint egykor, nem tudom - őszintén szólva kétlem, hogy ma eléri-e az ingerküszöböt egy színházi közvetítés -, mindenesetre az biztos, hogy Mohácsi nem váltott irányt. Nem remake-et rendezett, bár ahogyan Khell Zsolt díszletében Kaposváron a kaposvári, úgy Székesfehérváron a székesfehérvári színház folytatódik a színpadi orfeumban, a szövegváltozat tulajdonképp azonos, mindössze néhány új poénnal egészült ki, Imre Zoltán koreográfiáját erősen - és vállaltan - használta Tóth Richárd, maradt a múlt század díszmagyarkodás a jelmezekben - a női hátakat ízléses erotikával, finoman szabott ruhákban mutató Remete Kriszta váltotta Cselényi Nórát -, Kerényi Gábor ezúttal is magabiztosan dirigálta a tempókat, és maximálisan a zenei dramaturgia mentén dolgozott" - írtuk az előadás kapcsán.

Arról, hogy a fehérvári keserűbb lett-e, mint a kaposvári Csárdáskirálynő , a rendezőt is megkérdeztük. "Gyanítottam, hogy másfajta lesz, nyilván elsősorban azért, mert másokkal dolgoztunk. A feladat pedig nem az volt, hogy az ötvenéves szomorúságunkat ráerőszakoljuk a nézőkre, hanem a sztorit kellett konzekvensebben végigvinnünk. Aztán egy színpadon ahány színész van, annyi kézbe van letéve az igazság. Tehát a próbák során derül ki, ki mit bír el, kinek mi áll jól, és ebből kerekedik ki az egész - ilyen értelemben nem is lehet előre elhatározni, milyen lesz egy előadás. Annak persze örültem, hogy itt több idő jutott a harmadik felvonásra, mert Kaposváron a bemutató hét keddjén rendelkeztük a harmadik felvonást, s a táviratot hozó biciklisfutárral sikerült jól elvarrni ezt az egészet. De nagy koncepcionális változás nem volt benne - bár bujábbra, szexuálisan túlfűtöttebbre gondoltam csinálni, ha mondjuk sikerült volna a Nemzetiben színpadra állítani, ahol akár erre is felkészült társaság van, de ettől megóvott az Operettszínház" - fogalmazott Mohácsi János.

Csárdáskirálynő - székesfehérvári Vörösmarty Színház
Csárdáskirálynő - székesfehérvári Vörösmarty Színház

Musik, musikk, musique - Katona József Színház-Művészetek Palotája-Budapesti Tavaszi Fesztivál - rendezte: Pelsőczy Réka

"Fehér bőröndökkel abszolvált felvonulás keretezi az előadást: a húszas-harmincas évek, tehát a kabaré, a zenés színház nagy időszakát felelevenítők koffereikkel törtek be a félköríves, lépcsős pulpitus előtti térbe, majd a koffereket egymás mellé emelik, és azokra a dalokkal megidézendő városok nevét vetítik. A pulpituson foglal helyet a jazz-zenekar olyasféle összeállításban, amilyenben még a mi nagyjaink, például a dobos Beamter Bubi is játszott; nem bigband, de már nem is kamarazenekar: szeptett. A remek, fantáziadús zenét abszolváló együttesnek - Márkos Albert vezette a csellója mögül - ezen az estén a legkiemelkedőbb tagja a dobos G. Szabó Hunor volt, aki szólókkal is kísérte a fellépőket. Az orfeumbelsőre játszó színpadképet (tervezője: Cziegler Balázs) a fények és a háttérvetítések módosítgatják, alakítják: a zenekar olykor mintha egy andalító hajókiránduláson vezette volna fel a dalokat (ekkor még egy kis hajó is átvitorlázott a színen), olykor egy fülledt klubban, olykor egy vad orfeumban (hol minden megengedett), olykor meg mintha a görög sziklák üdvös hűvösében (hol egy asszony a meredélyhez kihúzódva járt lenge öltözetben).

Valóban ilyen lehetett a kor orfeuma, az Arizona, a Medgyasszay Vilma nevével reklámozott helyek, a Bonbonnière (ma Művész mozi), a Somossy Orfeum (ma: Budapesti Operettszínház), a Pruggmayr, majd Herzmann, a több helyen is működő Folies Caprice. Mindegyik nevéből kitűnik az akkori Budapest nemzetközisége: volt benne nem kevés francia, román, osztrák vagy svéd. A Katona színpadán elővezetett show-varieté - ez a rendező Pelsőczy Réka műfaji meghatározása - a nagyvárosokban virágzott, és ez, a húszas évek volt a nagyvárosban robbanásszerű fejlődésnek kezdete" - írtuk kritikánkban.

Música, musique, musik (Katona József Színház)
Música, musique, musik (Katona József Színház)

Legyen Ön is színikritikus - szavazzon!