Cecília

Az utolsó primadonna

2012.11.24. 14:25

Programkereső

Házy Erzsébet sokoldalú művész volt, gazdag színezetű szopránhanggal és érthető szövegkiejtéssel. Harminc éve hunyt el korának egyik nőideálja.

Pozsonyban született 1929. október 1-jén. A Nemzeti Zenedében kezdett zongorázni, majd magánúton énekelni tanult, pályáját a Magyar Rádió énekkarában kezdte. 1951. augusztus 1-jén szinte előképzettség nélkül lett tagja a Magyar Állami Operaháznak, a Gördülő Opera egy ózdi előadásán, a Rigoletto apródjaként debütált. Már ekkor feltűnt gyönyörű hangja, attraktív megjelenése és kiváló színészi készsége.

Kezdetben lírai szerepeket kapott, a hatvanas évektől drámai szerepkörben is nagy sikerei voltak, s jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában is. Sokat vendégszerepelt, a világ számos operaszínpadának szívesen látott vendége volt. Legnagyobb sikere a Manon Lescaut címszerepe volt Ilosfalvy Róbert partnereként, a Lamberto Gardelli által 1961-ben betanított és többször vezényelt előadáson, alakítását még ma is az évszázad Manonjaként emlegetik. Csajkovszkij Anyeginjéből Tatjanát a moszkvai Bolsoj színpadán is elénekelte, méghozzá orosz nyelven, a helyes kiejtés elsajátításában akkori férje, Darvas Iván segítette.

Házy Erzsébet
Házy Erzsébet

Ritka érzéke volt a XX. századi zenedarabok cinikusabb személyiségeinek megformálásához: énekelte a Menyasszonyt Szokolay Sándor Vérnászában, a Lányt Mihály András Együtt és egyedül című művében, Lysistratét Petrovics Emil alkotásában és Évát Az ember tragédiája című Ránki György-operában. Az Erkel Színház előadásain nagyoperettekben is bemutatkozott, kiderült, de a mozivásznon is bemutatkozott: nagy sikerrel szerepelt a Felfelé a lejtőn (1957), az Új Gilgames (1963) és a Gerolsteini kaland (1957) című filmekben is.

Házy Erzsébet szerves egységbe kovácsolta az éneket és a színészi teljesítményt, előadásmódjában igazi emberi szenvedély izzott, hús-vér emberi sorsokat teremtett az operaszínpadok stilizált világában. Kimagasló művészi alakításaiért 1963-ban Liszt-díjat kapott, 1968-ban Érdemes Művész címmel tüntették ki, 1970-ben Kossuth-díjban részesült, 1968-ban Érdemes, 1976-ban Kiváló Művész lett. Budapesten halt meg 1982. november 24-én. Mihály András zeneszerző, a Magyar Állami Operaház akkori főigazgatója a következő szavakkal búcsúzott az 53 évesen elhunyt énekesnőtől: "Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Állami Operaháznak."

Puccini Manon Lescaut-jában Ilosfalvy Róberttel