Friderika

Bánfalvy Ági: "Ezt a darabot az édesapámnak ajánlom"

2013.01.18. 07:03

Programkereső

Nincs olyan magyar néző vagy olvasó, akinek az árkodi Matula Leánynevelő Intézet komor hangulata ne lenne ismerős. Az Abigél című színdarabot Szikora János rendezésében nyáron mutatták be a Városmajori Szabadtéri Színpadon, október óta pedig az Uránia mozi színháztermében látható. Az előadás producere az 1978-as tévésorozatban Torma Piroskaként ismertté vált Bánfalvy Ági színésznő, aki ezúttal Horn Mici bőrébe bújt.

- A magyar nézők többségének még ma is ön Torma Piroska. Zavarja, hogy Önre ragadt a karakter?

- Nagyon sokáig zavart, de aztán elkezdtem örülni neki, mert ezáltal fennmaradtam. Tíz évig kint éltem Amerikában, nem feltétlenül tudták volna itthon, hogy ki vagyok. Viszont amikor hazajöttem, úgy fogadtak, mintha tegnap mentem volna el. Kérdezték, hogy épp mit játszom a színházban. Elcsodálkoztam.

- A szerep hosszú utóéletének volt köze ahhoz, hogy színre vitte az Abigélt?

- Pár éve épp egy angol filmet forgattunk, amikor egy lengyel kolléga hozzám fordult a szünetben és azt mondta: „ó, hát tudom, te vagy a Torma!" Lengyelországban is játszották ugyanis a sorozatot, nagy sikerrel. Ez volt az egyik pont, amikor arra gondoltam, hogy dolgom van még az Abigéllel. Aztán három éve Siófokon sétáltam a Bánfalvy Ági Stúdió producerével, Horváth Csabával, amikor kiszaladt utánam a ruhák közül egy kínai árus azt kiáltozva, hogy "Torma! Torma!", és hogy adjak autogramot. Csillogó szemekkel állt előttem, és ezen kívül nem sokat tudott magyarul. Ez a jelenet már Horváth Csabát is inspirálta abban, hogy nekilássunk a darabnak. Magával a könyvvel ezután két és fél évet foglalkoztunk, kerestük, mi is lehet a titka.

Bánfalvy Ági
Bánfalvy Ági

- 34 évvel a forgatás után mondott újat a könyv?

- Számomra az derült ki, hogy az apa a főszereplő. Szabó Magda a könyvben folyton visszatér a "nagy vad" alakjához, akit üldöznek. A filmben nem egészen így volt, az apa alakja nem volt kihangsúlyozva, mert akkor a politika odaszólt, hogy a hős jobbra vagy balra tartozzon, a papa viszont sehova se tartozott, egyszerűen emberi módon mentette a menthetőt, és ahhoz nem kellett ilyennek vagy olyannak lenni.

- Ha jól tudom, az ön életében is volt egy hasonló figura.

- Igen, és én ezt a darabot nem véletlenül ajánlom az édesapámnak. Amikor meghalt húsz éve, sok olyan ember jött külföldről a temetésére, akiket megmentett. A háború idején ugyanis nagyon sokat segített önkéntesként a portugál követségen keresztül, menekítette az embereket, zsidókat, gyerekeket, mindenkit. Amikor anyukám megkérdezte tőle, hogy miért csinálod ezt, azt mondta, hogy azért, mert minden embernek joga van az élethez. Édesapám tevékenységéről semmit nem tudtam gyerekkoromban, a temetés után néztem utána a papíroknak. Vízipólós, úszó volt egyébként, több nyelven beszélt. Úgy érzem, ezt a személyes szálat bele tudtam szőni az előadásba, az apaszerepbe.

- Az apa alakjának hangsúlyozása mellett még miben más a darab, mint a tévésorozat?

- A kreatív csapaton belül elosztottuk, ki milyen szálat érez fontosnak. Horváth Csaba ötlete volt, hogy hangsúlyosabb legyen Kuncz Feri alakja, mert úgy érezte, hogy Gina és a papa mellett nem elég erős az ellenerő, nem elég gonosz az intrikus. Az ő javaslatára változtattunk azon a jeleneten is, amikor Gina a végén az ajtó mögé bújik, ez színpadon nem működött eléggé. Így a darab végén, amikor Kuncz Feri üldözi, szinte cirkuszi mutatványba illően felmászik a tetőre. Én személyesen ragaszkodtam ahhoz, hogy a háború markánsabban jelen legyen. Nem a tankokra gondolok, hanem az izgalomra, hogy mindenkinek az élete forog kockán, és hogy ez egy olyan közeg, amelyik szemben áll a lányok ártatlan, zárt világával. Bánki Anna alakját, történetét is szerettem volna jobban kihangsúlyozni.

- Milyen visszajelzések érkeztek az előadásról?

- Hónapokkal előre el voltak adva a jegyek, megdöbbentő érzés volt. A nézők azt mondták, hogy mindent megkaptak, ami a filmen és a regényben van, nincs hiányérzetük, viszont vannak friss és jó elemek, amik miatt izgalmasabb lett.

- A sorozat annak idején elsősorban a remek színészi játékok miatt volt óriási siker. A színpadi változatban Trokán Péter, Németh Kristóf, Gubás Gabi mellett sok ismeretlen fiatal tűnik fel, főleg az ön színiiskolájából, a Bánfalvy Ági Stúdióból, és Ginát is egy eddig ismeretlen színésznő játssza. Nem volt rizikós a színészválasztás?

- De, nagy rizikó volt. Az ismeretlent más szemmel nézik, és vagy szétveri a házat, vagy lesajnálva megkérdezik a végén, hogy "ki volt ez?". Egy fiatalnak mindenképpen vízválasztó és nagy teher egy ilyen lehetőség. Mindenkinek az volt a félelme, hogy lehet ekkora színészek után még egyszer megcsinálni az Abigélt. De én azt mondtam erre, hogy a mai kornak is megvannak a mai színészei. Nincs olyan, hogy ha a Hamletet valaki eljátszotta, akkor már soha többet senki nem játszhatja el. Szabó Magda Abigélje klasszikus, olyan, mint az angoloknál a Twist Olivér vagy a franciáknál a Tulipános Fanfan, vagy a Nyomorultak. Mindenki úgy nyúl hozzá, ahogy szeretne.

- Torma Piroska alakja is nagyon más, mint annak idején ön volt: a Barátok közt Zsófija, Kiss Ramóna játssza.

- Kiss Ramóna már több színházi főszerepben is bizonyított, és a casting harmadik próbájánál tarthattunk, amikor egyszer csak rájöttünk, hogy ő a legalkalmasabb a szerepre. Csupa szív, ártatlan, önfeláldozó, energikus, friss. Nyilván más alkat, mint én voltam. Lehet, hogy egyesek azt akarják, hogy olyan magas, vékony, fura legyen, mint én, de azt mondtam, hogy ennél jobb helyen nem lehet a szerep, mint nála. Át kell adni a fiataloknak a stafétabotot, terepet kell nekik biztosítani. Büszke vagyok arra, hogy a zeneszerzőnk is egy fiatal: Oliver William Horváth.

Bánfalvy Ági - Abigél - Uránia Nemzeti Filmszínház
Bánfalvy Ági - Abigél - Uránia Nemzeti Filmszínház

- Szabó Magda örökösének, Tasi Gézának hogy tetszett az előadás? Bevonták az alkotói folyamatba?

- Amikor a jogot nekem adta, azt mondta, hogy az a legjobb helyen lesz. Ismert már régóta, és látta a Bánfalvy Ági Stúdióval létrehozott munkáimat. Amikor eljött a bemutatóra, megkérdeztem tőle: "Be voltál tojva, ugye?" És azt mondta, hogy bevallja, igen, de most megnyugodott. Addig sose beszéltünk erről, mindig csak biztatgatott. Tudta, hogy két és fél évig azon dolgoztam, hogy minden olyan legyen, ahogyan Magda gondolta.

- Hogyan emlékszik vissza az 1978-as évekbeli forgatásra?

- Akkor ártatlanabb, zártabb, békésebb világban éltünk magunk is. Az Abigél számunkra, az iskolásokat játszó színésznők számára inkább amolyan "lánydolog" volt, inkább rólunk szólt, az osztályról. Ezért volt olyan jó a mi színészi játékunk, mert nagyon szerettük egymást, és a majdnem három hónapos forgatás alatt a szabadidőnket is együtt töltöttük. Ha valakik ennyire együtt vannak, az lejön a vászonról. Bár mindenki végzett, profi színésznő volt, nem vettük annyira hangsúlyosnak, hogy a felnőtt karaktereknek is van egy "életük". Most, a színpadra állításkor nem véletlenül ragadott meg a felnőttek és a háború világa.

- Korábban nyilatkozta, hogy az Abigélnek az is a titka, hogy majdnem minden oldalon van egy mondat, amibe később kapaszkodhat az ember. Személyesen mondott Önnek hasonlót Szabó Magda?

- Imádta Torma Piroskát írni, nagyon szerette a karaktert, és azt mondta, ahogy én eljátszottam, az színészileg "tormisszimó", nem lehet tovább fokozni. És azt is mondta, hogy én különleges művész vagyok, nekem különleges dolgokkal kell foglalkoznom.

- Ez a mondat az ön számára olyan tágra nyitotta a kapukat, hogy meg sem állt Amerikáig?

- Nem, hanem helyre tette az előtte való életemet. Nem arról szólt ugyanis a pályám, hogy ugyanabban a színházban játszottam, hanem több helyen, mert szabadúszó voltam. Izgalmas, nem szabványos, szenvedős, kihívós feladatokat kaptam. Magda arra érthette ezt a mondatot, hogy nekem nem lineáris a színészi életem, viszont ez nem azt jelenti, hogy minőségben más. Talán még különb is, ha kell. Addig zavart, hogy miért nem hagyományos, de ez a mondat megnyugtatott. Külföldre azért mentem, mert fiatal voltam, és úgy éreztem, hogy mielőtt beállok a sorba, kipróbálok egy s mást.

- 1981-ben ment Párizsba, ahol Jean-Luc Godard Passion' című filmjében szerepelt, aztán a New York-i Columbia Egyetemen tanult, majd a kaliforniai State University-n tanított, emellett színészkedett is. A sikereken túl mit köszönhet még a külföldi tapasztalatoknak?

- A kinti tanári munkának köszönhetem az itthoni iskolámat, és ott van még a nyelvtudás és a rendezés is: a Vízkereszt, vagy amit akartok volt az első darabom a Los Angeles-i Arena Theaterben. De a legfontosabb, hogy Amerika kihozta belőlem azt, ami a családomnak köszönhetően eredetileg voltam. Korábban nem gondoltam volna, hogy bátor, erős nőként könyvelnek el - itthon lírai alkatnak tartottak. Kint merész, kurázsis nők szerepeit kaptam. Egy színészt formálják a szerepei, én pedig nekik köszönhetően felnőttem.

- Az Abigél a támaszról, a segítő kéz fontosságáról is szól. Az Ön életében ki tölti be ezt a szerepet?

- Sokáig a család, apám, nagyanyám töltötte be. Mindig mellettem voltak. És van egy új segítőm, a fiam. Ez nem rossz, ugye? Mivelhogy felnőtt már. Olyan szellemesen, egyértelműen, egy mondattal tud helyre rakni, hogy azt mondom: hoppá.