Orsolya

A primadonna és a szubrett

2013.03.26. 14:24

Programkereső

Megérkezett Budapestre a ’70-es évek ünnepelt rocksztárja, hogy a második gyermekét váró Láng Annamáriával egy színpadon énekeljen március 28-án.

Mint ismeretes, az afrikai funky-királynő, Sydonie Raawiya Koumba két és fél évvel ezelőtt betegség miatt kényszerült lemondani magyarországi koncertjeit, de mint látni fogják, ezen a tavaszon kirobbanó formában van. A kortalan díva, akit a világ csak Sydként ismer, március 28-án Láng Annamáriával ad közös koncertet az Átrium Film-Színházban. A páratlan zenei páros exkluzív fellépéséről a házigazdát kérdeztük.

- Mint azt már korábban elmesélted, Syddel Tanzániában ismerkedtetek meg, méghozzá meglehetősen rendhagyó körülmények között. Ebből a rövid találkozásból hogyan született életre szóló barátság?

- Akkoriban (több mint három évvel ezelőtt, a szerk.) egy nagyon felfokozott, végletekig felpörgetett életet éltem, amibe nem fért bele egy percnyi leállás sem, egyáltalán semmi, ami nem a munkával volt kapcsolatos. Mindez megegyezett azzal az életmóddal, amit a visszavonulásáig Syd maga is folytatott. Az volt rá ugyanis jellemző, hogy a koncertjeit szó szerint ájulásig csinálta végig. Magamon is ezt vettem észre, hogy ezeket az állapotokat keresem, vagyis képes voltam végkimerülésig dolgozni. A beszélgetéseink során kiderült, hogy mindkettőnk meggyőződése: tét nélkül nem lehet színpadra állni. Magam is azért választottam ezt a független (színházi) létet, hogy ne legyek kiszolgáltatva olyan helyzeteknek, amelyekkel nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy ebben is hasonlítunk, mindig a nehezebb utat választjuk. Emellett, ahogy azt már évekkel korábban megtapasztaltam, Syd rettenetesen mély dolgokról beszél a dalain keresztül. Ezek a számok az útkeresésről, szerelemről, szenvedélyről, a vágyról szólnak, valamint a másik ember megismeréséről vagy ennek lehetetlenségéről mesélnek. A találkozásunkkor ezek a lelki azonosságok voltak azok, amelyek engem nagyon megfogtak benne.

Láng Annamária
Láng Annamária

- Ezek szerint sorsszerű egymásra találás volt a tiétek származástól, életkortól függetlenül. Jól érzem, hogy ez a lelki rokonság tulajdonképpen tálcán kínálta a közös koncert gondolatát?

- Valóban, nem volt szükség különösebb rábeszélésre. Miután Syd igent mondott a budapesti koncert ötletére, felkértem Szesztay Dávid zeneszerzőt, hogy a dalait hangszerelje át, illetve Vinnai András írót arra, hogy a szövegeket ültesse át magyarra. Nekem eleve nagyon tetszettek ezek a hetvenes évek Amerikáját megidéző számok, mivel hihetetlenül izgalmasnak találom ezt az időszakot. Úgy gondolom, hogy akkoriban valahogy mindent lehetett, főként az önmegvalósítás terén. S ebben a világban Syd különösen szabadon élt, és ez mind-mind benne van a zenéjében is. Azt még el kell mondanom, hogy van egy erős vonzódásom Afrikához, ahol Syd született. Többször jártam Tanzániában, ahol már első alkalommal is nagyon otthon éreztem magam, így fel sem merült, hogy a bőrszín, a nyelvi különbözőség bármilyen azonosulási problémát jelenthetne.

- Ezen az előadáson nemcsak a különböző kultúrák között lesz szabad átjárás, de a hagyományos színpadi jelenlét is felülíródik. Itt ugyanis nem egy primadonna (Syd) és egy szubrett (Láng Annamária) lépnek fel egy esten, hanem két egyenrangú előadó áll ki a közönség elé. Mennyire nehéz ezt megvalósítani?

- Érdekes, amit mondasz, mert az est elején valóban egy klasszikus leosztás van.  Syd mint az én mesterem jelenik meg a színpadon, és ebben a relációban ő a primadonna és én vagyok a szubrett. De közben ez a viszonyunkban, ezáltal a koncert során is fordul, alakul. Abban az esetben, ha mi ketten egy ember lennénk, akkor azt mondhatnám, hogy ebben az előadásban Láng Annamária az érett művésznő fiatalkori énje - a szubrett, Syd pedig az én időskori énem - a primadonna. Mindez attól válik izgalmassá, hogy a primadonna-szubrett szerepkörök folyton változnak.

Syd
Syd

- Beszéljünk a március végi koncert zenei anyagáról. Lesznek-e olyan újonnan felfedezett Syd-dalok, amelyek szólnak a mostani élethelyzetedről is?

- Nem, továbbra is kizárólag az ő régi dalait fogjuk előadni. Annak idején, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, borzasztóan egyedül éreztem magam abban, amit csinálok, így kapóra jött, hogy megismerhettem Sydet, akiben példaképre leltem. Persze az is nagyon jó, hogy az ő dalai mögé bújva tudok magamról is beszélni. Az, hogy most egy következő életszakaszba léptem - második gyermekemet várom éppen -, nem jelenti azt, hogy más emberré váltam. Annyiban az előadás biztosan különbözni fog a korábbiaktól, hogy a megváltozott testi-és lelkiállapotom átszínezi a jelent.

- A születendő gyermekedről jutott eszembe, hogy Syd öccsei között akad-e zenész is? Amennyiben igen, úgy szívesen megnézném őt vagy őket is egy hazai koncerten. Ez elképzelhető?

- Erre még nem is gondoltam, pedig Sydnek valóban vannak fiútestvérei, sőt az egyik öccse szintén zenész. Nekem meg fiam lesz, így végül is ebben is van hasonlóság, hogy a lánygyerek mellé egy fiú születik, pont úgy, mint az ő családjukban. Azt viszont még nem döntöttem el, hogy meghívnám-e a testvérét is egy budapesti koncertre. Egyelőre bőven elég nekem Syd maga, akiről tudni kell, hogy nem egy könnyű ember, de magával ragadó előadóművész.

(A koncertig sajnos nem tudtuk utolérni Sydonie Raawiya Koumbát, de a menedzserétől azt az ígéretet kaptuk, hogy a március 28-i koncert után mindenképpen a rendelkezésünkre áll majd.)