Katalin

Előhang: A trubadúr SimCityben

2013.07.16. 15:51

Programkereső

Mintha egyszerre járnánk 1980-ban és 2050-ben. Pekingtől Tianjinhez közeledve a szuperexpresszen az embert óhatatlanul is elfogja egyfajta SimCity-érzés, mintha egy gigászi várostervező-szimulátorral játszva rakta volna le egy óriás a soksávos autópályákat, a hatalmas lakótelep-erdőket - szemlélet és hozzáállás kérdése, hogy mindezt falanszternek vagy scifinek látja-e valaki. MAGAZIN

A városba érve a fejlesztések dinamizmusa még nyilvánvalóbbá válik: egy itt született ismerősöm már korábban mesélte, hogy Tianjin, amely közel magyarországnyi lakosával Kína harmadik legnagyobb városa (csak Peking és Shanghai előzi meg) már időtlen idők óta verseng a közvetlen közelében - mert 150 km itt annak számít - található fővárossal.

SimCity felülnézetben - az Operaház Kínában
SimCity felülnézetben - az Operaház Kínában

Nehéz elképzelni, érzékeltetni, hogy milyen nagy kihívást jelenthet egy átlagos kínai néző számára átugrani azt a gigantikus kulturális szakadékot, amely saját színházi-zenei gyökerei és egy Verdi-opera között húzódik. A többszólamú, tonalitás-alapú nyugati zene nem csupán harmóniáiban, dallamvezetésében, de hangkészletében és dramaturgiájában is alapvetően különbözik a kínai zenétől. A döbbenetes pedig az, hogy ez a közönség nem csupán átugorja ezt a szakadékot, de láthatóan nagyon is élvezi, amit lát és hall, spontán tapsok szakítják meg az áriákat - mert ugyan honnan is tudnák még, hogy mikor illik tapsolni, és mikor nem. És persze az is önmagáért beszél, hogy három előadást is el lehetett adni az Aidából - ne felejtsük el, hogy nem Pekingben, vagy Hongkongban vagyunk, hanem Tianjinben.

A művészbejárónál a múlt heti Rigoletto-előadás fotója fogadja a művészeket - az Operaház Kínában
A művészbejárónál a múlt heti Rigoletto-előadás fotója fogadja a művészeket - az Operaház Kínában

A Trubadúr óriási siker volt, méghozzá megérdemelten, mert a néhány magyar muzsikussal megerősített helyi zenekar ugyan néha újraírta Verdi partitúráját, de Sümegi Eszter és Kálmándi Mihály emlékezetesen nagyot alakított és énekelt - a kínai közönség pedig láthatóan rá tudott hangolódni Verdi zenéjére. A mindössze nyolc magyar zenész alkotta "kemény mag" és a helyi zenekar tagjaiból alakult vegyes együttes ötletét a hangzást illetően érheti ugyan kritika, mégis van értelme ennek a megoldásnak - a tianjini muzsikusoknak aligha képzelhető el intenzívebb Verdi-kurzus, mint napi két próba és előadások Héja Domonkos vezetésével, az "importált" magyar zenészekkel a soraikban. Az igyekezet, amellyel az itteni muzsikusok és a közönség kész megismerni és megszeretni mindazt, ami nekünk Európában már évszázadok óta természetes közegünk, nemcsak imponáló és tiszteletre méltó, hanem egyben nagyon biztató is a jövőre nézve.

Csak a tokok pihennek - az Operaház Kínában
Csak a tokok pihennek - az Operaház Kínában