Móric

Első felvonás: Épül az Aida

2013.07.17. 12:16

Programkereső

A tianjini Nagyszínházat németek tervezték, német tapasztalatokkal és alapossággal: egyedül azt a patinát lehetne számon kérni rajta, amely bármely lerobbant, ám háromszáz éve folyamatosan játszó olasz operaház sajátja, de azt sajnos nem lehet beletenni egy mégoly végtelen költségvetésbe sem. MAGAZIN

Ami viszont pénzért kapható, az itt megvan, sőt annál több is: nem csupángigantikus ledfal, state-of-art fénytechnika és mindentudó intelligens színpad, hanem hatalmas és jól felszerelt backstage, valamint öltözők és egyéb kiszolgáló helységek is bőséggel, az épület hatalmas alapterületét jól kihasználva. A meglepő ezek fényében az, hogy maga a terem nem túl nagy, mindössze 1600 férőhelyes. A tianjiniek nyugodtan alhatnak, ez a beruházásuk egyhamar nem fog elavulni: a külcsínhez már csak a belbecst kell megteremteni, ez utóbbihoz viszont már egy mégoly nagyszabású színházépítésnél is hosszabb és rögösebb út vezet.

Hipermodern színház a város közepén - Az Operaház Kínában
Hipermodern színház a város közepén - Az Operaház Kínában

Ez utóbbi útra is nagy lendülettel léptek Tianjinben: az új intézmény művészeti vezetőjének azt Muhai Tangot kérték fel, akit még Karajan vezetett be a nemzetközi zenei életbe, amikor 1983-ban meghívta a Berlini Filharmonikus Zenekarhoz. Az azóta eltelt harminc évben a 65. születésnapját épp a napokban ünneplő maestro nem csupán végigvezényelte szinte valamennyi jelentős nyugati zenekart a drezdai Staatskapelle-től a San Francisco Szimfonikus Zenekarig, de a Shanghai Filmarmonikus Zenekar és más együttesek igazgatójaként a kínai klasszikus zenei élet egyik doyenje is lett. Az ő személye az a híd, amelytől joggal remélhetik itt, hogy Tianjint sikerül felvésni a világ kulturális térképére - hogy eddig milyen sikerrel, arról majd részletesen később.

Muhai Tang, a Nagyszínház művészeti igazgatója - Az Operaház Kínában
Muhai Tang, a Nagyszínház művészeti igazgatója - Az Operaház Kínában

Az Aida díszletének építése komoly kihívások elé állította az Operaházból érkezett műszakot és a helyi erőket egyaránt - egy ismeretlen helyen eleve nem ugyanaz felépíteni a díszletet, mint otthon, ahol mindenki már szinte vakon tudja, mit kell csinálni, ráadásul most néhány extra körülmény is nehezítette a feladatot. Egyrészt a helyiek nem sokkal jobban bírják az angol nyelvet, mint a opera stábja a kínait, másrészt a legmodernebb technika sem jelent feltétlenül megoldást egy olyan díszlet számára, amely néhány paraméterében más technikai környezet számára készült.

Aida a színpadon - Az Operaház Kínában
Aida a színpadon - Az Operaház Kínában

Például erre a színpadra nem lehet fúrni (azaz lehet, csak nem szabad): mindent súlyokkal rögzítenek, s ha valamit függőlegesen feszíteni kell, akkor egy felső függesztés és egy alsó súly tartja biztosan a díszletelemet - feltéve, ha az adott díszletelem erre alkalmas. Ha nem, akkor bizony a kivétel erősíti a szabályt, ahogy az Aida esetében is történt: némi egyeztetést követően az első csavarokat a MÁO emberei fúrták a színpadba. Holnap pedig felgördül a függöny.

Palerdi András, már Ramfiszként - Az Operaház Kínában
Palerdi András, már Ramfiszként - Az Operaház Kínában