Cecília

Második felvonás: Világsztárok forgószínpada

2013.07.20. 10:07

Programkereső

Nehéz európai beidegződésekkel alkalmazkodni Tianjin méreteihez - ha rátennénk a térképen Budapestre, amely mégiscsak az Európai Unió kilencedik legnagyobb városa, kb. Hatvannál érnénk ki a metropoliszt kelet felől határoló tengeri kikötőhöz.

Tianjin, amely Peking, Shanghai és Chongging mellett a négy kiemelt státuszú, közvetlenül kormányzott kínai város egyike, nemcsak összeköti a fővárost a tengerrel, hanem ma már saját jogán is kereskedelmi és ipari központ, saját nemzetközi reptérrel, sőt az Air Tianjin révén egy több mint 100 célállomásra (!) repülő saját légitársasággal. Az európai szemel meglehetősen kaotikusnak tűnő közúti közlekedés már kevésbé fényes oldala a városnak - hiába a soksávos, a belvárosban is számos helyen sztrádaszélességű úthálózat, az autók tengere és a helyiek eufemisztikusan is minimum rámenősnek nevezhető vezetési stílusa leginkább óriási dugókat és hatalmas szmogot eredményez. Ez utóbbi pedig a monszun révén érkező meleg párával és esővel karöltve alig átlátható szürke, szomorkás ködbe burkolja a várost: néha a pár száz méterre álló épületek körvonalait is nehéz kivenni. Ha viszont kisüt a nap, a város teljes, színes pompájában felragyog.

Ködszurkáló - az Operaház Kínában
Ködszurkáló - az Operaház Kínában

Ahogyan arról tegnap írtam, a 240 millió dollárból felépült Tianjini Nagyszínház idei, az európai gyakorlattól eltérően nem szezont, hanem évet ismertető kiadványa már küllemében is tiszteletet parancsoló. Egy elegánsabb aktatáskába csak nehézkesen lehetne begyömöszölni, vastagsága pedig megközelíti az egykori budapesti telefonkönyvét, s ennek nem az oldalszám, hanem a művészeti albumokéval vetekedő papírminőség az elsődleges oka. A tartalom pedig nem kevésbé impozáns: Lorin Maazel és a Chicago Symphony Orchestra, Anne-Sophie Mutter, Charles Dutoit, a Mariinszkij Színház és a New York City Balett, Gidon Kremer, az Emerson Quartet, sőt a közel hetvenéves, ma már Amerikán kívül csak elvétve koncertet vállaló Itzhak Perlman is fellép ebben az évben - hogy csak a legismertebb neveket említsük - az Operaházat tehát meglehetősen előkelő klubba hívták meg. De van itt kamarazenei fesztivál, orgona- és régizene-koncertek, számos balett és musical, s emellett nem feledkeztek meg a hagyományos kínai műfajokról sem. Nem vitás: Tianjin komolyan gondolja, hogy feliratkozik a világ kulturális központjainak Ázsiában nem túl hosszú, ám annál értékesebb listájára, és ehhez az eszközökben sem szűkölködik.

A tianjini Nagyszínház esti kivilágítása
A tianjini Nagyszínház esti kivilágítása

A ma esti első Aida hatalmas sikert hozott: az egzotikus helyszínen játszódó darab látványos díszletei és három kórust megmozgató jelenetei érezhetően lenyűgözték a kínai közönséget. Nemkülönben az egyik próbát megnéző pekingi tudósítót, aki lelkes szavakkal számolt be a várható „csodálatos bemutatóról", amely az budapesti Operaház és négy kínai együttes - a tianjini zenekar mellett egy helyi balett és egy kórus, valamint egy pekingi kórus - nagyszabású együttműködése révén valósult meg, „Haijia Duomokesi" vezetésével. A japánnak tűnő nevet a hazai szem természetesen könnyen dekódolja: Héja Domonkosról van szó, aki pár nap alatt szinte csodát művelt a keze alá rendelt együttesekkel. A Sümegi - Wiedemann - Zhang - Kálmándi kvartett pedig elégedetten pihenhet egy napot, hiszen holnap a Bakonyi - Bódi - Lee - Fokanov csapat lép színpadra.

Aida Tianjinben - az Operaház Kínában
Aida Tianjinben - az Operaház Kínában