Salamon

Gurmai Éva: "A hangzás és a látvány egyaránt megfelel majd a mai igényeknek"

2013.08.03. 07:19

Programkereső

Augusztus 20-án Erkel utolsó befejezett operáját, az István királyt mutatják be a Margitszigeten. A ritkán hallható mű keletkezési körülményeiről, zenei sajátosságairól, illetve a százharminc éves kézirat modern kottaszöveggé való átírásának nehézségeiről a produkció előkészítésében közreműködő zenetörténészt kérdeztük. INTERJÚ

- Az István királyt a Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitására kérték Erkeltől, az opera azonban nem készült el idejében. Mi volt ennek az oka?

- A premiert hosszas kompozíciós munka előzte meg, a legkorábbi adatok 1874-ből származnak. A több mint tíz éves komponálási időszak egyik oka a szövegkönyv volt, melyet először Molnár György, másodszor Váradi Antal készített, Dobsa Lajos I. István király című tragédiája nyomán. 1880-ig a szerző Molnár librettójából dolgozott, mikor is Váradi Antal a Nemzeti Színház megbízásából átírta, pontosabban újraírta azt. Az új szövegkönyv oly mértékben tér el az előzőtől, hogy a Pesti Napló szerint (1875. június 11.) már elkészült két felvonást és a készen lévő egyéb zenei anyagokat nem, vagy csak igen kis mértékben használhatta fel a későbbiekben Erkel Ferenc. 1880-tól tehát minden bizonnyal újraindult a kompozíciós munka. A késedelem másik oka betegségekhez, szervezési nehézségekhez, szereplőváltásokhoz köthető. Mindenki tisztában volt az opera újszerűségével, hatalmas apparátusával. Az énekes próbák megkezdődtek ugyan az Operaház megnyitása előtt, de a vezetőség bölcsen úgy döntött, hogy még legalább fél év szükséges az opera tökéletes színreviteléhez.

Erkel Ferenc
Erkel Ferenc

- Meglepő, hogy a nemzeti kultúra eszméjéért lelkesedő 19. században az államalapító, szentté avatott királyról szóló alkotás nem vált az életmű koronájává. Mi áll ennek a hátterében, mennyiben felelős ezért maga a kompozíció? Miért nem emelkedhetett a darab a Bánk bán vagy a Hunyadi László rangjára?

- Az új operára való hosszú várakozást hatalmas siker követte. Bemutatója 1885. március 14-én  volt a Magyar Királyi Operaházban, Erkel Sándor vezényletével. A szerzőt a Bánk bán óta így nem ünnepelték. A sajtó külön kiemelte, hogy több mint tizenötször tapsolták elő az ősz mestert, szűnni nem akaró ováció kíséretében. A korabeli gyakorlathoz képest példátlanul sokáig és sokat játszották az István királyt, és hamar követte ezt az 1896-os millenniumi felújítás. Ekkor már jelentősen megváltozott a mű arculata. Az 1930-as felújításig, s azt követően is egyértelműen a Hunyadi és a Bánk bán szerepelt sikerrel az Operaház színpadán. Hogy nem csatlakozott hozzájuk az István király a mai napig sem, annak több oka van. Jóval nagyobb zenekart mozgósít Erkel az István királyban, mint korábbi operáiban, zenei anyaga is szövevényesebb, a wagneri zenedráma zenei világához közelít. A szövegkönyv sem könnyíti meg az opera azonnali közönségsikerré válását. Nem a nyelvezet korszerűtlensége miatt, amivel a Hunyadinak és a Bánk bánnak meg kellett küzdenie, hanem azért, mert a drámaisága kevés helyet ad a lírának. Hiányoznak az idézhető, könnyen fülbemászó nagyáriák, helyettük egy komplex drámai-zenei folyamat bomlik ki, amely zárt számok nélkül építi jeleneteit nagy együttesekbe torkollva. A zenei hang tehát merőben megváltozott a két említett, népszerű operához képest. Ehhez az utókornak is fel kell nőni, és akkor zenei rangját is elnyeri a mű vélhetően.

- Erkel operáinak esetében - egy idő után legalábbis - többnyire szabályos alkotógárdáról lehet beszélni. Hogyan fest az István király szerzői háttere?

- A szerzői háttér természetesen itt is sokszereplős. Komoly vitákra ad okot már a szerzőség megítélése is. Mivel a bemutató partitúrája túlnyomórészt Erkel Gyula, kis mértékben Erkel Sándor kézírásában maradt fenn, egyesek úgy vélik, az operát Erkel Ferenc és Gyula közös munkájának kellene tekinteni, és ezt a színlapokon is így kellene feltüntetni. Ezt igazolja, hogy Erkel Ferenc ceruzás vázlatai nem egy az egyben kerültek be a végleges formába, sok helyen igen eltér tőle a zenei anyag. Azonban az ellenkezője is igaz, egyértelműen kimutatható, hogy a ceruzás vázlatok nagyon nagy szerepet játszottak a partitúra megalkotásakor, az énekes szólamokban és a hangszerelésben egyaránt. Az idős mester jó ideje már csak felügyelte a kompozíciós munkát, többnyire nem az ő kézírásában maradtak fenn kései művei, a szerzőségét azonban életében sohasem kérdőjelezték meg.

Gurmai Éva
Gurmai Éva

- Az opera, mint a színházi műfajok általában, ki van téve az egyes előadások eszköztárának felszereltségéből, fellépőinek felkészültségéből fakadó változtatásoknak, húzásoknak, betoldásoknak. Erkel művei azonban sokszor ehhez képest is sokat változtak a színpadi gyakorlat során, olyannyira, hogy nem egyszer eltérő szövegváltozatok alakultak ki. Az István király esetében lehet ilyesmiről beszélni, létezik valamiféle ősalak, amit érdemes megkülönböztetni, helyreállítani?

- A nagy siker ellenére a kompozíciós folyamat az István király esetében sem szűnt meg. Először fél órával rövidebb lett az előadás néhány húzás következtében, majd nász-balettel bővült. A sajtó azt is hírül adta, hogy Erkel - a librettistával közösen - az első két felvonás összevonására készül. Ez valójában a szerző halála után, az 1896-os átdolgozásban valósult meg, mikor is kihagyták a teljes első felvonást, mégpedig úgy, hogy a tartalmát István újonnan beiktatott áriájának segítségével foglalták össze a másodikban. A húzások, átdolgozások, betoldások nyomon követhetőek a partitúrából és részben a szólamanyagból is, azonban szétválasztásuk, rekonstruálásuk nem volt könnyű feladat. Célul természetesen az ősalakhoz legközelebbi, de még a szerző irányításával történő változásokat tartalmazó verzió helyreállítását tűztük ki.

- Milyen munkát jelent egy Erkel-opera kottaszövegének előadásra való előkészítése? Egyáltalán miért van erre szükség?

- A kézirat eleve nehezen olvasható, magán viseli a másolók kézjegyeit. Az átdolgozások és húzások során egyre több ceruzás és tintás bejegyzés tarkította a játszó oldalakat, melyek sokat és sokszor változtak. Gyakran kellett lapozni a betoldásokért a játékosoknak, a partitúra átszerkesztettsége is bonyolulttá tette helyenként a tájékozódást. Az előző állapot átfirkálásával létrejött újrahangszerelés sem volt ritka. A korabeli kottaírás több lényeges ponton eltér a maitól, legfőképpen abban, hogy az előjegyzést egy zenei szakasz első ütemében teszi csak ki, a továbbiakban nem. Tekintve azt, hogy Erkel nem riad vissza a 7-b előjegyzéstől sem, a korabeli kézirat olvasása nagyon nehéz. A közreadásnál azzal is szembesültünk, hogy maga a kézirat sem tökéletes, s feltételezhetően jóval több forrás létezett. A zenei artikuláció helyenként a zenekari szólamokban pontosabb volt, mint a partitúrában, és gyakran fedeztünk fel hanghibákat, ritmushibákat is. Ezeket a közreadás során mind korrigáltuk. Ahhoz hogy a 21. században életre keljen egy darab, elengedhetetlenül szükséges annak korszerű, olvasható, nyomtatott verziója.

Margitszigeti Víztorony
Margitszigeti Víztorony

- Az augusztus 20-i előadás nézői milyen élményre számíthatnak zenei, dramaturgiai szempontból?

- Az énekes és zenekari próbák nagy erőkkel folynak, és készül a látványterv Erkel László (Kentaur) jóvoltából, aki a díszlet- és jelmeztervező is. Az est rendezője Nagy Viktor lesz. A bővített fúvóskarral kiegészült MR Szimfonikusok mellé két kórus is társul az opera igényeihez mérten, az MR Énekkar és a Budapesti Stúdió Kórus. A szólisták között a magyar operaélet legjobbjait hallhatja a közönség ((többek között Bretz Gábort, Wiedemann Bernadettet, Szegedi Csabát és Balczó Pétert). A helyszín (a Margitszigeti Szabadtéri Színpad) és az alkalom megkívánta ugyan a tömörítéseket, ezek azonban dramaturgiai szempontból nem érintik a mű szerkezetét és érthetőségét. A négy felvonás két részben, egy szünettel szólal majd meg, ez a szigeti körülményekhez ideális. A hangzás és a látvány egyaránt megfelel majd a mai igényeknek, és Erkel utolsó operája vélhetően folytatja azt az utat, amelyen a 19. századi premierrel elindult.