Huba

Izgalmas és felkavaró

2013.08.29. 11:56

Programkereső

Bródy János, mint elmondta, rendkívül izgalmasnak és felkavarónak tartja Alföldi Róbert István, a király-rendezését, az előadás hatását pedig az 1983-as bemutatóhoz tudja hasonlítani. Örömét fejezte ki afölött, hogy Alföldi komolyan vette a darabot.

"Harminc évvel ezelőtt váratlan és meglepő volt, hogy államalapító Szent István királyunk dalra fakad, és rockzenei környezetben fogalmazódik meg a magyar történelemben állandóan létező, újra meg újra felbukkanó konfliktus, ami a nemzeti önazonosság, a hagyományok védelme, valamint a megújítás, a progresszió, az európai integráció között feszül. A mostani előadás legalább annyira váratlan és meglepő, mert Alföldi elolvasta a szövegeket, megnézte, hogy a dalokból melyek szólhatnak a mai kor közönségéhez, és ezeket hangsúlyozta nagyon hatásosan" - jelentette ki Bródy János.

Alföldi Róbert -István, a király
Alföldi Róbert -István, a király

Az először harminc évvel ezelőtt, 1983-ban bemutatott rockoperát, Szörényi Levente és Bródy János művét augusztus 17-én, 18-án és 20-án mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon Alföldi Róbert rendezésében. Bródy János a produkcióval kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a rendező - a három évtizeddel ezelőtti felfogáshoz hasonlóan - mintegy kiemelte a darabot a történelmi kontextusból. Hozzátette: az új előadás a ma emberének érezhetően komoly élményt jelent, nem lehet mellette szó nélkül elmenni. "Minden színházi előadás akkor jelentős, izgalmas és érdekes, ha annak a kornak a problémáiról beszél, amelyben bemutatják. Ezt Alföldi esetében nem éreztem aktuálpolitikának, hiszen játszi könnyedséggel jelezhette volna egyik vagy másik szereplője jelenlegi politikai figurákkal való hasonlatosságát. Ettől ő nagyon távol tartotta magát, sokkal inkább általános érvényűvé tette a darabot" - fejtette ki.

Arra a felvetésre, hogy Szörényi Levente zeneszerző néhány napja bírálta az előadás zenei minőségét, Bródy János azt mondta, úgy érzi, az első két szegedi estére még nem tudtak kellőképpen felkészülni az előadók, és az augusztus 20-i volt az első igazi előadás. Mint kifejtette, nem igazán érti, miért kellett ilyen hamar a televízióban műsorra tűzni a darabot, hiszen "szinte az első nyilvános főpróbát vették fel és adták le, és akkor a produkció a hangok, a megszólalás tekintetében még hagyott maga után némi kívánnivalót". Bródy János szerint utóbbi oka az lehetett, hogy a dalokat külön-külön próbálták el az énekesek, és talán még nem voltak felkészülve a teljes előadásra, ettől fogyhatott el a második részre kissé az energia. A szövegíró ennek tudja be a kritikai megjegyzések jó részét. "Azt gondolom, hogy aki elmegy a Sportarénába 30-án vagy 31-én, már egy nagyon jó és összefogott, a zenei megközelítés szempontjából is tökéletesen kimunkált hatású produkcióban fog részesülni" - szögezte le.

Bródy János és Szörényi Levente - Veled, Uram! - sajtóbemutató
Bródy János és Szörényi Levente - Veled, Uram! - sajtóbemutató

A rendezés fogadtatása kapcsán Bródy János megjegyezte: nem érti azokat az indulatokat, amelyek a fantázia birodalmába tartozó, elvarázsolt történelemképpel közelítenek az eseményekhez. A darabra az elmúlt harminc évben sok legenda rakódott, és nem bánja, hogy a rendező leszedte a műről "a pátoszt és a gloire-t", és az érvényes mondanivalót rendezte meg. Bródy János egyetértett Szörényi Levente azon megközelítésével, hogy a darab üzenete nem változott 1983 óta. Kiemelte: a mű mondanivalója ma is az, hogy el kell fogadnunk egymást, sokfelől jöttünk, István és Koppány is mi vagyunk. "Megállapodásunk a rendezővel már a legelején az volt, hogy a művet eredeti formájában mutatják be, a dalok és a szövegek változatlanok maradnak, cserébe viszont színházi nyelven szólva mi halott szerzőnek tekintjük magunkat, nem látogatjuk a próbákat, nem szólunk bele. Úgy tudom, hogy Levente, aki jobban foglalkozik a darab történelmi hátterével, beszélgetett Alföldivel, és bizonyos tekintetben a rendező az ő intencióit követte" - hangsúlyozta Bródy János. A szerző felidézte, hogy az ő megközelítésében a darab a Magyarország történelmére jellemző, visszatérően létrejövő hatalmi modell leírása volt, és nem egy konkrét helyzeté.