Lukács

Fazekas Gergely: "Az emberben erős a kurkászási hajlam"

2013.09.01. 07:04

Programkereső

Richard Wagner születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére különlegesen érdekes és rendkívül látványos kiállítású életrajz jelent meg a közelmúltban a Rózsavölgyi és Társa gondozásában. Barry Millington Richard Wagner - Bayreuth varázslója című könyvéről a kötet szerkesztőjét kérdeztük. INTERJÚ

- Wagner ellentmondásos személyiségét nem könnyű egy biográfia keretei között hitelesen ábrázolni. Millington hogyan oldja ezt meg?

- Millington nem szerelmes Wagnerbe, és nem is utálja, ugyanakkor a száraz tényszerűség csapdáját is el tudja kerülni. Az az alapelve, hogy mivel Wagnerhez csak ambivalensen lehet viszonyulni, közelítsünk is hozzá úgy. Menjünk szembe a problémákkal, próbáljuk megérteni az egyes szellemi áramlatoknak, személyiségjegyeknek az életműben játszott szerepét. Nagyon nagy erénye, hogy még a leginkább bulvárjellegű témát is visszacsatolja a zenéhez.

Fazekas Gergely
Fazekas Gergely

- Ennek viszont megvan az a veszélye, hogy szentimentálisan illusztratív vonásokat kap az életmű értelmezése.

- Abban az esetben nem, ha a szerző képes a hétköznapi témákat is valamilyen felismerés szolgálatába állítani. Mondok egy példát: Millington egy egész fejezetet szentel Wagner finom kelmékhez, függönyökhöz, szőnyegekhez való már-már fetisiszta vonzódásának. Megemlíti, persze, hogy részben a zeneszerző érzékeny bőre indokolta ezt a rajongást, ugyanakkor von egy szellemes párhuzamot is a bőrre boruló selymek, bársonyok és a hallgatót beburkoló Wagner-zene között.

- A figyelem ilyen részletessége, sokrétű volta mellett hogyan tud a könyv az olvasmányosság és a tudományos pontosság kívánalmainak is megfelelni?

- Millington nagyon gördülékenyen ír, ugyanakkor nem zárkózik el a filozófiai, zeneelméleti témák elől sem, és ezek értő tárgyalása valóban érdekes lehet egy szakember számára is. A Trisztánról szóló fejezetben például megemlíti, hogy az operára hatással lehetett Hans von Bülow Nirwana című műve, ami korábban keletkezett Wagner operájánál; nagyon izgalmas lehetőség ez. Emellett hosszan értekezik többek között Wagner életművének mozgóképi vonatkozásairól. Nem egyszerűen arról van szó, hogy listázza az operafilmeket, ennél a közelítésmódja sokkal érdekesebb. Arról beszél, milyen hatást gyakorolt Wagner gondolkodásmódja Hollywoodra, arról, hogy a zenedrámák színpadi utasításai szinte forgatókönyvek.

A borotvált Wagner-fotó
A borotvált Wagner-fotó

- A könyv gerincét az életrajz eseményei adják elsősorban, vagy valamiféle eszmei háttér?

- A kötet harminc fejezetből áll, amelyeket több száz illusztráció élénkít. Az egyes részek alapjában véve kronologikus sorrendet követnek, de számos tematikus fejezet is lazítja a biográfia szigorúságát, amelyek a személyiségről, illetve a korról szólnak: Lisztről, II. Lajosról, Wagner és a nők viszonyáról, Cosimáról, a pénzről, a filmről, a "Bayreuth-maffia" működéséről, az antiszemitizmusról, a Harmadik Birodalomról.

- Szerkesztőként mit tart a könyv legérdekesebb vonásának?

- Ez egy gyönyörű kiállítású kötet, szinte olyan, mint egy képzőművészeti album, de nem egyszerűen erről van szó. A képek részei a szövegnek, Millington játszik az illusztrációkkal, értelmezi és magyarázza velük a mondanivalóját. Így lesz egy bekezdés lényeges eleme, szellemi tartalma például egy korabeli színpadkép vagy Hitler látogatása, esetleg éppen az Apokalipszis, most egy képkockája.

- A portré ellentmondásos vonásait Millington a személyiség magyarázatával, vagy inkább az eszmetörténeti háttér megrajzolásával igyekszik egységes egésszé formálni?

- Egyrészt természetesen felvázolja a hátteret, idézi Feuerbachot, Schopenhauert, képekkel teszi érthetőbbé a korszak sajátosságait, másrészt viszont határozottan törekszik arra, hogy ne válassza le Wagnert önmagáról. Nem alkuszik meg, nem elégszik meg a hagyományos képpel, amely szerint Wagner rettenetes ember volt, aki ennek ellenére csodálatos zenét írt. Ellenkezőleg, az antiszemitizmusról szóló fejezet címe például Homokszem a gyöngykagylóban. Millington azt fejtegeti ebben, hogy az antiszemitizmus milyen alapvető eleme Wagner személyiségének. Arra a nagyon izgalmas álláspontra helyezkedik, hogy enélkül az életmű nem jött volna létre, hogy paradox módon ettől erős az oeuvre, mert a korabeli antiszemitizmus bevett sémái, bármilyen nyomasztó is ez, részei az inspirációnak. Nagyon rokonszenves ez az elfogulatlanság, az, ahogyan Millington értelmezni akarja Wagnert, nem ítélkezni fölötte.

Barry Millington: Richard Wagner - Bayreuth varázslója (részlet)
Barry Millington: Richard Wagner - Bayreuth varázslója (részlet)

- A biográfia és az életmű egyensúlya hogyan jön létre?

- A két közelítésmód egymást magyarázza, összefonódnak a gyakori visszacsatolások révén. Ugyanakkor Millington sosem erőlteti a megfelelést az életmű és az életút között.

- Mi a szerző álláspontja, miért ír valaki életrjazot? Végtére is a művek iránti érdeklődés egészen más dolog, mint a fehérneműs fiókra vagy a magánlevelekre irányuló kíváncsiság.

- Az emberben erős a kurkászási hajlam, ez természetes. Emellett a kötetből az olvasható ki, hogy a művek szerzőtől való függetlensége csak egy bizonyos fokig tartható álláspont, mivel mégis egy ember írta őket. Az alkotás és a szerző közti kapcsolatot viszont csak műről műre lehet felfejteni, ez a szublimáció mindig csak konkrét esetekre vonatkoztatva értelmezhető.