Máté, Mirella

Mindenszentek az Operában

2013.10.24. 18:04

Programkereső

Az Opera hagyományosan megemlékezik mindenszentek és a halottak napja ünnepköréről. Idén azonban - eltérve eddig évek óta változatlan műsorszerkesztésétől - különleges zenei kínálattal várja a szimfonikus zene kedvelőit és mindazokat, akik elmélyülésre vágynak.

Október 29-én zsidó-keresztény programot tűznek műsorra: ezen az esten Bernstein Kaddish-szimfóniája és Gabriel Fauré igen pozitív, a Paradicsomra koncentráló Requiemjének kamaraverziója, ősváltozata hallható.

Kaddish - sajtótájékoztató az Operaházban
Kaddish - sajtótájékoztató az Operaházban

Fauré gyászmiséje - szemben a 19. század ismert requiemjeivel - visszafogottságával, inkább fényes, mint sötét csúcspontjaival a halálon túli életbe vetett hitet sugározza. Az 1963-ban komponált Kaddish ugyanakkor a meggyilkolt J. F. Kennedynek és a holocaustnak együtt állít emléket. Első operaházi előadását jelenlétével Samuel Pisar, Bernstein személyes barátja és alkotótársa is megtiszteli, mint a mű narrációjának szerzője és előadója. Az arámi „kaddish" szó eredetileg megszentelést jelent, a zsidó vallásban pedig halotti imát. A háromtételes műben Bernstein saját tizenkét hangú kompozíciós technikáját ötvözi a jazz elemeivel.

A Kaddish október 28-án is felcsendül a Filharmóniai Társaság Zenekarának előadásában, ekkor Schubert Befejezetlen szimfóniájával párosítva.

Mindkét estén Gerard Schwarz vezényli a hamarosan fennállásának 160. évfordulóját ünneplő zenekart. Az amerikai dirigens zenei tanulmányait New Yorkban végezte. A Pierre Boulez vezette New York-i Filharmonikusok első trombitása volt, majd megkezdte karmesteri pályafutását. 1985-2011-ig a Seattle-i Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójának pozícióját töltötte be, emellett 2001 és 2006 között a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekart is vezette. 2007-ben nevezték ki az Eastern Music Festival igazgatójának. Gerard Schwarz az amerikai zene specialistája, amit mintegy száz lemezfelvétele is bizonyít, de lemezre vette Mahler szimfóniáit és Richard Strauss szimfonikus költeményeit is. Számos elismerése közül kiemelkedik két Emmy-díja és 13 Grammy-jelölése.

Kaddish - sajtótájékoztató az Operaházban
Kaddish - sajtótájékoztató az Operaházban

Dr. Samuel Pisar

A neves nemzetközi jogász, diplomata és író 10 éves volt, amikor a második világháború idején Hitler és Sztálin felosztotta hazáját, Lengyelországot. Miután hat évet töltött szovjet megszállás alatt, majd a nácik foglyaként Auschwitzban és más koncentrációs táborokban, megszökött Dachauból, és végül az Egyesült Államok hadserege hozta el számára a szabadságot. 16 évesen ő volt az egyik legfiatalabb holokauszt-túlélő, és az egyetlen, aki életben maradt családjából és iskolatársai közül.

Miután francia és ausztrál rokonai rátaláltak a romba döntött Németországban, Párizsban folytatta tanulmányait, majd kitüntetéssel diplomázott a Melbourne-i Egyetemen, és doktori fokozatot szerzett a Harvardon és a Sorbonne-on. Az 1950-es években kezdte karrierjét az ENSZ-nél, később pedig John F. Kennedy elnök, az amerikai külügyminisztérium, valamint szenátusi és képviselőházi bizottságok tanácsadójaként dolgozott. 1961-ben a kongresszus külön törvénycikkben fogadta amerikai állampolgárrá.

A hidegháború csúcspontján egyike volt azoknak, akik elsőként szorgalmazták a szélesebb körű gazdasági, kulturális és humanitárius kapcsolatok kiépítését kelet és nyugat között, és egyik ihletője volt Németország keleti, valamint Amerika enyhülési politikájának. Az 1970-es években Nobel Békedíjra jelölték.

Húsz nyelven jelentek meg könyvei, többek között az Egymás mellett élés és kereskedelem című munkája, amelyet Jean Monnet francia elnök a kelet-nyugati békés egymás mellett élés nehézségeit és lehetőségeit átfogóan bemutató műként méltatott. A Vér és remény „erőteljes tanúságtétel a hit, a bátorság és az ember megváltásra való képességéről" (Il Tempo, Róma), míg a Business Week szerint „az emberi szellem szárnyaló diadala". Hasonló elismerést kapott híres librettója, a Kaddish, az életnek és a békének szentelt óda Leonard Bernstein monumentális III. szimfóniájához.

Samuel Pisar számos tudományos és polgári kitüntetésben részesült: többek között megkapta a Nemzetközi Raoul Wallenberg Alapítvány centenáriumi érmét, a francia Becsületrend főtiszti fokozatát, II. Erzsébet királynő pedig az Ausztrál Lovagrend tiszteletbeli tisztjévé avatta. Az UNESCO nagykövete és különleges oktatásügyi megbízottja a sérülékeny népek ellen elkövetett népirtások, etnikai tisztogatások és más tömeges atrocitások ügyében.

Kaddish - sajtótájékoztató az Operaházban; Ókovács Szilveszter, Samuel Pisar
Kaddish - sajtótájékoztató az Operaházban; Ókovács Szilveszter, Samuel Pisar


SAMUEL PISAR: EGY MESTERMŰ SZÜLETÉSE - részletek

„Bernstein zsenije már 1961-ben magával ragadott, amikor elindította Washington csodálatos, ún. Camelot-korszakát egy fanfár megkomponálásával, melyet JFK-nek és a First Ladynek dedikált, akik megfiatalítják Amerikát és elvarázsolják a világot. „Lenny" ekkor már ünnepelt karmester és zeneszerző volt, én pedig az elnök fiatal tanácsadója, valószínűtlen auschwitzi és harvardi „ajánlólevelekkel" és azzal hatalmas ambícióval, hogy hozzájárulok majd a kelet-nyugati nukleáris szembenállás leszereléséhez. Hála zenekedvelő feleségemnek, Judith Pisarnak, aki odaadó tanítványa és barátja volt, Bernstein befogadott belső körébe, de az, hogy egy napon majd én is együtt készítek zenét vele, a legvadabb álmaimban sem fordult volna elő. [...]

A Kaddish, amely a szöveg és a zene erőteljes interakciója segítségével drámai módon jeleníti meg korunk emberiségének hitbeli válságát és az abból eredő tévelygéseit, eredetileg 1963-ban készült az Izraeli Filharmonikus Zenekar számára a legendás szopránénekes Jennie Tourellel a főszerepben és a kiváló színész Hannah Rovina narrációjával. A merénylet után Bernstein munkáját „John F. Kennedy szeretett emlékének" dedikálta. Azonban elégedetlen volt a saját, meglehetősen tekintélyromboló prózai szövegével, ezért a neves amerikai költőhöz, Robert Lowellhez és más kiemelkedő irodalmárokhoz fordult segítségért. Az a különös ötlet, hogy zenéjéhez erőteljesebb és autentikusabb hangot válasszon, akkor jutott eszébe, amikor a Vér és remény című memoáromat olvasta.

[...]

1990-ben, nem sokkal halála előtt azt mondta nekem, hogy az általa írt librettó azért volt túl gyenge, mert ő maga sohasem szenvedett. „Te átélted testben és lélekben történelmünk legtragikusabb fejezetét - mondta. - Neked kell megírnod egy új prózai szöveget, amely a te szenvedésedben és újjászületésedben gyökeredzik." Döbbenten azt feleltem neki, hogy költészeti tehetségem messze nem ér fel az ő zenei képességeivel, nem tudom közönség előtt elmesélni népem, családom és gyermekkorom elpusztítását, és nem voltam felkészülve arra, hogy felújítsam egykori viharos kapcsolatomat a Mindenhatóval, aki oly megdöbbentő közömbösséget tanúsított azokban az elátkozott esztendőkben.

[...]

Mindig is mestermű volt. De ha a Kaddish-szimfónia most új élettel, általánosabb jelentéssel és szélesebb mondanivalóval bír, mint korábban, az nem csak az én szerény librettómnak, a drámai előadásmódnak vagy az autentikus hitvallásnak köszönhető, hanem a békétlenség és változás viharának is, amely ismét végigsöpör világunkon."

Samuel Pisar: Vér és remény
Samuel Pisar: Vér és remény

 

SAMUEL PISAR: VÉR ÉS REMÉNY
AUSCHWITZ POKLÁTÓL A SIKEREK CSÚCSÁIG

Fordította: Pataki Pál

"Amikor a nácik a lengyelországi Białystokból elhurcolják a zsidókat, a 13 éves Samuel Pisar édesanyjának az az ötlete támad, hogy hosszúnadrágot ad a fiára, akit így a munkaképes férfiak közé osztanak be. Ha a szokásos rövidnadrágban marad, őt is elgázosítják Treblinkában, mint anyját és kishúgát.

A majdaneki táborban Samuelben működni kezd a túlélési ösztön, és fanatikus elszántsággal sikerül életben maradnia Auschwitzban és Dachauban. Amikor a tábort felszabadítják az amerikaiak, két megmenekült barátjával együtt Bajorországban élvezik az életet és a merész feketézéssel előteremtett jómódot. Nagynénje Párizsba viszi Samuelt, majd Ausztráliába kerül, ahol ugyanazzal a fanatikus elszántsággal veti magát a tanulásba, és elkezdődik elképesztő sikerekben gazdag életpályája. Harvardi diplomájával az ENSZ-főtitkár kabinetjében dolgozik, majd Kennedy elnök munkatársává válik. Később sikeres nemzetközi ügyvédként hollywoodi filmsztárok, cégbirodalmak, kormányok tanácsadója, nemzetközi konferenciák szónoka.
Sokáig úgy gondolta, hogy nem szabad feltépni a múlt sebeit. Azt látva azonban, hogy a világ új katasztrófák felé rohan, tudatosult benne, hogy emlékeztetnie kell arra, amit saját szemével - gyerekszemmel - látott: miként omlott össze egy kegyetlenséget, szenvedést és tragédiát maga után hagyó, önhitt világ. 1979-ben írta meg ezt a világsikert aratott könyvet, amelynek az első harmada ér véget a felszabaduláskor, a következő kétharmad annak története, hogyan tudta felépíteni magát sikeres világpolgárrá." (Corvina Kiadó, 2013.)