Lukács

Kovács Márton: "Az együttzenélés a lényeg"

2014.02.19. 14:31

Programkereső

Csaknem félszáz dal, és legalább ugyanennyi fellépő szólal meg március 29-én az Átrium Film-Színházban. A Szakértők zenekar és művészvendégei, színielőadások dalaiból, kamaraszámokból és nótákból összeállított csokra fergeteges hangáradatot ígér. A nem mindennapi koncertről a Szakértők zenekar vezetőjét, Kovács Márton zeneszerzőt kérdeztük.

Próbáltam összeszámolni, hány fellépője is lesz ennek az estnek, és arra jutottam, hogyha egyszerre menne fel mindenki a színpadra, talán el sem férnétek. Tévedek? 

- Az alap a Szakértők zenekar lesz, ami pillanatnyilag tízfős, és valóban egy csomó színész vendég fog énekelni, zenélni. Ezek a művészek - köztük Bánfalvi Eszter, Radnay Csilla, Tenki Réka -, leginkább azokhoz az előadásokhoz kötődnek, amelyeket együtt hoztunk létre. A koncerten fellép Csákányi Eszter is, akivel ugyan nem dolgoztunk külön együtt, de a Nemzeti búcsúestjén játszottunk vele, és ugyanez a gála hozott össze minket Thuróczy Szabolccsal is. Van két énekes lány, Murányi Márta és Szathmáry Judit, akiket nagyon megszerettem, amikor az Örkényben dolgoztunk együtt, így ők sem hiányozhatnak a névsorból. Bodor Johanna, táncolni fog ezen az esten, és Szikszai Rémusz is fellép velünk. S nehogy kifelejtsem a felsorolásból Pál Andrást, aki ütős hangszereken fog játszani. Az est keretében a Mohácsi-osztály is előad egy dalt, Závada Pál pedig kedvenc nótáit énekli majd el. Jelenleg azt próbálom megszervezni, hogy minél többen jöjjenek el a valahai kaposvári társulatból is, hiszen velük és ott kezdődött tulajdonképpen több mint tíz éve ez az egész Szakértősdi.

Kovács Márton
Kovács Márton

Hogy épül fel zeneileg az est, milyen előadásokból hallunk majd dalokat?

- Összeírogattam körülbelül huszonöt-harminc számot, és a következő napokban, a zenész barátaimmal kitaláljuk, hogy milyen legyen a koncert felépítése. Azt már most elmondhatom, hogy a kaposvári színház egykori produkciói közül, egy-egy szám erejéig megidézzük a Csak egy szög, A falu rossza és a Megbombáztuk Kaposvárt című darabokat. A Nemzeti Színházas előadások közül biztosan lesznek dalok a Sárga liliomból, az Egyszer élünkből, és az Úri muriból. A legújabb színdarabokból is válogattam, így a Csillagos égből, amit a Radnóti Színházban játsszunk most, is elhangzik majd egy szám. S ha minden jól megy, a nagyon friss Fényevőkből is adunk ízelítőt. Ugyanakkor lesznek olyan számok, amelyek nem konkrét színdarabokhoz, hanem a Nemzetis búcsúesthez kapcsolódnak, ilyen a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!", amit Csákányi Eszter fog elénekelni. A Mohácsi-osztály az „Elmegyek az életedből" című számot adja majd elő, amit a Vízkereszt című diplomadarabjukhoz készítettem. Nekem ez azért emlékezetes, mert miután befejeztem a dalt, rájöttem, hogy ezt a számot egyszer már megírtam A falu rosszába, csak más szöveggel. Mindenesetre ezt is hallani fogja a közönség a koncerten.

Ezeken túlmenően, az is eszembe jutott, hogy Némedi Árpival volt nekünk egy orosz, zsidó, és cigány zenét játszó együttesünk - a Fekete Macska Bandája -, és azokból a dalokból is előadunk párat. S miután ezek mind tutti számok, amikben társulat van, meg mind a tízen zenélünk, így még azt tervezgetem, hogy legyen néhány olyan kamaraszám is, ami valódi meglepetés tud lenni a közönségnek. Tehát szándékaim szerint nem csak a legismertebb dalokat fogjuk előadni.

Szerinted létezik-e olyan műfaj, amibe besorolható egy-egy Szakértők koncert?  

- Nem igazán gondolkodtam rajta, de ami azt illeti, telitalálatnak érzem, ahogy Mohácsi János fogalmazott a Szakértők kapcsán: „hungarikum hangáradat". Számomra ebben az az érdekes, hogy azok a színpadi zenék, amelyeket létrehoztunk különböző színielőadásokban, egyszer csak önálló életre tudtak kelni. Azért ilyen változatos és színes a koncert anyaga, mert minden egyes darabhoz, valamelyest különféle stílusú zenét kellett létrehozni, de közben ezek a dalok mégiscsak egyfajták, mert többnyire az én irányításommal születtek meg. Ami nekem még nagyon fontos ezeken a koncerteken, hogy érezze a közönség, miként játszanak jókedvükben a muzsikusok, amikor a színdarabbeli jelenet nem köti a zenekart semmilyen hosszúsághoz és hangerőhöz. Ezáltal nemcsak az derül ki, hogy milyen konstrukciója van egy dalnak, hanem az is, milyen zenészek a Szakértők.  Ahogy Rozs Tamás zenésztársam szokta mondani, itt végre lehet muzsikálni! Persze ahogy mi mindannyian, úgy ő is szeret színpadon játszani, de alig várja, hogy végre hangosan meghúzhassa a csellóját. Az pedig nyilván jól fog esni mindenkinek, hogy ezen az esten csak az együttjátszásra kell figyelni.

Mondhatjuk, hogy ezen az esten a zene a főszereplő?

- Tulajdonképpen igen. Éppen ezért, minden olyan hangszer, amit színpadon valaha is használtunk, megszólal ezen a koncerten. Így a hagyományosnak nevezhető hegedűtől kezdve a cselló, a bőgő, és a különféle ütős hangszerek mellett, szerepet kap a cimbalom és a harmonika, no meg a fúvósok. Ezúttal két billentyűsünk is lesz, és az esten fellép a hupák is. Ezt a hangszert, aminek az eredeti neve - PVC drum -, A  falu rossza előadásban használtuk először, és ott nevezték el a többiek hupáknak. Ugyanakkor ne hagyjuk ki az ének-és torokhangokat sem, beleértve Rozs Tamás hömi-énekét, amit ő egy távol-keleti mestertől tanult. Igazából a szándék tényleg az, hogy a zenéé legyen a főszerep. Ugyanis ha visszagondolok arra, hogy amikor egy-egy színházban megszületik valamilyen zene, ráadásul olyan, amiben a színészek is részt vesznek, az mindig hallatlan nagy öröm mindenkinek. A prózai társulat egy részének nyilván azért, mert egyébként ritkán adatik meg számukra, hogy ők is fontos részeivé váljanak egy zenei folyamatnak.

Egyébként muzsikálni szerintem mindenki tud, csak kell valaki, aki a bizonytalanokat biztatja, és megmutatja nekik, hogy a kezük, a lábuk, az alkatuk mire való a zenélés során. Arra mindmáig élénken emlékszem, hogy amikor Kaposváron a Csak egy szög végét kitaláltuk - amikor is mindenkinek dobolnia kellett -, nem egy hálás és boldog színész jött oda hozzám, hogy sosem gondolta volna, hogy ő egyszer egy zenekarban fog muzsikálni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy sokuknak korábban nem volt meg ez a fajta élmény, hogy együtt lehet valami eksztatikus dologban részt venni. Az, hogy tíz- tizenöt ember egyszerre tud létrehozni valami fantasztikus hangáradatot nagyon nagy élmény. Ilyen szempontból ez a márciusi koncert egy ünnepi, egyszeri pillanat, ahol az együttzenélés öröme lesz a lényeg.