Emma

Gyergyótól a Metropolitanig

2014.05.14. 09:40

Programkereső

Bár első operaélménye saját bevallása szerint maga volt a rettenet, alig huszonegy évesen már a Don Giovanni címszerepét énekelte az Andrássy úton. Molnár Levente azóta is sorra kapja a felkéréseket, baritonja Münchentől New Yorkig meghódította a világ operaházait. INTERJÚ

- Mennyire volt jelen a zene a családjában?

- A zene szerintem mindannyiunk életében jelen van, a kérdés csupán csak az, hogy kinek mennyire épül be a lelkébe, és hogy milyen szinten akar törődni vele. Nekem szerencsés helyzetem volt, apukám is nótás kedvű, anyumnak meg gyönyörű a hangja, ráadásul a bátyám a világ talán legjobb folklór prímása. Egész fiatalon kezdett el hegedülni, tehát viszonylag korán megtapasztalhattam a zenének mint önkifejezési formának a szeretetét.

- Mi volt az első operaélménye, amire vissza tud emlékezni?

- Érdekes, az első operaélményem nagyon negatív előjelű. Egy szörnyű Varázsfuvolát láttam először Nagyváradon, még egyetemista éveim elején. Kissé meg is riadtam, hogy ezt a művészeti formát választottam. Később fokozatosan jöttem rá arra az elementáris erőre, amivel ez a fajta zene hatni tud, és amivel szerintem mindenkinek találkoznia kellene.

- Alig huszonegy évesen már a Don Giovanni címszerepet énekelte az Operában. Mennyire volt ez nagy váltás?

- Huszonegy évesen kissé furcsa volt, de huszonkét évesen már kifejezetten élveztem... Komolyra fordítva a szót: örültem a lehetőségnek és ez úton is köszönöm a bizalmat Kesselyák Gergelynek. Ő egy kiváló, ugyanakkor kísérletező kedvű művész, aki meghallgatott, és úgy gondolta: legyek én Don Giovanni. Egyébként meg úgy tudom, hogy a szerző is egy ilyen korú fiatalembernek gondolta és írta a szerepet.

Molnár Levente
Molnár Levente

- 2009-ben kezdett el Münchenben énekelni, és azóta folyamatosan hívják külföldre. Mit lát, mennyiben különbözik a kinti operajátszás az itthonitól?

- Nem szeretnék abban a szerepben tetszelegni - sem mások, sem saját magam előtt -, hogy én vagyok az, aki minősítheti az operajátszást. Ugyanakkor azt látom, hogy külföldön nagyon nyitottak a házak egymás iránt, szabad a művészáramlás, és ennek jó hatása van a műfajra. Ezzel szemben itthon kissé elszigetelődünk a nagyon erős operakultúrájú országoktól, ráadásul nálunk az opera játszása tulajdonképpen egy Operaházra koncentrálódik, ami kizárja az egészséges, versengő szellemet. Viszont nagyon fontos hangsúlyozni, hogy még így is képesek vagyunk itthon csodákat művelni, láttatni, hallatni.

- A 2015/2016-os évadban két szerepet is énekel a Metropolitanben, olyan világsztárok oldalán, mint Anna Netrebko vagy Angela Gheorghiu. Van innen feljebb egy operaénekes számára?

- A Metropolitan valóban az egyik legjobb operaház, ahol óriási megtiszteltetés fellépni, mégis azt gondolom, hogy kissé túl van misztifikálva a helyzete. A magam részéről nem igazán tudom úgy mérni a dolgokat, hogy innentől már ne lenne hova fejlődnöm. Nagyon sok színes szerep vár még rám, olyan élmények, amelyek nem értékelhetők rangos vagy kevésbé rangos operaházak mentén.

- Április végén mutatták be a Kékszakállú herceg várát a Theater Freiburgban, amelyben Judit szerepét Mester Viktória alakítja, aki a való életben is a párja. Hogyan ment a közös munka?

- A közös munka egy párnak mindig kihívás. Különösen nehéz ez művészek esetében, ahol a próbák alatt elsősorban a szellemünk és a lelkünk dolgozik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Bartók műve többek között egy pár pszichoanalízise, nem nehéz még egy laikusnak sem elképzelni azt a túlfűtött állapotot, ami a próbák alatt jellemzett minket.

- Egy kevésbé szakmai, ám annál fontosabb kérdés: igaz, hogy korábban ketrecharccal is próbálkozott?

-  Határozottan igaz. A szakmai élet mellett ott van az igazi élet, amit sohasem szabad elfelejteni, különben egyszer csak az ember azt tapasztalhatja, hogy nincs hova hazamenni vagy nincsenek barátok, akikkel egy jót nevethet. Ilyen szempontból fontos a ketrecharc is, akárcsak a kedvenc ételem, a barátaim vagy a kedvenc helyem a Szentendrei-szigeten - és minden más, ami segít az életet mint egy szépséget megölelni.