Erzsébet

Richard Strauss az Operaházban

2014.05.17. 08:00

Programkereső

"Reméljük, nem találkozunk ezzel a művel többé a Filharmónia Társasság műsorán” – írta a kritika 1891 januárjában az első pesti Richard Strauss-bemutató, az Itáliában című szimfonikus költemény előadása után. Nem fogadták kedvezőbben négy évvel később a Halál és megdicsőülést sem, 1897-ben pedig a Till Eulenspiegelről így szólt a bírálat: „Ilyen zenei tótágast, összevisszaságot még nem komponált szabadlábon lévő muzsikus”. Straussot valószínűleg nem rendítették meg az efféle kritikák, hozzászokott az elutasításhoz. Az idő őt igazolta, a berzenkedőkkel szemben a kíváncsiak és a hívek tábora is folyamatosan nőtt.

Strauss művei Pesten előbb csendültek fel a koncerttermekben, mint a színpadon. Végül a Salome volt az első operája, mely 1907-ben a Király Színházban, a boroszlói társulat vendégjátékaként színre került. A századelőn hatalmas botrányt kavart zenedráma előadását a Magyar Királyi Operaháznak ekkor még nem engedélyezték. A színház vezetői csak 1910-ben döntöttek úgy, hogy bemutatják az Elektrát. A premier március 11-én volt, Alszeghy Kálmán rendezte, Kerner István vezényelt. Klytaemnestrát Fodorné Aranka, Elektrát Krammer Teréz, Chrysothemist Sebeők Sára énekelte. "Akármilyen hidegen, józanul is ítéljük meg a darabot, az kétségtelen, hogy a hallgatót lebilincseli, izgatja, szinte fárasztja" - írta Kern Aurél. A bemutató után néhány hónappal a darabjait karmesterként is népszerűsítő szerző Pesten is elvezényelte zenedrámáját.

Az Elektra 1910-es magyarországi bemutatójának színlapja
Az Elektra 1910-es magyarországi bemutatójának színlapja

Alig futott le az Elektra előadássorozata, 1911. május 21-én megtartották A rózsalovag operaházi bemutatóját. "A rózsalovag zenéje tehát a maga nemében merész és hatásos, de nem remekmű. Noha a szeczesszióba tévelyedett jeles zeneszerző a dallammal való megalkuvást színleli. Egészében a darab nagyon tetszett; talán az is hozzájárult, hogy szövege sikamlós" - írta a korabeli recenzió. A Sebeők Sára, Dömötör Ilona, Kornai Richárd és Sándor Erzsi főszereplésével bemutatott Rózsalovag Pesten is meghozta az áttörést Strauss művei számára, néhány évad kivételével száz éve folyamatosan repertoárján tartja az Operaház. A vígoperát egészen az 1960-as évek végig az eredeti díszlettel játszották, melyet annak idején Újházy Ignác és Kéméndy Jenő az ősbemutató tervezője, Alfred Roller rajzai alapján készített. Az 1920-as, 30-as években több friss szereposztás mutatkozott be A rózsalovagban. A produkcióban olyan jeles bécsi vendégművészek is felléptek, mint Maria Jeritza, Alexander Kipnis és Erich Kleiber; 1944-ben, a szerző nyolcvanadik születésnapja alkalmából Clemens Krauss dirigált.

Hosszas várakozás után végül 1912. december 19-én került sor a Salome bemutatójára. "Ennek a monstrumnak legfeljebb a közönség szenzáció-falánkságára lehet hatása, de a zeneirodalmunk, vagy kultúránk fejlődésére nem. Ez a mű rombolóan hat az ízlésre és egészségtelen, kárhozatos befolyással lehet fiatal zenészgenerációnkra. Egyedüli enyhítő körülmény a kitűnő előadás" - írták a premier másnapján. Heródest Gábor József, Heródiást Fodorné Aranka, a címszerepet Dömötör Ilona, Jochanaant Szemere Árpád énekelte, az előadást Kerner István vezényelte és Alszeghy Kálmán rendezte. A mű az első szériában csak hét előadást ért meg, de a második világháborúig többször felújították. Az évek során a júdeai hercegnő szerepében bemutatkozott Némethy Ella, Walter Rózsi, Maria Jeritza és Németh Mária, sőt néhány előadás erejéig az ősbemutató Heródese, Karel Burian is fellépett.

"Amíg a kapitalista nyugat sajtója a bolsevikok emberevéséről és kultúrarombolásáról regél, azalatt a budapesti Operaház Strauss-Hofmannstahl-operát készít elő és a proletárdiktatúra ötödik hetében be is mutat" - írta Péterfi István a Világban 1919. április 20-án, az Ariadné Naxosz szigetén-premier másnapján. Megmagyarázhatatlan, miért mutatták be Strauss talán legkifinomultabb operáját a Tanácsköztársaság alatt. A produkció ekkor alig három előadást ért meg. A magyarországi bemutató főszereplői Sebeők Sára, Sándor Erzsi, Marschalkó Rózsi és Környei Béla voltak.

Egyiptomi Heléna 1932-ben
Egyiptomi Heléna 1932-ben

A hatvankét éves komponista 1926-ban Pestre látogatott, hogy a Filharmóniai Társaság zenekarával koncertet adjon saját műveiből, valamint A rózsalovagot és a Salomét vezényelje. Strauss 1932-ben tér vissza hozzánk, ekkor két legnépszerűbb művén kívül az Egyiptomi Heléna bemutatóját is dirigálta. Ez az egyetlen olyan Strauss-opus, melynek a betanítását is a szerző végezte hazánkban. A produkciót Márkus László rendezte, a díszleteket és a jelmezeket Oláh Gusztáv tervezte, a főszerepeket Bodó Erzsi, Závodszky Zoltán és Báthy Anna énekelték. A következő Strauss-újdonságot, az Arabellát 1934. december 28-én mutatták be. A pesti közönség a kiváló szereposztás (Báthy Anna, Dobay Lívia, Losonczy György) ellenére sem szerette meg a művet, amely mindössze öt előadást ért meg. A Daphnét a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon játszották először 1940 nyarán, majd egy évvel később áthozták az Operaházba az előadást. A főszerepeket Tamás Ilonka, Sárdy János és Halmos János énekelték, Ferencsik János vezényelt. A késői Strauss-opera is csak pár előadást ért meg.

A világháború előtt két Strauss-balett bemutatójának is a színhelye volt az Operaház. François a világháború előtt az Operaház. Francois Couperin táncaiból hangszerelt meg Strauss egy csokorra valót, ebből lett Rékai András librettójára Az ezüstkulcs című táncjáték, melynek koreográfiáját Brada Ede készítette. A versailles-i kastély parkjában játszódó mese főszereplője Szalay Karola volt. Haraszti Emil így ír az 1928-as bemutatóról: "Felemás muzsika: se nem Couperin, se nem Strauss. Még Az ezüstkulcs szövegénél is nagyobb rejtély: miért kellett ezt a darabot előadni?" A másik balett a József legendája, a lengyel származású Jan Cieplinski koreográfiájában került színre. Az 1934-es előadás ékessége Fülöp Zoltán Veronese-stílusban készült barokk színpadképe volt. Két vendégjátékra is sor került Pesten: az Intermezzót 1929-ben a Nürnbergi Városi Színház társulata játszotta, a berlini Staatsoper művészei pedig az Elektrát mutatták be 1941 tavaszán az ifjú Herbert von Karajan vezényletével.

Ariadné Naxosz szigetén 1967-ben
Ariadné Naxosz szigetén 1967-ben

1949-ben elhunyt a világhírű komponista, a műveit gondozó szerző és karmester. A második világháborút követő években Strauss művei lekerültek az Operaház repertoárjáról. Egyedül A rózsalovag maradhatott műsoron, legendás szólistagárdával (Báthy Anna, Osváth Júlia, Birkás Lilian, Sándor Judit, Székely Mihály, Gyurkovics Mária), Ferencsik János vezetésével. Egészen 1958 őszéig kellett várni, hogy újabb Strauss-opera szólaljon meg Pesten. A Salomét Nádasdy Kálmán rendezte, Lukács Miklós vezényelte. A címszerepet Birkás Lilian, Heródest Udvardy Tibor, Heródiást Delly Rózsi, Jochanaant Jámbor László énekelte. Később Déry Gabriella és Házy Erzsébet állt be Saloménak, de több külföldi művésznő is fellépett a címszerepben, így Margaret Tynes, Leonie Rysanek és a huszonéves Anja Silja. Ismét hosszú szünet után 1967-ben újabb Strauss-remekmű került színre, az Ariadné Naxosz szigetén, Makai Péter egységes rendezői-tervezői koncepciójában. A premiert Ferencsik János vezényelte, az előadás elsősorban Ágai Karolának nyújtott parádés szereplehetőséget.

A rózsalovagot 1971-ben újították fel. Mikó András rendezése és Makai Péter levegős-szecessziós látványvilága több évtizeden át maradt színen. A Ferencsik János által betanított előadásban a Tábornagynét Déry Gabriella és Sudlik Mária, Octaviant Házy Erzsébet és Szőnyi Olga énekelte. Az 1984-ben felújított Operaház első Strauss-operája is A rózsalovag volt. Ekkor Kórodi András és Kovács János vezényeltek, Csavlek Etelka állt be Tábornagynénak, Gregor József Ochsnak, Takács Klára és a pályakezdő Komlósi Ildikó Octaviannak.

Elektra 1976-ban
Elektra 1976-ban

Ha létezik a háború utáni pesti operajátszásnak fontos Richard Strauss-produkciója, akkor az Békés András 1976-os Elektra-rendezése, Forray Gábor legendássá vált "méhkaptár" díszletével. Klytaemnestrát Komlóssy Erzsébet, a címszerepet Kasza Katalin, Chrysothemist Kovács Eszter énekelte az Erdélyi Miklós által vezényelt premieren. Az 1970-es években két Strauss-balettbemutatót is láthatott a pesti közönség. Ez lenne a halál? címmel 1975 januárjában a straussi életművet lezáró Négy utolsó énekre készített Béjart-balettel bővült a színház repertoárja, Fodor Antal 1977-ben a Don Juan című szimfonikus költeményre koreografált egyfelvonásos táncművet. 1977 októberében a drezdai Semperoper társulata vendégszerepelt Budapesten. A hallgatag asszonyt Harry Kupfer rendezésében játszották. A vígopera sikere elsősorban a Sir Morosust éneklő Theo Adamnak volt köszönhető. A bécsi Staatsoper együttese 1989-ben egyik leghíresebb előadásával, látogatott Pestre, a szereposztás élén Lucia Popp és Kurt Rydl neve állt.

Alig néhány nappal a vendégjáték után, 1989. április 29-én került bemutatásra Szikora János rendezésében, Csikós Attila pazar díszleteiben, Kovács János vezényletével a Salome. A premieren a főszerepeket Rozsos István, Mészöly Katalin, Sass Sylvia és Kálmándi Mihály énekelték. Később Kukely Júlia és a karrierje talán legkiemelkedőbb alakítását nyújtó Zempléni Mária mutatkozott be a címszerepben. A produkció immáron negyed évszázada része az Operaház műsorának, az utóbbi években Rálik Szilvia énekli Salomét.

Salome, Csikós Attila 1989-es díszletmakettje
Salome, Csikós Attila 1989-es díszletmakettje

Hosszas szünet után, 2007-ben került sor az Elektra felújítására. Kovalik Balázs rendezése Antal Csaba kiszáradt fürdőmedencét formázó díszleteiben új távlatokat nyitott a hazai Strauss-játszásban. A két premiert Kovács János és Oberfrank Péter vezényelte, a főszerepeket Agnes Baltsa és Kovács Annamária, Nadine Secunde és a szenzációs Rálik Szilvia, valamint Bátori Éva és Bazsinka Zsuzsanna alakították. A Strauss-sorozat következő bemutatója A rózsalovag volt 2010 márciusában. Az előadást a lett Andrejs Zagars állította színpadra, a világháború előestéjének szecessziós Bécsébe helyezve a történetet. A zenekart ismét Kovács János vezényelte, ezúttal Dénes Istvánnal felváltva, a tábornagynét Bátori Éva és Sümegi Eszter, Ochs bárót Lars Woldt, Gábor Géza és Szvétek László, Octaviant Meláth Andrea és Mester Viktória énekelte. Sok évtized után, 2012-ben került ismét színre az Arabella. Az opera rendezését a műfajjal először találkozó Bereményi Géza vállalta, a premiert a magyar származású Stefan Soltész vezényelte, a címszerepben Sümegi Eszter pályája egyik legnagyobb sikerét aratta. Az Operaház legutóbbi Strauss-bemutatója ismét a modern előadások hívei számára készült: Anger Ferenc az Ariadné Naxoszban rendezésével debütált a színházban. A 2013 tavaszi felújítást Héja Domonkos vezényelte, a főszerepekben Szabóki Tünde, Rácz Rita és Mester Viktória mutatkoztak be.

Arabella - Magyar Állami Operaház
Arabella - Magyar Állami Operaház

Richard Strauss művei immáron több mint száz éve az Operaház repertoárjának szerves részei. Maga a szerző is többször járt Budapesten, hogy operáit betanítsa, vezényelje. Így Puccini mellett Strauss az egyetlen világhírű zeneszerző, akinek darabjait az Operaház művészei első kézből tanulhatták meg. A szerző életében két balettjét és hét operáját játszotta a színház, s ebből négyet maga Strauss is dirigált. Németországon és Ausztrián kívül aligha akad olyan ország, amelyik ilyen intenzív zeneszerzői jelenléttel dicsekedhet. Richard Strauss születésének százötvenedik évfordulójára számtalan érdekes produkcióval készül a világ, az azonban egyedülálló, hogy egy színház alig három héten belül hat operát is műsorára tűzzön. Így bátran kijelenthetjük, hogy a Magyar Állami Operaház a 2014-es jubileumra valóban világraszóló eseménnyel készül.