Nándor

Elbúcsúztatták Andor Éva operaénekesnőt

2014.06.05. 12:38

Programkereső

Az Operaház előcsarnokában június 4-én búcsúztatták el Andor Éva operaénekest, aki május 16-án hunyt el életének 75. évében.

"Az alázat, a művészi sokszínűség és a szolgálni akarás volt művészetének alapja" - mondta a ravatalnál Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója a Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas magánénekesről, érdemes művészről, a Magyar Állami Operaház örökös tagjáról.

Tanítványai közül Wirdl Eszter énekesnő, pályatársai közül Medveczky Ádám karmester búcsúzott Andor Évától, akit kora délután helyeznek örök nyugalomra az Óbudai temetőben.

Ókovács Szilveszter szerint "szokatlan és gyönyörű gesztus volt", hogy a Prácser Éva néven született énekesnő átvette az őt felfedező karvezető, Andor Ilona nevét. Felidézte: diplomája megszerzése után, 1964-ben azonnal szerződtette az Operaház, ahol 33 évig, 1997-ig énekelt. "Szoprán esetében ez a pálya maximális kihasználása" - jegyezte meg.

Wirdl Eszter énekesnő "mesterétől, mentorától, barátjától" búcsúzott. "Andor Éva szilárd jellem és integráns személyiség volt, a természetes, őszinte erő áradt az énekléséből is. Határozottsága mellett nyitott és rugalmas ember is volt, aki imádta a fiatalokat, a tehetségeket. Két dolgot hagy hátra útravalóul: mindig tartsuk meg belső tartásunkat és tegyük ezt a világra nyitottan" - mondta.

Andor Éva
Andor Éva

Medveczky Ádám "énekesmadárnak" nevezte Andor Évát, aki "minden mesterkéltség nélkül, anyanyelvi fokon énekelt". Mint mondta, otthonosan mozgott minden korszakban a barokktól a kortársig, Kodály művészetének pedig "elhivatott és avatott papnője volt". A karmester szerint olyan örökséget hagy hátra, amely "életünk végéig gazdaggá tesz minket".

Andor Éva 1939. december 15-én született Prácser Éva néven. Művésznevét Andor Ilona karvezetőtől és zenepedagógustól "kölcsönözte", aki tanára volt. Tagja volt Andor Ilona gyermekkórusának, sokat szerepelt a rádió különféle gyermekműsoraiban. A Zeneművészeti Főiskolán tanult 1958-tól 1964-ig, majd 1965-től 1972-ig Berlinben képezte tovább énektudását.

Diplomája megszerzése után, 1964-ben azonnal szerződtette a Magyar Állami Operaház, amelynek 1997-ig volt a tagja. Széles repertoárján elfért a teljes zenetörténet, Monteverditől Gershwinig énekelt koloratúrszerepeket.

Főbb alakításai között volt Mimi (Bohémélet), a Manon Lescaut címszerepe, Pamina (A varázsfuvola), Nedda (Bajazzók), Micaela (Carmen), Margit (Faust), Pillangókisasszony, Susanne (Figaro házassága), Sophie (A rózsalovag), Marcellina (Fidelio), Woglinde (A Rajna kincse). Egyik leghitelesebb megszólaltatója volt a Székely fonó leányának és Kodály dalainak.

A zeneművészeti főiskola ének tanszékének tanára volt 1986-tól, majd 2000-től öt éven át tanszékvezetője, visszavonulásáig egyetemi docens.