Katalin

Baráth Emőke: "Erre rá kell hangolódni"

2014.11.04. 15:24

Programkereső

A fiatal szoprán operarepertoárján a Händel- és Mozart-szerepek békésen megférnek akár 19. századi komponisták alkotásaival is, így aligha meglepő, hogy november 6-i, Schuberttől Poulenc műveiig ívelő zeneakadémiai dalestjének műsora is változatos, stilisztiktai szempontból egymástól nagyon is eltérő darabokat fűz egymás után. INTERJÚ

- Pályafutásodnak eddigi sikereit elsősorban barokk operaszerepekkel arattad. Mi vonz a 19. század repertoárjához?

- Dal- és oratóriumszakon végeztem a Zeneakadémián, így ez valójában mindig is fontos volt számomra. Nagyon sok dalt tanultam az akadémiai évek alatt, és nagyon megszerettem a műfajt. Ráadásul most éppen olyan stádiumában vagyok a pályámnak, amikor tudatosan bővítem a repertoáromat, Mozarttal például.

- A daléneklés, a dalestek egykori jelentősége a komolyabb bevételt hozó, nagy befogadóképességű koncerttermekre fókuszáló hangversenylátogatói gyakorlatban már jó ideje háttérbe szorult, és ez valamelyest vissza is hatott a műfaj ismertségére. Mit gondolsz a dalestek szerepének jelentőségéről?

- A dal nagyszerű műfaj, de problematikus, mert jó termek kellenek hozzá. Nincs szükség nagy számú közönségre, elég annyi ember, akikhez közel lehet jutni, akikkel kialakulhat valamiféle közös energia. Erre rá kell hangoldóni, ez a műfaj intim atmoszférájú, amilyen ez a koncert is lesz. Az, hogy a Zeneakadémia a profilja hangsúlyos részének tekinti a dalesteket, remek kezdeményezés, és ahogy elnéztem a sorozat többi koncertjének az összeállítását, azt kell mondanom, nagyon megtisztelő, hogy én is felléphetek.

Baráth Emőke
Baráth Emőke

- A műsor összeállításakor elsősorban milyen szempontok érvényesültek?

- Alapjában véve egyszerű okok vezettek: olyan szerzőket választottam, akiknek a művei a lehető legszebben szólnak a hangomon. Schubert és Schumann amellett, hogy a dalirodalom legfontosabb komponistái közé tartozik, elsősorban ezért került a listára. Debussyt azért nem hagyhattam ki, mert különösen nagy kedvencem, és, persze, tudatosan kerestem olyan dalokat is, amelyek nem jellemzőek, nem hangzanak el túl gyakran a dalesteken.

- Ami a ritkaságokat illeti, az este zongoraművésze, Csalog Gábor kifejezetten híres szokatlan műsorösszeállításairól. Hogyan született meg a közös hangerseny gondolata?

- Csalog Gáborral éppen egy nem szokványos koncerten találkoztunk először személyesen. A Concerto Zeneházban történt: a Tükröződések-sorozat egyik hangversenyére hívtak meg előadóként, ahol francia barokk művekből és Ravel-kompozíciókból állt a program. A dalest ötlete már ekkor felmerült - és most meg is valósul.

- Hogyan osztod meg az idődet a külföldi felkérései és az itthoni hangversenyeid között?

- Szerencsére egyelőre nem nagyon kell megosztanom, abban az értelemben, hogy elég jól tudom egyeztetni a felkéréseket. Igyekszem is megőrizni az egyensúlyt, ritkán fordul elő, hogy itthoni vállalásokat le kell mondanom.

- A mostani dalesten kívül készülsz valamilyen különlegességgel a budapesti koncertévadban, olyasmivel, ami eltér attól a régizenei vonaltól, amelynek nemzetközi ismertségedet is köszönheted?

- A hazai szerepléseim alapvetően Vashegyi Györgyhöz és együtteseihez kötődnek, így a barokk repertoár területén mozognak, de valóban vállalkozom egy számomra szokatlan fellépésre: a júniusi Wagner-napokon én fogom énekelni az erdei madár szólamát Wagner Siegfriedjében.