Hortenzia, Gergő

Így szédítette a nőket Caruso

2014.11.20. 11:39

Programkereső

A vártnál lényegesebb kevesebbért, 182 500 fontért (70 millió forintért) keltek el Enrico Carusónak (1873-1921) a nagyközönség számára ismeretlen iratai, köztük a legendás olasz tenorhoz írt szerelmeslevelek a Christie's november 19-ei árverésén Londonban. A több mint 700 személyes iratért 250 ezer fontot vártak.

A kalapács alá került iratok között van többek között mintegy húsz levél és képeslap, hét távirat és több fénykép Vina Velásquez argentin örökösnőtől, akihez az 1921-ben 48 éves korában meghalt Carusót gyengéd szálak fűzték. Vina Velásquez túlfűtött hangú, néha zaklatott kézírású levelei egy részét olaszul, másokat spanyolul, franciául, ismét másokat pedig mindhárom nyelven egyszerre írta. A The Washington Times 1912. július 28-i cikke szerint Vina Velásquez "inkább robosztus alkatú, sajátos spanyol szépség volt, vidám, de nem különleges". A leírást a Christie's által megvételre kínált fényképek is igazolják. A cikk párizsi keltezésű, és a szerelmesek eljegyzéséről számol be. Az esküvőre azonban nem került sor.

Caruso (Forrás: Wikipédia)
Caruso (Forrás: Wikipédia)

"Tudjuk, hogy életének ebben a szakaszában Caruso állandóan eljegyezte magát egyesekkel vagy olyan helyzetbe került velük, hogy azt hitték, eljegyezte őket, de nem jutott el a házasságig" - magyarázta Thomas Venning, a Christie's könyv- és kéziratfőosztályának egyik vezetője.

A művészt kétszer is beperelték az eljegyzés felbontása miatt, az egyik ilyen per aktája is szerepel az árverésen. Egy másik sorozat levél arról a kapcsolatáról számol be, amelyet 1897-től folytatott Ada Giachetti operaénekesnővel, aki elhagyta miatta a férjét és négy gyermeket szült neki, majd a sofőrjükkel "távozott". A levelekből az is kiderül, mennyire igénybe vette fizikailag is a fellépés a sztártenort. 1900-ben írta: "A közönség öt percig tapsolt ráadást követelve, de makacsul elutasítottam. Összeroskadtam, négyen emeltek fel, olyan fáradt voltam". Egy 1904-ben Londonban írt levelében a lámpalázát is bevallja: "Minden előadás előtt olyan ideges vagyok, hogy szinte mindenkivel utálatosan viselkedem..." Levéltárát röviddel a halála után Caruso egyik bostoni barátjára, Antonino Perronére hagyta, később kerültek a jelenlegi tulajdonos kezébe, akinek a személyazonosságát nem hozták nyilvánosságra.