Erzsébet

Az idill megszállottja

2014.12.15. 06:58

Programkereső

Mi marad Radnótiból, ha kivesszük lírájából a háborút? A háború csinált belőle nagy költőt? Vagy másfelől közelítve: ha harmincöt évesen erre a teljesítményre volt képes, hova juthatott volna el, ha meg­éri a békét? Mennyire volt költői fejlődése a körülmények által meghatározott? Csupa ostoba (és kemény, félreérthető) kérdés - pokoli nehéz válaszolni rájuk. Ténynek tény: a középiskolai tananyagban szinte semmi sincs a pályakezdő (vagy mondjuk úgy: a "békebeli") Radnótitól. MAGAZIN

Előttem a korai Radnóti-kötetek. Az első öt, a költő 21 és 27 éves kora közöttiek. A középiskolás tananyag ezeket átugor­ja. Van életrajz, memoriter, kötetcímek és verselemzés. De hogy egy költő (aki ember is, nem csak irodalmi gépezet) „fejlődésénél" lelassítson, arra nincs idő - egy-egy lelkes tanár tud csak változ­tatni ezen. (A közvélemény eleve nem is szembesül azzal, hogy egy klasszikus is írhatott kezdetleges és/vagy rossz ver­seket - József Attila első kötetéről nem beszélünk, az első két Ady-kötet el van dugva az Ady-összes függelékébe.)

Mácsai Pál
Mácsai Pál

Pedig milyen jó is olvasni az elsőkötetes Radnótit (Pogány köszöntő, 1930)! Mint egy fehér újbor: nyers, könnyű, bájos, szinte pezseg; egyszerre esetlen és magabiztos. És nem kérdez: "Látod! / boldog csókjaink öröme / harsog a fák közt és / árnyékkal áldja / testünket a táj!" - így húszévesen. Pályájának bemutatkozó versszaka: "Most már a kezedet csókolom - így / paraszt bánattal oly szép meg­állni / a napban, lelkes földeken csörren / ütődő szárba szökkenve a búza!" Mennyi felkiáltójel! Micsoda bájjal lelkesedik ez a nagyvárosi fiú már a természet gondola­tától is! Hogy tud örülni a játéknak: pász-torosdi, erdők, aratás, idill! Micsoda képekkel bűvöli el azt, akit szeret! Eredendő szomorúságát elnyomja a felfede­zés öröme: élvezi, ahogy birtokolni kezd életet, nyelvet, nőt, költői világot. Mohón felkent életképek: fenyőt cipelő ember, gyereket cipelő asszony - a világot kell felfedeznem, nincs időm leragadni. Jó arányérzék versen, cikluson és köteten belül; remek képek, azok megfelelő hasz­nálata, funkciójuk tökéletes ismerete. Aki Radnótit csak érett férfiként tudja elképzelni, és nem olvas el egyet sem az első könyveiből, az nem szereti az életet, csak fél a haláltól. A bori noteszt sem érti, hiába csinál úgy. Honnan tudná, hogy a háborúban is sértetlen, belül megőrzött idill nem költői lelemény, hanem maga az elsiratott valóság? A húszéves Radnóti ugyanúgy az idill megszállottja, mint az a Radnóti, akit mindegyikünk ismer.

És ahogy mélyül! Egy évvel később (Újmódi pásztorok éneke, 1931) továbbra is két kéz-zel habzsolja a világot - de több az ész és az empátia. Már mást is lát magán és a fiatalságán kívül. Aprólékos, érző rajzokat ad elesettekről. Egyre kevesebb a felkiál­tójel. De még mindig a lány a legkedvesebb szava. Most jelenik meg az idillikus múlt idő, több versben is. Huszonkét évesen, 1931-ben! A természeti képek és az emberábrázolás egyre sötétebb tónusa mellett szembetűnő, hogy a szerelmi líra - bár még a bukolikus beszédmód (és képi világ) foglya - mind valóságosabb, élénkebb színeket kap. Létező nő áll mögötte.

Két év múlva (Lábadozó szél, 24 éves) megjelenik a versekben a rossz előérzet. "Új könyvemet tegnap elkobozták": vers a bírósági tárgyalásról. Versek szabadsághősöknek, proletá­roknak. És a szerelmi líra is, nézzük csak: "Szeretőm meztelen fürdik a Felkán, / hátán fürtökben fut a víz / és alatta is víz fut, kövek közt fehér parazsakkal. / Proletár öröm ez, proletárok!" Egy önérzetes proletárköltő nehézfegyverzete. Működik, pontos, hihető. De azért jó, amikor végre jön a természet meg a szerelem. A politikumtól némileg elnyomva - illetve arra a szerepre kárhoztatva, hogy a politikummal ellentétpárt képezzenek. Nem könnyű kihívás - kárpótlásul viszont minde­gyik darab jól sikerült.

Radnóti Miklós
Radnóti Miklós

A krisztusi kor felé gravitáló, érett költészet jegyei először az Újhold kötetben (26 éves) érhetők tetten. Nem jó kötet, de fontos súlyponteltolódások zajlanak benne. A nyitóvers egy páratlan jóslat: egy bika érzi a farkascsordát, de nem mene­kül, hanem megküzd velük, és elesik. A rossz előérzet itt már polgárjogot nyert költői téma (Vihar előtt, Táj változással, Mint a bika). Szaporodnak a "krisztusi-koros" mondatok ("Férfifene ez a magos egyedülség; asszony se, kutya se értheti ezt" - Férfivers), az Emlékező című versben megjelenik az apa alakja, nem is akárhogy: "férfifiad rád úgy emlékezik immár, / mint társára a harcos". A sötét felhők alatt csak a szerelem marad háborítatlan (és színes!) néhány vers erejéig, a politi­kum jelentősen háttérbe szorul.

Huszonhét évesen (Járkálj csak, halálraítélt, 1936) ezt az alaprajzot húzza meg vastagabb kontúrokkal. Testesebb, koncentráltabb versek. Hibaszázalék közel a nullához. Nincs vers, ami nem oda való, ahol van. A rossz előérzet most lesz domináns. Áthatja a napszakokat, az időjárást, a hőérzetet, a növényzetet, a hónapokat és a fényeket. A "jó oldal" oltá­rának főalakja természetesen Fanni - már néven nevezve. A Meredek út (1938) nyitóverse, a Huszonnyolc év a teljesen kész költő első megszólalása. "Anyácska, véres áldozat, / a férfikorba nőttem én".

Költőnk készen áll a nagy művekre. Minden későbbi vers, megoldás, hangnem eklogástul, hexameterestül visszave­zethető az idáig elvégzett munkára. Azt gondolom, a nagy költői teljesítmény innentől folyamatos. Az idill, mint a költő Radnóti legrégibb témája, szintén adott. A háború az, ami beleszólt egy nagy költő útjába. Nem megszakította, hanem egyszerűen belerondított, beleavatkozott, ahogy csak "ő" tud: egy ekkora, kész költészet jelentőségén azonban már mit sem változtathatott.


Literárium Extra - Holokauszt-emlékév, Radnóti-évforduló - Nem tudhatom... Radnóti és korunk
Müpa, Fesztivál Színház - 2014. december 15.

Közreműködik: Mácsai Pál, Fullajtár Andrea, Dés László, Dés András, Lukács Miklós
Összeállította: Ferencz Győző
Dramaturg: Dés László

Rendező: Mácsai Pál