Jolán

Pályázat: Már megint itt van a szerelem

2014.12.18. 11:27

Programkereső

A Királyi Lépcsőház cseppet sem lakatlan a bemutató novemberi hétvégéjén; Haydn az eszterházi tűztől varázslatosan megmenekült darabja sokakat vonzott az Operába, többeknek csak állóhely jutott.

Az Opera és a Fidelio.hu kritikapályázatának első írása Csete Borbála cikke.

A "barokk Kék lagúna"-ként ismert művel kapcsolatban a pénztárnál figyelmeztettek: a célzott korosztály a 8-14 éveseké. Ennek ellenére gyermekeket alig láttunk a közönség soraiban, mindössze néhány tizenéves képviselte a fiatalokat: a kedvező jegyár és időpont miatt sok időst és kevésbé idős külföldi turistát vonzott a lépcsőpárna és a frissnek ígért előadás.

Lakatlan sziget
Lakatlan sziget

Távirányított fénnyel megbolondított kockaelem díszletből építi, majd szedi szét a négy énekes történetük térbeli keretét, a szigetet. E kockák és a háttér nagy tükrére vetített mozgóképek az előadásra aggatott sallangok: a kocka-színpaddal való énekesi bíbelődés, s a legtöbb esetben a videó vetítés. A megcélzott fiatal közönség számára különösen kitüntetett szerepű mozgókép extrémebb, kidolgozottabb vagy pimaszul vázlatos képi világgal volna lenyűgöző, a néhol valóban informatív, vagy hangulatfestő elemek nem egyszer sutának hatottak. A legfeleslegesebb stroboszkóp-fény-nyitányt szinte megemlíteni is restellem.

235 éve mikuláskor, Esterházy "Fényes" Miklós névnapján csendült fel először az "azione teatrale", vagyis "színpadi cselekménynek" nevezett mű: beavató színháznak tökéletes, amint a tradicionálisan statikus áriák között a cselekmény a zenekar nagyon is aktív, beszédes, kifejező részvételével zajló ún. accompagnato recitativókban halad előre.  Pompás jelmezválasztás a zenekaré: lépcsőpárnánkról csupán a karmester látszott, akit Air France pilótának tippeltünk, míg meg nem láttuk a luxushajó legénységét idéző egyenruhájában a zenekart, az Emszt András vezényelte Musica Florens ensemble-t. Jelmezükhöz híven első osztályú utaskísérők, néha talán túl bátortalanul, ám a ragyogó énekesek méltón egyenrangú partnerei. A barokk színház kánonja, a hely-idő-cselekmény egysége szerinti történet a címbeli szigeten, tizenhárom év után két férfi partaszállásával indul, az itt élő két nővérrel való találkozás pedig két boldog szerelmes párt eredményez. Férje Contanzát (Balogh Eszter) anno e szigeten elhagyta, a nő férfigyűlölő eszméi sikeresen plántáltattak húgába, Silviába (Göncz Renáta): ennek köszönhetjük az előadás egyik legmókásabb jelenetét, miszerint a hajóról érkező alak semmiképp sem lehet férfi (azaz rossz), legfeljebb angyal. Természetesen a házaspár békülése csupán idő kérdése, a hű szerelmest, Gernandot (Csapó József) kalózok ragadták el, s szabadulván azonnal visszasietett hitveséhez. Főként a nők tündökölnek énekesként, ráadásul egyéniséget varázsolnak a képregény-figurákból. Az eredeti olasz librettót Ágoston László fordításában élvezhetjük, melyben néhol  megmosolyogtató a mívesen énekelt "bunkó", vagy a "kész van Constanza". Mindenképp említést érdemel egy beugrás: ugyancsak Ágoston László másfél nap alatt tanulta meg Enrico szerepét.

Lakatlan sziget
Lakatlan sziget

Az ötödéves színi egyetemista hallgató, Geréb Zsófi rendezése színészvezetésből jelesre vizsgázott, a Moltopera Társulat énekeseinek játéka tökéletesen természetes, vonzó  lehet az operaközönség frissítését célzó törekvésekben. A jelmezek esetében megfontolandó még a kreatív józanság a négy főszereplő esetében: a szigeten 13 éve senyvedő Constanza élethű Pocahontasnak hatott, aki egy futurisztikus-retro diszkó neonszínekben villogó kockáin küzd az önemésztő gondolataival, a férfiak öltözéke pedig épp a kimértség túlzásai, utcai viseletben.

A közönség korosztályos finomhangolása révén még inkább igazolást nyerhet  a feltételezésünk, miszerint a Királyi Lépcsőházban kellett egy remek Lakatlan sziget, ahol kellő humorral megfigyelhető a szerelmi vágy barokk melankóliája.